Kit nem tartóztat a földi pokol,
és nem tartóztat a földi éden,
engedjük el Isten nevében.
Nem gyógyszert akar, kórház-termet,
steril ápolást, vendég-szervet,
csak földet akar, semmi mást,
füvek közötti elmúlást.
Felhőt akar és esőcseppet,
csontot szikkasztó júliust,
szellőt, szelet, vihart akar,
minden lénynek kijáró jusst.
Már félig ott, ne marasszátok,
menjen, szólítják, menni kell,
a jól-ismertet, megszokottat
szent pillanatban veszti el.
(részlet)
“…Az élőknek, igen, nekünk van szükségünk arra, hogy szeretteinket, akik már nincsenek közöttünk e földi lét dimenzióiban, egészen valóságosan és konkrétan emlékezetünkbe idézzük, felkerekedjünk, meggyújtsunk egy mécsest, és erősen, erősen rájuk gondoljunk…” (Kőhéti Nóra)
“Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme.”
(Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése