Vissza a való világba!

Hát újra itthon vagyok! Elrepült a három csodálatos nap Piliscsabán! Immár negyedszer! Újra kedves fogadtatás, jó szállás, udvarias kiszolgálás és rengeteg új ismeret, gyakorlat! Fantasztikus karizmatikus személyiségek, akik okosításunkról, lelkünk ápolásáról gondoskodtak:

Felettünk atyáskodó D. Szebik Imre aki nagy tervét valósítja meg velünk.

Kézdy Péter, a piliscsabaiak tisztelve szeretett lelkésze.

Szeverényi János, belőle a Szentlélek beszél! Ekkora hitet! Ekkora elhivatottságot!

Dr. Frenkl Szilvia, aki velünk foglalkozott, nagyon meglepő eredményre vezető pszichológiai gyakorlatokat végeztünk kedves irányításával – pedig 13 órakor leánya esküvője volt, arra is készült természetesen! Nem semmi esemény és nem mondta le a szolgálatot!

Dr. Korányi András – “van aki e nevet nem ismeri?” Istennek hála, mi személyesen ismerjük és gazdagodunk hatalmas tudását hallgatva! Most az ókori egyházatyák világáról beszélt nekünk.

Dr Varga Gyöngyi, őt főiskolásnak néznéd a hátizsákjával, egyszerű öltözékével és az Ószövetség tudora! Ittuk minden szavát!

Horváth-Hegyi Olivér, a szentendrei gyülekezetet feltámasztó lelkész esti elcsendesedésünket biztosította szombaton – és olyan sikerrel, hogy lélegzetvételünk sem hallatszott!

Dr. Bácskay Károly, az Újszövetség “tudományának” doktora. Az istentiszteleti prédikációja nehezen felejthető, és utána az előadása a szinoptikus (együttlátó) evangéliumokról! Ilyen karizmatikus személyiség nagy kincs az evangélikus egyházban! Azonban az idő itt is kevés volt, de folytatás reményében búcsúztunk tőlük is, egymástól is.

Viszontlátásra április 16-18!

És milyen sms érkezik úgy negyed 8 körül ma reggel?

“A dottore rendelojeben vok, megbetegedtem. Kérlek készülj a fogadásomra kerlek (maszk, ágy) Muter kéri h lécci fozz a margitra is! Szép reggelt :P”

Vissza a való világba nagyi!

Nem H1N1, de valami izé. Jobb vigyázni – mondják.

margit, a tesó, a hugi aki egyébként Bianka Viktória, margit nevet Boborján korszakából ragasztotta rá a bátty de tartósan!

Aztán annyira való világ lett, hogy miután fél ötkor tért haza a család tőlünk, már nem mentem asszonyórára, kimentettem magam az egyik részt vevővel üzenve. 30 perc alatt nem értem volna a Dischka utcába.

November 15

Ezzel, a Bianka fényképezte rózsapárral próbálom érzékeltetni a ma délutáni szigetvári élményemet.

Eljött Szilvike pici fiával a református templomba, az istentiszteletre  gyülekezők nagy szeretettel fogadták őket. 

Ők is nagyon jól érezték magukat, Kristóf Tibor 10 hónaposan úgy viselkedett, mint egy öreg gyülekezeti tag, Szilvi pedig rövidnek tartotta az alkalmat.

Szeretettel nézték az egybegyűltek, amint a baba nem zavartatva magát jóízűen elfogyasztotta cumisüvegéből az ételét, – mert amint ilyen korosztálynál még ígv van, és istentisztelet végére jött el az ideje - nem válaszolva lelkészünk kedves kérdésére, hogy sonkás szendvics-e a menű.

Kedves Szilvi, tapasztalhattad, szeretettel vár mindenki a legközelebbi alkalomra is!

November 15, vasárnap

Református egyház
Szigetvári Református Egyházközség temploma

Hogy került ez a kép ide? És mi ez az elkövetkezendő dátum a címben?

Megmagyarázom – röviden.

Nagy bennem a várakozás, mert anyai féltestvérem elsőszülöttének szívét, - már maga is anya, – ez év tavaszán, szülése után megérintette az Úr.

Úgy kezdődött, hogy szerette volna megkereszteltetni pici fiát. Aztán mivel nem sok  ismerőse volt egyházi körökben, Ildikó Elisabethet, a lányunkat kérdezte meg, hogy lenne-e keresztanyja Tibor Kristófnak. Ildikó meg beszélgetett vele, hogy de akkor hogyan lenne tovább a picivel …

…és tavasz óta húzódó alkalom lesz a fenti dátum, hogy Szilvia eljön abba a templomba, és ott nagy szeretettel fogjuk várni (Ferivel) az evangélikus lelkésszel, aki havi egy alkalommal, mindig a hónap 3. vasárnapján tart istentiszteletet az ottani gyülekezetnek. Szilvia már rendszeres olvasója az Evangélikus Élet hetilapnak is, melyet a kiadó ingyen tud elküldeni részére ebben az évben. (Ugyanis az újságra előfizető evangélikusok egy része többet fizet a példányokért az áránál és így lehetővé vált ingyen példányok postázása az arra rászorulóknak.)

Lelkészünk Szilvivel meg fogja találni a módot, hogy több alkalommal is találkozzanak, hogy elő tudja őt készíteni a keresztségre, mert benne is feltámadt az igénye annak, hogy kisfiával együtt őt is keresztelje meg az evangélikus egyház. És hogy első találkozásukkor én is legyek ott, az egyszerre merült fel lelkészünkben és Szilviben, és ekkor nekem ott a helyem!

Árad a kegyelem, Erős vár a mi Istenünk!

 

Az een gyulekezetem

Nem, nem elírás! Ez a pécsi Evangélikus Gyülekezet (sajnos a háttér és a választott betűk miatt nehezen olvasható) free webje.

Ide felkerül sok minden, ami ott, velünk történik - Dr. Sramó András jóvoltából, áldozatos munkáját követően.

Most az utolsó beszámolóra hívom fel az erre járók figyelmét. Az az aktuális. A Káli-medencébe tett kirándulásunk, aminek mi is részesei voltunk. A szereplő “kolléga” Krisz, az unokám, aki először vett részt ilyen alkalmon. De mint mondta, reméli nem utoljára. Hogy őt is megemlíti ilyen kedvesen András a címben ajánlott beszámolójában - azért külön köszönet Andrásnak!

Birsalma sajt

Nagyon szeretem, bár ezeddig még nem készítettem. Elrettentett, amit 12-14 évesen hallottam róla a Komló Fürst S. utcai iskolában, amikor ilyenkor ősszel Ica néni a magyar-ének szakos tanárnőnk fáradtan jött órára és elmondta, hogy bocsánat, de az éjszakája birsalma sajt készítéssel telt, és majd mi is megkóstolhatjuk néhány hét múlva. Ezen ígéretét mindig be is tartotta, amikor mindenkinek hozott 1-1 kis kockát celofánba csomagolva.

Lelki szemem előtt nem is tudom mi lebeghetett e munkával, robottal töltött éjszakáról! Azt biztosan tudodm, hogy megfogadtam: én aztán ilyent soha, legyen akármilyen finom.

Drága apai nagymamámat, aki felnevelt éppen eleget láttam ilyen műveletek közben! Bocsánatot kérek tőle még most is, hogy ilyenkor menekültem amerre láttam a konyhából! Drága emlékű nagymamám szótárából bölcsessége és szeretete okán hiányzott a kényszerítés, így a segítségem kimerült abban, hogy segítettem a gyümölcsöt leszedni - a fákat én metszettem meg, szakszerűen és nagy örömmel, már akkora koromban is - meg  nagy örömöt okozott, hogy ősszel a vadász hátizsákokba beletettünk 1-1 nagy dunsztos üveget és első körben szedret szedtünk bele, a fagyok után pedig hecsedlit. (Mi így neveztük a csipkebogyót.) Na azok feldolgozásából sem vettem ki a részem, amit ma már sajnálok, de akkor!!!) 

És lám, ma megfőztem életem első birsalma sajtját! Döntő lökést az adott a megtételéhez, hogy Ildikó lányunk kapott egy darabot kolléganőjétől azzal a megjegyzéssel, hogy először csinálták és egyszerű! Hozzá recept. Azért utána néztem az interneten is - nahát elképesztő változatosságot találtam. Most álljon itt, hogy én hogy készítettem - szemelött tartva unokám bíztatását: mama, bátran az ízekkel! Néhány nap, és elválik mit alkottam - most ízletesnek tűnik, így hűlőben.

1,65 kg bírsalmát mértem, miután alaposan megmosva, eltávolított magházzal héjjastól feldarabolva a mérlegbe tettem a gyümölcsöt. Nagyon kevés vízzel 35 perc alatt lett puha. Leve nélkül leturmixoltam - a levét megcukroztam, citrommal finom ital lett, - kóstolgatás után 80 dkg cukrot elégnek gondoltam bele, és ezzel kis lángon, folytonosan keverve újabb 35 percig főztem sűrítettem. (Biztos ami biztos!) A gázt elzárva belecsavartam egy fél citrom levét, hozzákevertem még 1 teáskanál fahéjat is. Előre kibéleltem celofánnal két őzgerinc formát. Belemertem a "masszámat", de még maradt, megtelt még egy tányér és három tálka. Aztán gondoltam egyet és dió darabokat nyomkodtam a forró sajtba.

Az eredményről is be fogok számolni. Addigra kiderül, hogy csúszott-e hiba a "recept"embe.

Mamám, aki nem tudott parancsokat osztogatni, csak szeretett.

És én, akinek annyira nem fűlt a fogam a házimunkához, inkább a határt jártuk Fifivel.