Mindennapjaim

Magam sem hiszem el, hogy mi minden fér bele egy napba!
Március 26-án pénteken  be nem tervezett időben, ésszerűen C. unokám átrendezte a kisszobánkat, - használhatóvá az én segédletemmel, életem párja folytonos szövegelése kíséretében. (Fogadalmam végleges: soha többet, még egy görbe szöget se, ha a közelemben lesz...) /Erről C. is írt a blogjában!/ Persze ki kellett az egész 54 m2 takarítani utána... Szombaton a szokásos délelőtti háziasszonykodás után férjem, C. és lányunk, vőnk Véméndre vették az írányt rokonlátogatni, temető látogatni, 11 kg-os sonka elhozatala okán, én pedig Orfűre - hogy kimentsem garázsbeli téli rabságukból a kaktuszokat. Reggel, délelőtt esett az eső derekasan, de aztán ragyogóan kisütött a nap, hogy amikor elhelyeztem az utolsó cserepet is, jelezze a fekete fellegekbe burkolózó Kalap hegy, hogy siessen tető alá akinek kedves a száraz bőre! Meg is eredtek az ég csatornái - hogy amikorra Pécsre indul a buszom el is álljon az eső! Otthon elhűltem a hatalmas sonka láttán - feldarabolása is rám várt. Vasárnap gyönyörű voolt! Istentisztelet 8-kor az evangélikus kápolnában, majd fél 10-kor német nyelvű mise a Belvárosi templomban, ahol a véméndi kórus és kvartett szolgált gyönyörűen. Gyors kölcsönös örömködés a kedves véméndi rokonokkal és barátokkal, majd sonka darabolás a lányom hozta nagy késsel, fűrésszel, előző nap megfőzött ebéd elfogysztása után férjem kórházi látogatásra ment, én pedig a 6-os út mellé álltam. Semmi perverz gondolat! Ott vett fel lelkészünk, hogy Szigetvárra vigyen. Még tartott az út, nem győztem gyönyörködni a csodálatos felhő és szín variációkban, melyekkel a tavaszi égbolt köszöntött bennünket! Istentisztelet ugyanis az azon a  környéken élőknek csak havi egy alkalommal van. És most Úrvacsora osztás is volt, tekintettel a húsvéti ünnepekre. Igen ám, de óra állítás is! Amit a magyar média nem igen rágott szájába a felnőtt magyaroknak! És kétharmada a megjelenni szokottaknak nem állított órát! Így aztán családias létszámban zajlott le az Istentisztelet, az Úrvacsora vétel. Majd sűrű mobil csörgések  következtek, melyeknek a búcsú mondata egységes volt: "Pécsett lehet Úrvacsorát venni az Istentiszteleteken!" Amíg otthonokba is elvitte Feri a szentségeket, Margó és én a szociális otthonban kerestünk fel - vigasztalást és ünnepi jókívánságokat vive - testvéreket. Hétfőn újra Orfűre vettem az irányt, ebédet főzni a családnak - de elsősorban nagy cserepekbe ültetni a dáliákat! Ezt az egyik szomszédtól lestem el 1 éve. Csuda ötlet! Ősszel csak cserepestől be kell menekíteni a fagy elől - aztán tavasszal ki. Kedd: 7 óra elött: Spar és húsbolt, 8-kor: posta - zöldséges - gyógyszertár - OTP, 9-től DIGI, 10-től könyvtár, majd haza, sonkafőzés... aztán B. unoka és hálóvendégsége is... Ma: tízórai az iskolai csendesnapra tartónak, és a SPARban sikerült úgy bevásárolnaom, hogy szatyrot is kellett vennem, hogy haza cipekedjek, miután az éjszakai nagy zuhi is elállt, mert 3 tömött szatyor mellett az esernyőnek úgy sem jutott volna kezem, sonka porciózás, ebédfőzés, - miközben kihangosított telefon beszélgetést folytattam gyülekezeti ügyben - mert hozzák az anyukámat vendégségbe néhány napra és...
Ugye már nem csodálkozik senki, hogy egyszerűbb, ha más formában teszem fel és osztom meg veletek a gondolataimat?
Most néhány napig nem írok, örömködök anyumnak, akit még megtartott nekünk a Teremtő!
Mindenkinek Áldott Húsvéti Ünnepeket!

Ez olyan szép, hogy olvassátok ti is!

Március 29.

         Úr Jézus! Jöjj, áldd meg csendességemet, hogy minden
         gondomat le tudjam eléd rakni és rád tudjak figyelni!

         Üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de
         el nem veszünk. (2Kor 4,9)

    Sokszor eszembe jut egy kép, melyen egy vaskos bakancs
    rátipor egy szál virágra. Mélyen megrendítő, az erő és
    a gyengeség harca. A virág addigi szépsége elveszik,
    szétroncsolódik, de az illata így megtiporva érződik
    leginkább. A földbe döngölt virág szépsége még így sem
    vész el, mert megmarad az illat, ami mindent áthat,
    átjár. Mert az igazi virág nem csak szép vagy nem csak
    illatos, az igazi virágban mindkettő megtalálható.
    Éreztem magamat már úgy, hogy a világ
    karrierfüggősége, az emberek egymáson való átgázolása
    engem is a földbe tipor. Szinte már érzem a föld
    szagát, a nedvességét az arcomon, mert annyira
    megaláznak a munkahelyen, vagy épp a családomban.
    Sokan elhagytak, mert csak valamely érdekkapcsolatot
    kerestek, pedig én bíztam bennük. De azt mindig érzem
    magamon, hogy amikor nagyon lent van az életem, akkor
    tudok igazán csak felfele fordulni. Lentről figyelve
    mások az arányok, minden nagyobbnak tűnik. Lentről
    csak felfelé tudunk tekinteni! Jézusban ezt a
    kegyelmet kaptuk meg, szabad, sőt kell rá tekintenünk,
    mert csak őbenne van szabadulásunk és felemelkedésünk.
    Mindazt, ami már nem kell az embernek, eldobja,
    eltiporja, de a mi Urunk nem ilyen mércével mér
    minket. Ő az elveszettért jött e világba. Lehajol
    hozzám is, akinek az arca mélyen a földbe van taposva,
    felemel és új életre hív, megtisztít a rám rakódott
    szennytől.

         Nem nagyon hihetünk magunknak, mivel gyakran hiányzik
         belőlünk a jóakarat és a helyes ítélet. (Kempis Tamás)

    Uram! Nagyon nehéz felemelnem a szememet, hogy rád
    tekintsek, kérlek, erősíts meg engem, hogy rád bízzam
    életemet és gondolataimat. Dicsőség neked mindörökké!
    Ámen.


    Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvből való.

1Móz 3,8 - és amit erről gondolok

Elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől
A szégyen volt az ember első reakciója a bűneset után. Nem a ruhák hiánya, ami miatt Isten elött lemesztelenítve érzi magát.
Hidd: Krisztus keresztje alatt Isten oltalmába vesz minden embert, aki hitével megragadja a keresztfa kinyilatkoztatását: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen..." (Jn 3,16)

Nem "tom" miért, de ahogy telnek az évek felettem, a Húsvét nekem a fentieket jelenti egyre inkább, és egyre kevésbé a csoki tojásokat és csoki nyulakat!
(Gondoltam, hozzá fűzöm ezt a megjegyzést, nehogy világgá menjenek azon látogatóim, akik sokallják az Igét a blogomban. Nekik azért megjegyzem: mindig a hitetlenekből lesznek a hívők, a hívőkből pedig a megtért hívők!)

Ezt gondolom:

Az értelem csak azt fogadja el, amit a szív már elötte befogadott. Amit aa szív nem fogad be, annak az értelem csak kritikusa tud lenni.
Szerinted?

Ne félj ma embere!

      Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.
         (Zsolt 119,105)

    A világ tele van útjelző táblákkal, melyek szabályok
    közé szorítják életünket. Megmutatják, hogy merre kell
    haladnunk, hogy célba érjünk. Tudjuk, mi a helyes és a
    helytelen, de mégis behajtunk az élet zsákutcáiba.
    Lépten, nyomon nagy fényárban úszik az életünk, a
    kirakatok fénye elárasztja az éjszakát. Már éjjel is
    nappal van. Összefolynak a napok, bevilágítanak a
    csillogó reklámok a hétköznapjainkba, az ünnepeink
    fénye is csak neonfényt áraszt. Az ember nem tud már
    egyedül lenni, nem merünk a sötétben egyedül maradni.
    A ma embere fél.
    Isten igéje egy aprócska kis mécsesnek, egy
    jelentéktelen fényforrásnak tűnhet a mai ragyogó
    világunkban. Mit adhat nekem ez az aprócska kis
    szövétnek, amikor ma minden olyan hatalmas és fényes?
    Aki már sétált este egy olyan helyen, ahol nincs
    világítás, az tudja, hogy ilyenkor mindig a lábunk elé
    világítunk. Csak oda, ahová lépünk. Nem oldalra, nem
    felfele, hanem csak arra az útra, mely kivezet minket
    a sötétségből, a bizonytalanságból. Aki sétált már
    olyan sötét helyen, az tudja, hogy ez az aprócska
    mécses milyen nagy biztonságot és bátorságot adhat
    nekünk, mert ott abban a pillanatban az egyetlen
    fényforrás.
    Ilyen az Isten igéje is, oda világít, azt az utat
    tárja elénk, ahová lépnünk kell, és amelyen járnunk
    kell. Az Úr igéje nem díszkivilágítás, hanem az
    egyetlen olyan fényforrás, melyben még igazi tűz ég.
    Ez az apró lángocska ott, ahol tényleg sötét van, azt
    teljesen bevilágítja. Nem kevés, nem gyenge. Nem
    máshol világol ez a mécses, hanem csak a lábam előtt,
    ott, ahol igazán kell. Mert nem elkápráztatni akar
    minket az ige, hanem azt akarja a mi Urunk, hogy meg
    ne botoljunk.

         A Nap fénye kihalhat, a világ feledésbe merülhet, a
         nagy óceánok dagálya és apálya megszűnhet, az egész
         természet hajótörést szenvedhet-, ám Istennek egyetlen
         igéje sem veszhet kárba, mert Igéjének lényege élet és
         erő. (C. H. Spurgeon)

    Áldunk, Urunk, szent Igédért, mely nap mint nap vezet
    minket. Ámen.


    Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvből való.

Mai ünnepünk:

Ma a Nemzetközi Anyanyelvi Napot ünnepeljük!
Ezt én Remenyik Sándor: Az ige című versének közre adásával akarom ünnepelni:
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvér és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!


E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggasátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna, 
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!


És aki költő, az legyen király,
És pap, és próféta és soha más,
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.


Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -,
S a kelyhet többé nem engedi el!


Régen írtam a blogomra, persze naponta vannak események, tenni valók is bőven, valahogy nem akaródzott ide felkerülni "egyiknek" sem.
Viszont itt a tavasz, ha lesznek hidegebb napok is, az biztos, megjön a kikelet visszavonhatatlanul! Az Ildikók nagy havat hoztak ide, a Mecsekaljára is (Hát még a hegy É-i oldalára!), de aztán Sándorok és Józsefek kitettek magukért! Álljon itt 2 fénykép ennek a tavaszi jókedvünknek illusztrálására:

Nekem ez részben ÚJ volt – és neked?

Japán államvallása a shinto, azaz istenek útja. A s

császár isteni lény, a Napistennő közvetlen ivadéka.

Izanazi és Izanami isten-házaspárnak Kami (Magasabb) megparancsolta, teremtsenek földet. Átadott nekik egy lándzsát, amit az istenek az égi hídon állva a tengerbe dobtak. Midőn a lándzsát kiemelték a hegyéről a víz lecsepegett, és ezekből a cseppekből formálódott a föld. Így keletkeztek a japán szigetek – mondja a legenda. Izanazi és Izanami ízután több más istent is nemzett. Izanami isten meghalt, miután miután a tűzistennek életet ajándékozott. Izanazi jobb szeméből pedig Amaterasu O-Mi-Kami isten lépett ki, aki mint napisten a magasságban foglalt helyet. Amaterasu később a földre küldte unokáját, a három szent kinccsel: a tükörrel, az ékszerrel és a karddal, amelyeket még ma is őriznek Isében a nagy szekrényben…

A hagyomány szerint a három mennyei kincset Japán első császárának Jimmu Tennonak adták át a japán császári birodalom alapításakor. Jimmu Tenno Kr.e 660-581 uralkodott.

(William Rigmark:…Hanem a gonoszt jóval győzd meg… című könyve alapján)

 

                      

Ez tükrözi mostani lelkiállapotom:

Értsétek meg már Jézus megajándékozó csodáját! – Záróistentisztelet Ittzés János püspök igehirdetésével

Létrehozás: 2010. március 08., 10:21 Legutolsó módosítás: 2010. március 08., 10:26

Sopron – Az evangélikus gimnáziumok országos énekkari találkozójának volt a házigazdája a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) 2010. március 5-7. között. A Líceum dísztermében került sor a kóruskoncertre is, közel 250 fiatal középiskolás részvételével. A vasárnap 10 órai istentisztelet egyben a találkozó záróistentisztelete is volt, amelyen énekkel és igeolvasással szolgáltak a kórusok. Igét hirdetett Ittzés János püspök úr, a liturgiát Hegedűs Attila igazgató-lelkész végezte. Szöveg és fotó: Csiszár Ágnes

2.jpg

3.jpg

4.jpg

5.jpg

6.jpg

7.jpg

„De nem engem hívtál segítségül, Jákób, nem értem fáradoztál, Izráel! Nem nekem hoztál bárányt égőáldozatul, nem engem dicsőítettél véresáldozataiddal. Nem én voltam, akinek ételáldozatoddal szolgáltál, nem én voltam, akiért tömjénezéssel fáradoztál. Nem nekem vettél pénzért illatos nádat, nem engem árasztottál el véresáldozataid kövérjével. Hanem te voltál az, akinek én szolgáltam vétkeid miatt, te voltál az, akiért fáradoztam bűneid miatt. Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.” (Ézs.43, 22 - 25)

„Éneklés, Istenre rácsodálkozó ámulat hatotta át az együtt töltött napokat, amelyre válasz a mai ige is – kezdte prédikációját a püspök. – Nem lehet ámulat, csodálatos rácsodálkozás, megrendülés nélkül felállni, magunkra találni.”

Mindez csak a vallásoskodó ember tévedése. Tükörbe nézhetnénk már végre valamennyien. Nem több ez, mint önmagunk megtévesztése? Valójában ez ennél sokkal súlyosabb. Isten félrevezetése! Adok, hogy adj nekem, mondja az Úr életünk minden pillanatában! Az ember csak a maga alávalóságát leplezi ezzel – tette hozzá Ittzés János, aki szerint a kiút egyetlen lehetőségét sohasem értették meg az emberek sem ma, sem korábban! Ezért döbbennek meg minduntalan az emberek, ha szembesülnek ezzel az ézsaiási igével.

„Hát nem elég bizonyíték Isten minduntalan megújuló szeretetére, jóságára Jézus lábmosása, Keresztelő Szent János küldetése, Pál apostol megtérése? Hiábavaló a papok zsolozsmázása, a tömjén áradása a templomokban, ha nem értjük Isten megrendítő vallomását: én szolgálok Nektek!” – fűzte tovább gondolatmenetét a püspök.

Kopernikuszi fordulatra van szükség: szemeinknek kell meggyógyulnia, hogy látva lássunk, Őrá tekintsünk! Ő szolgál Neked, Nekünk, Nekem! Valamennyiünknek! Most és mindörökké! Értsük már meg, fogjuk már fel, lássuk már meg: amikor Isten eljött közénk a mi világunkba, szolgálatával közösséget vállalt velünk. Belepusztulhatunk, rámehetünk, ha tovább tart istentelenségünk, szeretetlenségünk – mondta a püspök.

„Én szolgálok, mondja az Úr! És mi vajon kitartottunk, itt vagyunk templomaiban, megmaradtunk gyülekezeteiben? Hiszen fejtetőre állítottuk a lényeget! Nem az a csoda, hogy mi itt vagyunk, hanem az, hogy Ő itt van, és átölel minket szeretetével. Ahányszor a templomajtó kinyílik, mindannyiszor Jézus szerető, ölelő karja tárul felénk. Lelkészeknek is ezt kell minduntalan hirdetni: értsétek meg már Jézus megajándékozó csodáját. Ő adja nekünk lelkünk táplálékát, és mi kegyeskedünk megtenni dolgokat neki?! Ebbe pusztul bele az európai kereszténység. És a magyar kereszténység is ugyanezt képezi le a családok szétmenésével!” – hangsúlyozta Ittzés János.

Ifjak éneklésének erejében száll a kottafejeket másoló szerző szívén átszőtt, muzsikává varázsolódott Isten dicsőítés, hitvallás.

„Ő szolgál Neked, Nekünk bűneid miatt! Krisztustalanság, embertelenség meg nem érteni az isteni jóságot! – mondta a püspök. – Csak úgy tudott segíteni rajtunk, hogy keresztre kellett feszülnie! Bele kellett halnia a szeretetébe! Udvarolt népének, szemérmetesen kérte népe szeretetét, nem szegte meg szerződését Noéval, elküldte Mózest, és a prófétákat mind, és mégis… Bele kellett halnia mélységes, fenséges, életigenlő szeretetébe! És újra és újra próbálkozik az ember kitérni a kereszt botránya elől: Isten szolgál szeretettel és irgalommal valamennyiünknek ma is, most is, neked is, nekünk is!”

Ittzés János ezután így zárta gondolatmenetét:

„Megszabadulhatunk szeretetlenségünktől, nyomorainktól, lelki bajainktól, ha megérint minket csodád, a Te halálos szereteted! Ez hoz nekünk kiutat, vigaszt, megerősítést! Figyelmeztet, gyógyít, nevel, szeret, és lehajol most és mindöröktől piszkos lelkű életünkhöz. Isten arra vár, hogy mi irgalmazzunk meg neki! Miattunk kellett nem értelmetlen halálát meghalnia! Döbbenjünk rá, és értsük meg: ez rettenetes, gyönyörűséges, félelmetes, lenyűgöző. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43, 1)”

Átvettem a www.evangelikus.hu oldalról

És látogass el a www.kegyelem.hu –ra is!