Szigetvár, 2010.június 20-a. Szilvia életének nagy eseménye (balról a második), mert beteljesült szíve vágya, a mellette álló Varsányi Ferenc a református templomban megkeresztelte őt és kisfiát az evangélikus egyház liturgiája szerint.
Aztán egy héttel később Pécsett elköszönt a gyülekezetünk lelkészétől, mert július 1-től 25 évi szolgálat után Dunaharasztiban folytatja az ige hírdetését! Ez sokunknak nagyon fáj - de a lelkész nem a tulajdonunk!
Az istentiszteleten püspökünk is jelen volt, mi pedig annyian - hogy csak a gördülékeny úrvacsora vétel 30 percnél is tovább tartott! Az ostya és a bor pótlásáról folyamatosan gondoskodni kellett. Az elköszönésére a pécsi keresztény egyházak papjai, lelkészei is eljöttek, mint barátok fontosnak tartották, hogy megköszönjék lelkészünknek, Ildikónak a feleségének, már felnőtt 4 gyermeküknek a Pécsért tett negyedszázadot. Aztán jöhetett a nagyszabású szeretetvendégség - amire nagy erővel és sok finomsággal készültünk, a nagyon hozzáértő, nagy szervező Weiszné Marika írányításával. Eozin kereszttel díszített Bibliát ajándékoztunk neki (meg mást is, de mindent nem akarok kifecsegni), hiszen őt az ige hírdetésér hívta el az Úr, és ennek az elhívásnak ő mindenben nagy tudással, nagy szeretettel tesz eleget.
Persze a napi felfordító események, izgalmak, azonnal megoldandó helyzetek jelen vannak nálunk, nálam is - unokáim blogjában meg is jelentek, a rovarcsípések okozta következmények, a tanévzáró a REFIben, a csodálatos orfűi nyári programok, a pécsi egymást érő nagyon színvonalas rendezvények, a német nemzetiségek egyház zenei fesztiválja a Bazilikában 26-án,... felsorolhatatlan! 30-án szerdán Majosra megyünk, ahova drága Hargita hívott meg bennünket egy hálaadó istentiszteletre... Egyszómint100, ha nem írok az azt jelenti: annyi minden történik, h nem győzöm leírni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése