Te mit keresel?

 Megmagyarázhatatlan módon az ember - éljen a föld
    bármely pontján - szüntelen keresi, kutatja életének
    és létének értelmét. Úgy tesszük ezt, mint ahogy egy
    eltűnt holmink után kutatunk, amire világosan
    emlékszünk, hogy az imént még megvolt, de most sehol
    sem találjuk. Valami hiányzik, de magunk se tudjuk,
    hogy mi ez pontosan, csak annyit, hogy
    elkerülhetetlenül fontos, és e nélkül csak hiányos az
    életünk. Mindannyiunk számára ott van a lehetőség,
    hogy megtaláljuk létünk e fontos, hiányzó
    alkotóelemét. Lehet, hogy úgy akadunk rá, mint a
    szántóföldbe rejtett kincsre, hirtelen és váratlanul.
    De az is lehet, hogy hosszas keresés után leljük meg,
    mint a kereskedő, aki a várva várt, nagy értékű
    gyöngyöt megtalálja. Egy viszont biztos, akár az
    előbbi, akár az utóbbi módon leljük meg, egy döntő
    lépés elé állít bennünket.
    A kereskedő eladja mindenét, hogy az értékes gyöngyöt
    megkapja. Mi mit teszünk, amikor rátalálunk a létünk
    értelmét magában foglaló Kincsre - aki értelmet és
    célt ad az életünknek -, a megfeszített Krisztusra?
    Mire késztet bennünk az Isten szeretete? Képesek
    vagyunk addigi értékeink elé, a legelső helyre a
    legértékesebb Kincset, Jézus Krisztust helyezni?

         Semmi sincs a földön, ami ne az ember gyarlóságát vagy
         Isten könyörületességét bizonyítaná; azt, hogy milyen
         tehetetlen Isten nélkül vagy milyen nagy Istennel.
         (Blaise Pascal)