"Szüntelenül imádkozzatok!" (1Thessz 5,17)
Jézus amikor a Miatyánkra tanította a tanítványait, azt mondta: "így imádkozzatok", nem azt, hogy ezt imádkozzátok. Így aztán a Miatyánknak számtalan változata született meg. Természetesen az Egyházak a Jézus által tanítottat imádkozzák. Álljon itt Rab Zsuzsáé:
Mi Atyánk! Ki vagy a mennyekben!
Ott vagy, igen, de jönnél egyszer le a földre, lépdelnél végig
közöttünk lehelne rád nyirkos kapuboltok szemétszaga,
néznél be udvari ablakokon a szobákba, ahol feldöntött
pálinkásüvegek közt egy pontra merednek az asszonyok!
Szenteltessék meg a te neved!
Mindenható vagy, add hát, hogy megszenteltessék az
ember neve is. Gyarlónak, halandónak ítélted, azért
volt neki mindegy, mit cselekszik a földön.
Jöjjön el a te országod!
De melyik az? Hiszen múlandó életünkben annyiszor
mondták nekünk - ez a te országod, ez a te országod,
annyiszor jaj, annyiszor!
Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is!
Mennynek és földnek törvénye ha egy lehetne!
De hogy országolnánk mennyei módon a földön?
Te segítesz? Vagy, tűzesőt zúdítasz megint
Sodomára?
Kiszemelted-e Lótjaidat?
A mi mindennapi kenyerünket add meg minékünk
ma!
A napit, de mi a holnapit kívánjuk, a holnaputánit!
Legyilkoljuk érte a földjeinket, mérget vetünk vadjaidnak
madaraidnak emelünk kongó kőkockákat fáid zöld kontya helyébe, s majd a kenyér-termő föld minket meg az ítélet éjszakáján.
És bocsásd meg a mi vétkeinket,
Honnan kezdjük a felsorolást? Az anyaméhtől? Futja-e életünkből
végigmotyogni vétkeinknek fekete lajstromát?
Mégis tekints, ha nagyságos dolgod engedi, mi apró jóságainkra is - tőled valók-e?
vagy törettetéseinktől? Voltunk néha azért irgalmasak is,
legyen az egy szemer a serpenyőben!
Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!
Ha akképpen, akkor jaj nekünk és jaj
az ellenünk vétkezőknek! Mert mi nehezen
bocsátunk meg,
de hisz érted, e sáros földön nekünk
nehezebb.
És ne vígy minket a kísértésbe,
Ezek már rég nem a te kisértéseid,
hiszen azok olyan ősiek hogy edzettségünk
megbirkózik velük.
Nem isteni és nem ördögi kisértések ezek,
hanem valaki langyos szívűé,
aki odaférkőzött tüzed közé s az ördög jege közé.
Alig ismerjük még, azért veszedelmes.
de szabadíts meg minket a gonosztól!
Ő az, ő! Az előbbi, a langyos! Tőle szabadíts meg! A Gonosztól!
Mert tiéd az ország és a hatalom
és a dicsőség,
Nem egy az ország az országlással,
nem egy a hatalom a hatalmassággal,
nem egy a dicső a dicsőséggel.
Add, hogy egy legyen, tedd, hogy úgy legyen,
mindörökké.
Ámen.
Ez pedig Luther Márton (1483-1546) Miatyánkja, melyet Lipcsében írt 1539-ben:
Mi Atyánk, ki vagy mennyekben, hozzád sietünk lélekben, és amiként parancsolád, imádkozunk mint egy család. Add fohászunk ne az ajkon, de szívünk mélyén fakadjon.
Szenteltessék meg a neved! Tartsuk meg szent beszédedet, s míg a sír ránk nem borul, éljünk mint hívek jámborul! Tévelygéstől óvd nyájadat, hű pásztorunk te légy magad!
Jöjjön el a te országod, Terjeszd a fényt, igazságot: Szentlelked vezérünk legyen , hogy néped el ne tévedjen! Törd meg a sátán erejét, Egyházadat Te áld, Te védd!
Te szent akaratod legyen e földön, mint a mennyekben! Ha szenvedünk türelmet adj, jó és balsorsban velünk maradj! Irtsd ki a rossz indulatot, mely megszegi akaratod.
Add meg napi kenyerünket, Tárházadból táplálj minket! Munkánk sikerrel koronázd, Távoztass tőlünk bajt, viszályt, hogy csendes béke, szeretet örvendeztesse népedet!
És bocsásd meg bűneinket, hogy ne terheljék lelkünket, amint mi is megbocsátunk, ha vétett felebarátunk! Szelídség és jóindulat így egyesíti nyájadat.
Kísértésbe minket ne vígy! Asátán gonosz és irigy, ha tőrbe csal, Te adj erőt, hogy bátran visszaverjük őt! Szentlelked maga segítsen híven megállni a hitben!
Ments meg a gonosztól Atyánk, ha nehéz napok tőrnek ránk! Ha ránk borul a síri éj, végső inségünkben segélj! Testünknek adj békés halált, készíts nekünk mennyben lakást!
Tied ma és mindenkoron az ország és a hatalom; Ami jót kérünk megadod, imádságunk meghallgatod, dícsőség itt és odafenn, néked Jó Istenünk! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése