Semper reformanda

"Ime, ez a nagyon kevés, de mégis gazdag tartalmú szó kitűnően elés festi Isten egész valóságát, akaratát és cselekvését. Benne van minden bölcsességünk, amely meghalad minden emberi bölcsességet, szándékot és értelmet. Mert jóllehet az egész világ teljes igyekezettel kutatta, hogy kicsoda Isten, mi a szándéka és mit cselekszik: ebből soha semmit meg nem sejtett. Itt azonban mindezt bőségesen megtalálod. Mert itt, ebben a három hitágazatban ő maga jelentette ki és tárta fel atyai szívének és kimondhatatlan szeretetének legnagyobb mélységeit. Hiszen éppen azért teremtett minket, hogy megváltson és megszenteljen; és miután nekünk adott és ránk költött mindent, ami a mennyen és a földön van: Fiát és Szentlelkét is nekünk adta, hogy velük magához vonjon minket. Mert, ahogyan fentebb magyaráztuk: mi sohasem érnénk el azt, hogy megismerjük az Atya jóságát és kegyelmét, ha nem ismerhetné meg azt az Úr Krisztusban, aki atyai szívének tükre, akin kívül csupán hangos és félelmetes bírót látunk. Krisztusról pedig nem tudhatnánk, ha a Szentlélek ki nem jelentené." Luther Márton: Nagy káté (Pröhle Károly fordítása) - Szentháromság ünnepének okán.

Ugye szép?

Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád, / mit ér
         törékeny szavam az őrült viharban?? / Ne félj, fiam -
         az a kín, az a vágy, az az önvád / téged tisztít
         örök-kék égbolttá a viharban! (Szabó Lőrinc)

Mt 6,34 és 1Jn 2,24b

Ne aggódjatok a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért.
Élj a mának! Hogy ez nem keretyén szellemiségű felszólítás? De így? Bízd rá magad mennyei Atyádra! Ne terheld magad a jövőben várható esetleges problémákkal. Ha majd aktuális lesz, ráérsz Istennek együtt keresni a megoldást. Törődj a mával, azaz tedd meg amit ma kell megtenned! Szeresd, akit talán holnap már nem lehet! Rendezd Istennel és mebretársaddal, amit ma még rendezni tudsz! BÁND MEG A BŰNT, AMELYET MÁR RÉGÓTA MEG KELLENE BÁNOD! De mindenekelőtt keresd Isten országát is igazságát, akkor a többi ráadásul megadatik...
Sokféle hatás ér bennünket nap mint nap. Különféle tanítók környékeznek meg azzal a nem titkolt szándékkal, hogy meggyőzzenek saját - vélt vagy valós - igazságukról. Némelyek "keresztyén köntösben" járnak, és a Bibliát is idézgetik, de nem Krisztust hírdetik! Nem az Atya bűnbocsátó szeretetét hírdetik! Kulcsfontosságú az, hogy megmaradjon bennünk a tiszta Ige, és hogy ragaszkodjunk az élet evangéliumához, mert csak így maradhatunk meg a Fiúban és az Atyában. "Ha megmarad bennettek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában."

Harangozás lesz a Trianoni békeszerződés 90. évfordulójának alkalmából — Magyarországi Evangélikus Egyház

Harangozás lesz a Trianoni békeszerződés 90. évfordulójának alkalmából — Magyarországi Evangélikus Egyház

Sebestyén Márta no.1 "Hegyen-völgyön járva"

Ilonka leánykámhoz

(Édesanyám verse hozzám)
Az orgonavirág hullatja már a selyem-szirmait,
De helyette a jázmin bokor - amit Ilonkám tavaly felfedeztél itt -
Újra fehéres színében tündököo, minden kis bimbója kinyílt.
A méhecskék zümmögve körülötte az édes mézet gyűjtik,
A tavaszi szél a virágos ágait meg-meg lengeti.
Óh, tavaszi szél, vidd el kérlek az ünnepeltnek
a fehér selyembe öltözött jázmin bokor illatát
És szívemből kívánom, hogy kísérje életét tovább, tovább
Virágesővel a szép családi boldogság...

Nagy-nagy szeretettel születésnapod évfordulója alkalmából:
Imádattal gondolok Rád: Édesanyád

Az élet egy nagy kaland, és amint ezt felismerjük, képesek leszünk úgy élni az életünket, mintha műalkotás lenne.

A téma most a csúf időjárás

Ha az orfűi kiáradt tavakról is szeretnétek jó képeket látni, látogassatok el unokáim blogjaira: (ez itt a reklám helye!)
http://bcbia.blogspot.com és http://chris-gal.blogspot.com
Egyébként fantasztatikus dolgok történnek velem, ha végeztünk otthonunk egy részének tapétázásával, majd írok azokról is!

Olvasó élményem kapcsán

Most olvasom Szerb Antal: A Pendragon-legenda című könyvét. Nagyon tetszik! És utána olvasva találtam az alábbiakat, közre adom, mert ilyen teljességgel én sem ismertem a sorsát. Nyugodjék békében!

Arcképcsarnok

A keresztfiú

„A Szépség aranyüledéke gyakran mocskos folyók iszapjából csapódik le, és ezért szeretjük a nagy zavaros folyót, a Történelmet.”

Ezzel a mondattal fejezte be Szerb Antal 1943-ban írt utolsó novelláját. A herceg a címe. Főszereplője az olasz reneszánsz egy kisszerű, ám Galilei nyomán a Földet magát is a megszámlálhatatlan világok egyikének tartó zsarnoka, „… valami lényegtelen és nemtelen közember a csillagok megdöbbentő hierarchiájában. És ha ez így van, kérdezi(maga a zsarnokocska) eltűnődve és riadtan egyik levelében, vajon akkor hogyan lehet az, hogy Isten éppen ennek a tizedrangú kis csillagnak a megváltásáért áldozta fel Egyszülött Fiát?”

Szerb Antal egy évvel korábban az alábbi mondatot írta a naplójába: „A zsidóság tragédiája az, hogy nem dicsekedhet a legnagyobbal, amit adott, Jézussal és a kereszténységgel.”

Akkortájt a parlamentben Magyar irodalomtörténet című munkájának betiltásáról folyt a szó,„Égessék el a könyvet!”, javasolta volt hangosan az országgyűlési képviselők egyike, jelesül Baky László.

Szerb Antalt 1945. január 27-én katolikusként, a zsidósága miatt verték agyon.

Akkor már gyenge volt nagyon. Nem tudott megállni a lábán. Megtámasztatták hát a rabtársaival. Hogy puskatussal szétverhessék a fejét.

Gyilkosai fiatal nyilasok voltak, s bizonyára nem tudták, hogy Prohászka Ottokár keresztfiával végeztek. Talán a legendás püspökről se hallottak sokat.

Szerb Antal azonban tudta, tudnia kellett, hogy elpusztításának a saját keresztapja jóvátehetetlenül a részese.

Szülei vélhetően megtiszteltetésnek vélték, hogy egy Rómában tanult és felszentelt pap – akit esztergomi lelki vezetőként a századforduló idején a magyar katolikus megújhodás programadójának is neveztek – egyáltalán elvállalta az asszimilált zsidó családban született gyermek keresztapaságát. Bizonyára nem olvasták a katolikus folyóiratokban megjelent cikkeit, amelyeket utóbb (Prohászka Ottokár püspökké avatásának centenáriumán, 2005-ben) a boldoggá avatásáért imádkozók reveláció erejűeknek minősítettek. Ezek egyikében (a Magyar Sion hasábjain, 1893-ban publikált A zsidó recepció című dolgozatában) nemhogy nem tagadja a saját anitiszemitizmusát – amint azt főpap-polititikusként később többször is megtette –, hanem a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend képviseletében az antiszemitizmus jogosultságának bizonyítására vállalkozott: „Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen, a legjogosultabb mozgalom, minek bizonyítására vállalkozunk!”

Márpedig ez az ember lett az 1901. május 1-jén született Szerb Antal keresztapja.

Aki a fenti írása tanúsága szerint már korábban nyilvánosságra hozta a zsidóságról kialakított álláspontját: „A zsidóság fekélye már csontvázzá rágta a keresztény magyar népet, s a nemzetnek nagy részét koldusbotra juttatta.”

Különös véletlene a sorsnak, hogy amikor a piaristák gimnáziumában jelesen érettségizett keresztfiú1920 szeptemberében beiratkozott a pesti egyetem bölcsészkarára, éppen a keresztapjának volt jelentős szerepe abban, hogy a magyar zsidó fiatalság felsőoktatási intézményekben történő továbbtanulását korlátozó, úgynevezett numerus clausus törvényt fogadott el a magyar parlament. A törvényjavaslatot támogató beszédében Prohászka Ottokár a már beiratkozott zsidók visszahívásáról ekként vélekedett: „Én is tisztelem a jogot, tisztelem azoknak jogát, akik már beiratkoztak, hogy folytathassák tanulmányaikat, de ha az immatrikulált nem állja meg helyét az igazoló-bizottság előtt, ha rá lehet sütni a nemzetköziségnek, a hazátlanságnak és a destruktív irányzatnak bélyegét, akkor azt mondom, hogy itt a jog határozottan megszűnt, vagy legalább is azt mondom, hogy ez egy kisebb jog, amelynek egy nagyobb jog előtt okvetlenül meg kell hátrálnia. Itt a közösség nagy joga áll előttünk, a magyar keresztény fejlődés nagy joga áll szemben a kisebb joggal, az egyes egyének jogával, olyan egyénekével, akik kompromittálva vannak, akik az igazoló-bizottság ítéletét nem állják, akiknek tehát mindenesetre a rövidebbet kell húzniok.”

A keresztfiú feltehetően felismerte, hogy a törvény szerint a magyar állam a keresztény hitre tért zsidókat nem kereszténynek, hanem zsidónak tekinti akkor is, ha papírjaikon keresztény vallás szerepel. És ha esetleg mégis azt képzelte volna volt, hogy őrá, a római katolikus vallású zsidóra nem vonatkoznak ezek a mondatok, egy évvel később az Ébredő Magyarok Egyesülete közgyűlésén ebbéli hitéből maga a keresztapja ábrándította ki. Már amennyiben a tudomására jutott, amit Prohászka Ottokár ott hangoztatott:

„Vannak keresztelt emberek. Abból van elég. Ez azonban nem keresztény kurzus, hanem a kereszteltek kurzusa. Tagadni nem lehet, hogy ez nem szellem és élet, nem erő és valóság. Ez csak olyan rakéta, mely puffog, izzik, fénylik, színt játszik, de amelynek vége korom, piszok és üres tok és semmi más… Ráfogják az Ébredő Magyarok Egyesületére, hogy az zsidópusztító egylet. Ez nem igaz, mert az ébredők csak a magyar fajt védik. Hiába mondja akármilyen tekintély, hogy a jogrend, az egyenlőség mindenkinek egyenlő jogot kíván. Lehet-e ez? Egy példát említek. Ugy-e, a görény is csak állat, s e mivoltánál fogva helyet kívánhatna a — tyúkketrecben is.”

A keresztfiú, persze, bizonyosan antiszemitának tartotta az új törvényt. Annak ellenére, vagy éppen azért, amit főpap-politikus keresztapja mondott az elfogadásáért a parlamentben: „…a numerus clausust a közvélemény általában antiszemitizmusnak ítéli, azt mondhatnám, bélyegzisok tekintetben. Azt gondolják egyáltalában, hogy mi  a numerus claususszal a zsidóságot el akarjuk nyomni és a keresztény nemzeti társadalmat kiváltságban akarjuk részesíteni az ő kulturális jogaiknak leszorításával. A numerus clausust… a magyar középosztály leromlása ellen és a magyar faji géniusz veszélyeztetése ellen kontempláljuk. Úgyhogy nem antiszemitizmusról van itt szó egyáltalában — ezt nagyon szeretném belekiáltani a magyar világba — hanem ez faji önvédelem.”

Szerb Antal legfeljebb nem hitt a keresztapjának. Tudta, hogy nem igaz, amivel az új törvény elfogadását  Prohászka Ottokár megindokolta: „Nemcsak a magyar középosztály leszorulásában,leszorításában van a probléma, hanem a magyar faji géniusz romlásában. Ha az ember a magyar irodalmat nézi, amire a kultuszminiszter úr is rámutatott, okvetlenül azt látja, hogy a zsidóértelmiség térfoglalása a magyar irodalom elzsidósodását eredményezte.”

Nem, a keresztfiú tette a dolgát: elvégezte az egyetem magyar-német szakát, közben megtanult angolul és franciául, verseket és kritikákat publikált jeles irodalmi folyóiratokban, majd a Himnusz költőjéről írt disszertációjának benyújtása után doktorrá avatták.

Nem zavarta, hogy keresztapja parlamentben elmondott beszéde részletes és tipikus antiszemita ideológia jegyében fogant, amelynek természetes része volt a nemzetvédelem igénye, s az antiszemita-vád elhárításának valamennyi ismert fordulata:

„Mi akarjuk védeni a magyart; mi akarjuk védeni a magyar keresztény középosztályt; mi akarjuk védeni a magyar kultúrát, a magyar faji géniuszt, semmi egyebet nem akarunk. És ha ez a védekezés a liberalizmus ellen van, akkor szakítok ezzel a liberalizmussal.”

Talán arra sem fordított figyelmet, hogy numerus clausus a magyar zsidóság feltétel nélküli jogegyenlőségének és emancipációjának elvét megtagadta (Schmidt Mária megfogalmazásában„elsőként ütött rést a magyar zsidóság feltétel nélküli jogegyenlőségének és emancipációjának elvén”), részint, mert hithű katolikus volt, részint, mert a törvény végrehajtását nem tapasztalta.

Miután a keresztapja meghalt (1927-ben) és a numerus clausus visszavonatott (1928-ban), beleáshatta magát a regényelméletbe, az angolszász és a világirodalomba. Műveivel több mint egy évtizeden át részese lett a különféle nemzetbeli alkotók egymást termékenyítő folyamatának, írói alkotásaiban gyarapodott a misztika, s irónikusan szemlélte az egyre jobban borongó önmagát. Mert borongott ugyan, de nem feltétlenül érzékelte a magyar politikai vezetőréteg és a magyar zsidóság vezetése közötti viszony alakulását, a zsidóknak a megváltozott kül- és belpolitikai helyzetnek megfelelő alárendelt szerepének konzerválását, előttük a köz- és államigazgatás, valamint a fegyveres testületek kapuinak bezáródását.

De érzékelte, érzékelnie kellett, hogy fogy körülötte az alkotói tér, s hogy akik a rádióelőadásaitól megfosztották, irodalomtörténetét betiltották, továbbá megszüntették a Nyugat című folyóiratot, azok egy része a keresztapja hazafiasan keresztény hitvallására hivatkozva tette ezt.

Fokozatosan szinte minden időszerűvé vált, amit a Prohászka Ottokár mondott. Például a fajvédelemről. A náci fajvédelem ugyan különbözött az általa használt fogalomtól, de magyarországi változata a püspök-politikus mondataiból táplálkozott. Akár csak Ébredő Magyarok Egyesülete, s más, hasonló elvek alapján szerveződött mozgalmak, csoportok, szervezetek sora. Akarom – mondta 1921-ben, az Ébredő Magyarok Egyesületének közgyűlésén Prohászka Ottokár –„akarom, hogy az ébredő magyarság szervezkedjen, egymás oldalán szorosan haladjon, hogy szervezkedjen öntudatosan, hogy szervezkedjen utcák szerint, hogy szervezkedjen gárda módra. Hadseregünket elvették, elsorvasztották. De hát mi teszi a hadsereget? Nézzenek oda föl Írországba, hogy mi teszi. Mi az oka

annak, hogy Írország a legnagyobb hatalommal szemben ki tudta vívni szabadságát? Ott nem volt mundér, de volt gárda. Ott szövetkeztek, szervezkedtek. Ott az angol nem tudhatta, melyik a káplár, melyik a frajter, mert senki sem árulta el. Kossuth azt mondta, hogy leborul a nemzet nagysága előtt; hát ilyen nagy nép előtt, mint az ír, mi is mondhatjuk, hogy leborulhatunk, mert ott nincs árulás, nincs zsidóság, romlasztás, bomlasztás, repesztés… Tehát, szervezkedjünk,szervezkedjünk, szervezkedjünk! Ha azt mi megértjük, hogy csak mi magunk segíthetünk magunkon, akkor bízom az ébredő magyarokban. Megírtam az újságban is, most élőszóval is hangoztatom, hogy az ír nemzeti mozgalmat úgy hívták: sinnfein. Magyarul: mi magunk. Hát minket nem fognak hívni sinnfeinistáknak, de mi leszünk a «Mi magunkisták»…Ne olvasson senki zsidó újságot, és ha van 100 koronája, adja ide, az ébredő sajtóra.”

Nemcsak két évtized múltán hatottak, de most is hatnak a katolikus egyház kiemelt példaképei, és a jobboldali-konzervatív irányzatú szervezetek iránymutató, identifikáló történelmi személyiségei közé további fél évszázad után emelt, egykori székesfehérvári püspök szavai. Amiképpen az általa meghonosított hungarizmus fogalmát a maguk módján értelmezve vették át a nyilasok és veszik át a szebb jövőt ígérő mai nácik.

Annak az esztendőnek a novemberében, amely évben Szerb Antal könyvének elégetését hangos szóval a parlamentben indítványozta Baky László (aki később belügyi államtikárként vagoníroztatta be a csendőrökkel a koncentrációs táborok felé gördülő vonatokba a magyarországi zsidókat) ezt írta naplójába Prohászka Ottokár római katolikus keresztfia: „Megtaláltam a definíciómat: magyar anyanyelvű zsidó vagyok.”
Először 1943-ban, utoljára 1944. június 5-én hívták be munkaszolgálatosnak. Akkor, amikor (ismét  Schmidt Máriának Diktatúrák ördögszekerén című, Budapesten a Magvető által 1998-ban megjelentetett értekezéséből idézve) „a náci bábok által dirigált ország nem védte többé zsidó polgárait”. Schmidt Mária szerint „a hagyományos uralkodó körök egy részének az utolsó pillanatban még sikerült a katonaköteles korban lévő zsidó férfiakat munkaszolgálatra behívni, és ezzel megmenteni őket a deportálástól”. Így mentették meg Szerb Antalt is, aki más, csak a zsidótörvények értelmében zsidónak tekinthető értelmiségiekkel együtt az úgynevezett védett századok egyikébe került, amelynek irányítását november végén vették át a nyilasok. Hogy aztán ezernyolcszáz sorstársával sáncot ásson az ország nyugati határán. December 16-án a feleségének címzett levélben ez áll: „Általában az a hely, ahol most vagyunk, Balf, átkozott egy hely, és minden tekintetben nagyon rosszul megy nekünk. És most már nincs más reménységem, mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz, ez tartja még bennem a lelket.”

Szilveszter éjszakáján Prohászka Ottokár keresztfia betegen, tetvesen és éhesen a rabtársainak állítólag József Attiláról és Shakespeare-ről tartott előadást.

Íme utolsó regénye előszavának záró mondata: „És a tényeket megmagyaráztam, amennyire szükségesnek látszott és amennyire tudtam; tettem ezt abban a szerénységre intő tudatban, hogy a történelem végeredményben megmagyarázhatatlan.”

Aczél Gábor

Még egyszer

Már többször megfogadtam magamnak, hogy ilyent nem osztok meg veletek, mert ezt nem szereti mindenki. Ez a mai azonban annyira megragadott, hogy nem tehetem meg, hogy nem adom közre. (Persze mivel alig érkezik valami megjegyzés, vissza jelzés azokra amiket ide teszek, néha az az érzésem nem is olvassa el senki!)

    Mit Isten ad énnekem, mind jó az nékem!

         Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett ezüstöt, fa
         helyett rezet hozatok, és kő helyett vasat. Békét
         adok, hogy irányítson, és igazságot, hogy az
         parancsoljon. (Ézs 60,17)

    Mindig mást ad. Arra, amit én akartam tenni vele, nem
    lesz jó. A rezet eresznek akartam, aranyból csak nem
    csinálom. Vasból ácskapcsot, ezüst arra nem jó. Fából
    akartam kifaragni a kedvesem arcát. A réz
    megmunkálásához nem értek. Követ akartam a
    sziklakertembe, vas ott nem fog jól mutatni.
    Miért teszi ezt? Miért akarja, hogy mást csináljak?
    Mindig mást, mint amire szerintem szükségem van.
    Isten így folytatja: békét adok, hogy irányítson,
    igazságot, hogy az parancsoljon. Ezért lenne tehát?
    Hogy rájöjjek? Másra is lehet szükségem, mint amit én
    kitaláltam, és amit Isten ad a kezembe, az nem arra
    való, amit én terveztem vele tenni.
    Önismeret és alázat Isten előtt. Megtanít rá, néha
    lágy szóval, néha pedig azzal, hogy valami egészen
    mást ad, mint amit kértem, akartam, hogy a fontos nem
    én vagyok. A célom csak akkor ér valamit, ha meg
    akartam érteni Isten szándékát az életemben. Akkor a
    béke nem válik bombává a kezemben, hanem irányítani
    lesz képes és az igazság nem fájdalmas újdonság lesz,
    amivel még soha nem kellett szembesülnöm, hanem
    parancsoló, útmutató erő.

         Ha belátod, hogy nem vagy olyan bölcs, mint tegnap
         vélted magadról, akkor ma már bölcsebb vagy. (Anthony
         de Mello)

    Add, Uram, hogy le tudjak mondani vasról és fáról
    azért, hogy meg tudd nekem mutatni, mire jó az arany
    és ezüst. Ámen.


    Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvből való.

IHM: öregnéne bőrzekéje - Egy kis humor

Vallásközi művészakció: Az Ábrahám-karaván Pécsre érkezett a kultúra angyalával — Magyarországi Evangélikus Egyház

Vallásközi művészakció: Az Ábrahám-karaván Pécsre érkezett a kultúra angyalával — Magyarországi Evangélikus Egyház

Félreértés

Heti alkalommal ismétlődő sms váltást akarok megosztani veletek. Ez szolgáló társnőm és köztem zajlott le - unokám C. már beszélt nekem arról, h az emberek hajlamosak nem végig olvasva 1-1 szót kedvük szerint kiegészíteni. Hozzá tartozik még, hogy a délelött folyamán már beszéltem É-vel, aki biztosított arról, hogy végig járja a magas földszínt kórtermeit.
É: Megcsinálnád a mfszt. is?
Válaszom: Nem
Aztán telefonon is hívtam, hátha nem vette észre az sms válaszomat, mert én sem éreztem rezegni a zsebem, amikor sms előtt hívott: ennyit mondtam: NEM. Ő rám hagyta.
Kápolnai alkalom végén, kérdése: Bennt fekszik még B. néni?
Válaszom: Te jártad végig! Mire ő: én aztán nem, azt kérdeztem megcsinálnád? Hoppá: én nem olvastam végig a szót, nekem az jött le: megcsináltad???
De mondtam meglepedten én válaszoltam, hogy NEM. Mire É: azt gondoltam viccelsz! Na ezt megbeszéltük!
De azért a lelkésszel benéztek B. nénihez, aki még bennt volt, és nagyon örült nekik!
Tanulság: végig kell olvasni aszavakat!

ANYÁK NAPJA 2010

Puszta Sándor: Donum
Kaptál egy arcot
apád anyád arcát


kaptál egy nevet
hordozd becsülettel


kaptál egy kezet
ne ereszd el ne ereszd el


kaptál egy szívet
igazíts rajta ha tudsz


kaptál egy világot
javíts rajta ha tudsz


kaptál egy életet
viseld el ha tudod


kaptál egy napot
még mindent jóvátehetsz


Az én gyermekkori anyáknapjainak hangulata el fog kísérni életem végéig. Ez a vers is annak  tükre:
Szeretteim mindent mindig megtettek, hogy édesanyám szüleim válása miatti távollétét, ritka látogatását feledtesség gyermek - kamasz - fiatal koromban, ezt az igyekezetüket még most is, 64. életévem betöltésének küszöbén is köszönöm nekik, és kérem bocsánatukat - hogy annyira nem sikerült ez  nekik. Istennek hálát adok, hogy édesanyámat még megtartja nekem.  akivel huszaséveimben sikerült a kapcsolatunkat rendezni, aztán eljött az az idő is, amikor fájó dolgainkat is megbeszéltük. Ma szeretetben hordozzuk egymást, vőjével, unokájával, unokavejével, dédunokáival együtt. Isten tartsa meg őt még nekünk!

Anyák napja