Hozzá kiálts!
Bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt
meghallja, megfelel néked.
Ésaiás 30, 19.
Tanulj meg Istenhez kiáltani, nem pedig önmagadban
gubbasztani, vagy a lócán heverni, fejet
ingatni-csóválni, gondolataiddal magadat emészteni, s
töprengve kutatni, hogy miként szabadulhatsz meg?!
Minek az örökös siránkozás: jaj nekem, jaj nekem?!
Inkább rajta, lusta népség, térdre veled, kezeket,
szemeket az égre, elő egy zsoltárt vagy miatyánkot s
szükségedet, könnyes panaszodat vidd Isten elé. Ahogy
az igében olvasod: "Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom
előtte nyomorúságomat." "Mint jó illatú füst jusson
elődbe imádságom s kezem felemelése estvéli áldozat
legyen." Lám tehát: az imádság, a panaszkiöntés, meg a
felemelt kéz Isten előtt a legkedvesebb áldozat.
Akarva akarja, hogy nyomorúságodat elébe tedd, ne
pedig a saját nyakadban cipeld, magadat marcangold s
gyötörd vele, mert ezzel egy bajból kettőt, tizet, sőt
százat csinálsz. Azt akarja, hogy légy gyenge
elhordozni s legyűrni a nyomorúságot és tanulj meg
Benne lenni erős, hogy az Ő ereje dicsőülhessen meg
benned. Látod, így születnek azok, kik méltók a
keresztyén névre!
Azért benned vetem reménységemet,
Csak tetőled várom segítségemet;
Mert te tudod minden én szükségemet,
Meg is adod, tudom, üdvösségemet.
Lelki útravalónk Luther: Jer, örvendjünk keresztények!
c. könyvéb~ol való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése