Te mit keresel?

 Megmagyarázhatatlan módon az ember - éljen a föld
    bármely pontján - szüntelen keresi, kutatja életének
    és létének értelmét. Úgy tesszük ezt, mint ahogy egy
    eltűnt holmink után kutatunk, amire világosan
    emlékszünk, hogy az imént még megvolt, de most sehol
    sem találjuk. Valami hiányzik, de magunk se tudjuk,
    hogy mi ez pontosan, csak annyit, hogy
    elkerülhetetlenül fontos, és e nélkül csak hiányos az
    életünk. Mindannyiunk számára ott van a lehetőség,
    hogy megtaláljuk létünk e fontos, hiányzó
    alkotóelemét. Lehet, hogy úgy akadunk rá, mint a
    szántóföldbe rejtett kincsre, hirtelen és váratlanul.
    De az is lehet, hogy hosszas keresés után leljük meg,
    mint a kereskedő, aki a várva várt, nagy értékű
    gyöngyöt megtalálja. Egy viszont biztos, akár az
    előbbi, akár az utóbbi módon leljük meg, egy döntő
    lépés elé állít bennünket.
    A kereskedő eladja mindenét, hogy az értékes gyöngyöt
    megkapja. Mi mit teszünk, amikor rátalálunk a létünk
    értelmét magában foglaló Kincsre - aki értelmet és
    célt ad az életünknek -, a megfeszített Krisztusra?
    Mire késztet bennünk az Isten szeretete? Képesek
    vagyunk addigi értékeink elé, a legelső helyre a
    legértékesebb Kincset, Jézus Krisztust helyezni?

         Semmi sincs a földön, ami ne az ember gyarlóságát vagy
         Isten könyörületességét bizonyítaná; azt, hogy milyen
         tehetetlen Isten nélkül vagy milyen nagy Istennel.
         (Blaise Pascal)

Vasárnap

 Mennyiszer gondoljuk azt, hogy nincs más kiút, itt
    csak Isten segíthet. Hányszor kerülünk olyan
    helyzetbe, amikor kilátástalannak látjuk életünket. Az
    Úr azonban ekkor is velünk van, figyel, és cselekszik.
    Ő sosem feledkezik meg rólunk, mindig szemmel tartja
    járásunkat.
    De mi is így vagyunk ezzel? Mindig büszkék tudunk
    lenni keresztény életünkre? Egyáltalán, felvállaljuk-e
    embertársaink előtt Krisztust?
    A mai világban egyre nehezebb megmaradni hiteles
    kereszténynek. Bár már nem üldöznek bennünket, nagyon
    sok ember a vallásosságot mégis "másságként" kezeli.
    Elhúzódnak tőlünk, mintha betegség hordozói lennénk.
    Sokszor kompromisszumos helyzetbe kerülünk:
    elmondjunk-e egy pajzán viccet a társaság kedvéért,
    kigúnyoljuk-e mi is a koldust szakadt ruhája miatt?
    Olykor úgy gondoljuk, hogy a földi, kézzel fogható
    dolgok fontosabbak, mint a Bibliában leírt, számunkra
    még megérthetetlen példázatok. Nem értjük vagy nem
    akarjuk megérteni őket, hiszen akkor a kényelmesnek
    tűnő életünktől meg kellene szabadulnunk. Döntést kell
    hoznunk, hogy kinek akarunk megfelelni: az embereknek
    vagy Istennek!
    Amikor úgy gondoljuk, hogy nincs erőnk tovább a helyes
    úton maradni, nem tudunk már ellenállni a kísértésnek,
    akkor gondoljunk Ézsaiás próféta bölcs és igaz
    szavaira: Akik az Úrban bíznak, erejük megújul,
    szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem
    lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. (Ézs 40,31)

         Ha megmaradunk a rossz szövetségekben, az semmit sem
         használ nekünk, csupán a lélek gyötrelméhez vezet.
         (David Sanz)

Előzetes névnapomra

Ilona 

Naptári napok:
Augusztus 18.

Naptárban nem szereplõ névnapok:
Április 2.
Július 31.
Szeptember 23.

Név jelentése:
Nap, hold szépségû

Név eredete:
Görög eredetû, a Heléna régi magyarosodott alakváltozata vagy Helené a héliosz, nap vagy a szelené, hold szóból ered

Név elemzése:
Az Ilona név felelõsségteljes, méltóságteljes személyiség kialakulását támogatja. Képes sikereket elérni szinte mindenben, amihez csak fog. Megbecsüli a minõséget az élet minden területén. Érdeklik a különféle mûvészeti ágak, leginkább a színjátszás, az irodalom, a zene valamint a filozófia. Sokat töpreng az élet összefüggésein, érdeklik a vallások, olykor az okkult hitek is.

Becenevek:
Ili, Ilike, Ilonka, Ica, Icácska, Icu, Icus, Ilus, Iluska, Lona, Lonácska, Lonci, Inci, Ila, Ilácska, Lonka

Pécs Cantat 2010 megnyitó - Fényfestés 3.

Tanács

Mennyei Atyám! Kérlek, adj halló fület, hogy
    meghalljam hívásodat!

         Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem
         őket, ők pedig követnek engem.  (Jn 10,27)

    Az újszülött csecsemő már a magzati állapotban
    megtanulja felismerni szüleinek a hangját. Az apró
    gyermek már attól is meg tud nyugodni, hogy ha
    meghallja az anyja hangját. Biztonságot ad neki, hogy
    olyan valaki van a közelében, akiről tudja, hogy
    szereti. Nem kell látnia a szüleit, elég ha csak a
    hangjukat hallja. Egy gyermekfeltételek nélkül tud
    bízni. Ez a fajta feltétlen bizalom, ahogyan
    növekszünk, kisebb-nagyobb mértékben megkopik. Gyakran
    az értelem, az emberi logika háttérbe szorítja a
    bizalmat. A logika következtetések láncolatára épül,
    ami bár lehet téves, de ennek ellenére a
    megalapozottság, az ésszerű döntés látszatát kelti. A
    bizalom viszont egészen más, ehhez két személy szoros
    kapcsolata szükséges. A bizalom mindig egy lépés az
    ismeretlenbe; a másik személyre való ráhagyatkozás.
    Nem csupán a saját elképzelésem szerint haladok előre,
    hanem hagyom magamat vezetni. Bizalom nélkül csak
    magányosak maradhatunk.
    Jöjj, és kövess engem! - hangzik Jézus hívása
    mindannyiunk felé. Az őszinte, gyermeki bizalomra van
    szükségünk, hogy Jézus hívásának engedelmeskedni
    tudjunk és az ő hangjára figyeljünk, bízva a "Jó
    pásztor" gondoskodó szeretetében. Kövessük őt, aki
    lelkünket fölüdíti, és igaz ösvényen vezet bennünket.

         Mikor kétségben vagyok afelől, hogy beszélnem kell-e
         vagy hallgatnom, harcolnom vagy csendben meghajolnom,
         akkor, kérlek, add, hogy figyeljek jeladásodra. (N. L.
         Zinzendorf)

Bach Cantata BWV 180 Part 3.wmv

Bach Cantata BWV 102 Harnoncourt.wmv

 Drága Mennyei Atyánk! Kérünk, láttasd meg velünk, hogy
    nélküled semmik vagyunk. Láttasd meg, hogy a te
    segítséged és erőd nélkül, a mi életünk reménytelen és
    elviselhetetlen lenne. Te azonban velünk vagy és
    átölelsz minket nap mint nap, kérünk, maradj is
    velünk, örökkön-örökké! Ámen.

Péntek 13

    Akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is
    örülni fognak, ha meglátják a zárókövet. (Zak 4,10a)

    Kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az
    igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység
    egészen be nem teljesedik. (Zsid 6,11)


  A mai nap bibliai olvasmányai:

    Lk 23,27-31 -- Jn 9,35-41

------------------------------------------------------------

                  Lelki útravaló a mai napra


    Augusztus 13.

    A szeretet soha el nem fogy!

         Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást,
         ahogyan én szerettelek titeket. (Jn 15,12)

    Szeretni néha olyan egyszerűnek és egyértelműnek
    tűnik. Hát persze hogy szeretlek. Szeretlek, te is
    tudod, hát minek kimondani. De mennyire leszűkült az a
    kör, akiket ilyen természetes módon képesek vagyunk
    szeretni! Bizalmatlanok vagyunk sokszor szavainkban és
    tetteinkben a másik iránt. Bizalmatlanok, ha segítek a
    másikon, az nem él-e vissza az én szeretetemmel, nem
    követel-e magának újra többet és többet. És vannak
    azok, akiktől inkább undorodva fordulunk el. Szeretni
    azt a földön fekvő, furcsa kinézetű embert?
    Tegyük fel magunknak is a kérdést: mi Isten szemében
    nem ugyanilyen lecsúszott, földön fekvő emberek
    vagyunk? A szeretetét mégsem vonta meg tőlünk. Életét
    adta mindannyiunkért. Gazdagokért és szegényekért. A
    szeretet tehát kötelesség. Testvérem! Mikor
    elgondolkozol ezen a mai igén, vedd számba azokat,
    akiket szeretsz, és gondolj arra, ki várja a te
    szeretetedet.

         Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű
         leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg
         kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is
         hasonlóan viselkednek veled, s hamarosan abban a
         szeretetteljes világban élsz, amit te magad
         teremtettél. (Anthony de Mello)

    Istenem! Néha annyira nehéz szeretni, akiket mellénk
    állítottál. Néha olyan lehetetlennek látszik. És
    sokszor arra gondolok, mennyire nehéz lehet engem
    szeretni. Hála neked, hogy te nem azt nézed, amilyenek
    vagyunk, hanem te mindenkihez odafordultál. Uram,
    segíts engem is, hogy én is szeretettel tudjak
    másokhoz fordulni. Ámen.


    Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvből való.