Október 10, gyülekezeti kirándulás a Káli-medencébe, férjemmel, első szülött unokánkkal Krisszel… és persze a testvérekkel, akik jelentkeztek az útra…
A meteorológia kitartó ijesztegetése a szép őszi idő végével, az egy évvel ezelőttti kirándulásunk zimankójának emléke, – de a kiruccanásunk semmihez sem hasonlítható hangulatának emléke is… sem tudta elrontani a készülődésem, csak túlbiztosításra késztetett.
Hát ez is nagyon jól sikerült!
Köszönet érte a szervezőknek, lebonyolítóknak, résztvevőknek!
Útvonalunk első állomása – ha nem számítjuk a siófoki TESCO parkolót - Pécsről a Balatont keletről megkerülve Révfülöp volt, ott a Magyarországi Evangélikus Egyház Ordass Lajos Evangélikus Oktatási központjában tartottuk első “pihenőnket”, nagyon kúlturált, otthonos, szép környezetben! (Sajnos Pécsről tömegközlekedéssel elég körülményes odajutni, pedig nagyszerű programok vannak!)
Megkóstoltuk Kékkúton az itt feltörő ásványvízet – csak azt nem tudom, miért nem volt áttetszően tiszta.
Meglátogattunk templomokat, de a legnagyobb várakozással én a Szentbékkálla kőtengerét vártam. András kimerítő előadást tartott közérthetően a tudnivalókról, és mint csoportunk fődokumentálója nagy szakszerűséggel készítette fényképfelvételeit. (Gondolom ezek Az een gyulekezetem –en is láthatóak lesznek.)
Nem csalódtam! Nagy élményem lett!
Képeket erről unokám blogján láthattok – meg a teljes útról is természetesen - (http://chris-gal.blogspot.com), Hegyes-tű felé haladtunkban - ha jól emlékszem Köveskálban, szüreti felvonulás állta el az útunkat, de ezért nem haragudott senki, jót bámészkodtunk. Így az idő rohanása miatt távolból csodáltuk meg a Hegyes-tűt, nehogy lekéssük Tihanyban a kompot, mert 17 órára estebéd várt bennünket Balatonszárszón, az Evangélikus Konferencia és Missziói Otthonban. A környezet nagyon szép, gondozott, az ott dolgozók udvariasak, kedvesek, vendégszeretők. Az ebédlő a Balatonra néz, és finom volt az étel is… előtte lelkészünk Zoltán és felesége Szilvia finom borral kínálta az arra vágyókat. Nehezen köszöntünk el a Balatontól, úgy éreztük vendégként, nyaralóként ide még vissza kell térnünk!
Hazafelé a látóhatáron villámok tűntek fel, de sokáig úgy gondoltuk káprázat. Aztán Pécsre érve eső fogadott bennünket! Istennek legyen hála a csodálatos időben megélt kirándulásunkért!
Megjegyzés: Az én szám remélem, nem ferde ennyire, Krisznek sem szokása ilyen képet vágni és Józsinak is csukva szokott lenni a szája… A háttérben a Balaton a Missziói otthonból stimmel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése