Vasárnap

 Mennyiszer gondoljuk azt, hogy nincs más kiút, itt
    csak Isten segíthet. Hányszor kerülünk olyan
    helyzetbe, amikor kilátástalannak látjuk életünket. Az
    Úr azonban ekkor is velünk van, figyel, és cselekszik.
    Ő sosem feledkezik meg rólunk, mindig szemmel tartja
    járásunkat.
    De mi is így vagyunk ezzel? Mindig büszkék tudunk
    lenni keresztény életünkre? Egyáltalán, felvállaljuk-e
    embertársaink előtt Krisztust?
    A mai világban egyre nehezebb megmaradni hiteles
    kereszténynek. Bár már nem üldöznek bennünket, nagyon
    sok ember a vallásosságot mégis "másságként" kezeli.
    Elhúzódnak tőlünk, mintha betegség hordozói lennénk.
    Sokszor kompromisszumos helyzetbe kerülünk:
    elmondjunk-e egy pajzán viccet a társaság kedvéért,
    kigúnyoljuk-e mi is a koldust szakadt ruhája miatt?
    Olykor úgy gondoljuk, hogy a földi, kézzel fogható
    dolgok fontosabbak, mint a Bibliában leírt, számunkra
    még megérthetetlen példázatok. Nem értjük vagy nem
    akarjuk megérteni őket, hiszen akkor a kényelmesnek
    tűnő életünktől meg kellene szabadulnunk. Döntést kell
    hoznunk, hogy kinek akarunk megfelelni: az embereknek
    vagy Istennek!
    Amikor úgy gondoljuk, hogy nincs erőnk tovább a helyes
    úton maradni, nem tudunk már ellenállni a kísértésnek,
    akkor gondoljunk Ézsaiás próféta bölcs és igaz
    szavaira: Akik az Úrban bíznak, erejük megújul,
    szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem
    lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. (Ézs 40,31)

         Ha megmaradunk a rossz szövetségekben, az semmit sem
         használ nekünk, csupán a lélek gyötrelméhez vezet.
         (David Sanz)