Hát újra itthon vagyok! Elrepült a három csodálatos nap Piliscsabán! Immár negyedszer! Újra kedves fogadtatás, jó szállás, udvarias kiszolgálás és rengeteg új ismeret, gyakorlat! Fantasztikus karizmatikus személyiségek, akik okosításunkról, lelkünk ápolásáról gondoskodtak:
Felettünk atyáskodó D. Szebik Imre aki nagy tervét valósítja meg velünk.
Kézdy Péter, a piliscsabaiak tisztelve szeretett lelkésze.
Szeverényi János, belőle a Szentlélek beszél! Ekkora hitet! Ekkora elhivatottságot!
Dr. Frenkl Szilvia, aki velünk foglalkozott, nagyon meglepő eredményre vezető pszichológiai gyakorlatokat végeztünk kedves irányításával – pedig 13 órakor leánya esküvője volt, arra is készült természetesen! Nem semmi esemény és nem mondta le a szolgálatot!
Dr. Korányi András – “van aki e nevet nem ismeri?” Istennek hála, mi személyesen ismerjük és gazdagodunk hatalmas tudását hallgatva! Most az ókori egyházatyák világáról beszélt nekünk.
Dr Varga Gyöngyi, őt főiskolásnak néznéd a hátizsákjával, egyszerű öltözékével és az Ószövetség tudora! Ittuk minden szavát!
Horváth-Hegyi Olivér, a szentendrei gyülekezetet feltámasztó lelkész esti elcsendesedésünket biztosította szombaton – és olyan sikerrel, hogy lélegzetvételünk sem hallatszott!
Dr. Bácskay Károly, az Újszövetség “tudományának” doktora. Az istentiszteleti prédikációja nehezen felejthető, és utána az előadása a szinoptikus (együttlátó) evangéliumokról! Ilyen karizmatikus személyiség nagy kincs az evangélikus egyházban! Azonban az idő itt is kevés volt, de folytatás reményében búcsúztunk tőlük is, egymástól is.
Viszontlátásra április 16-18!
És milyen sms érkezik úgy negyed 8 körül ma reggel?
“A dottore rendelojeben vok, megbetegedtem. Kérlek készülj a fogadásomra kerlek (maszk, ágy) Muter kéri h lécci fozz a margitra is! Szép reggelt :P”
Vissza a való világba nagyi!
Nem H1N1, de valami izé. Jobb vigyázni – mondják.
margit, a tesó, a hugi aki egyébként Bianka Viktória, margit nevet Boborján korszakából ragasztotta rá a bátty de tartósan!
Aztán annyira való világ lett, hogy miután fél ötkor tért haza a család tőlünk, már nem mentem asszonyórára, kimentettem magam az egyik részt vevővel üzenve. 30 perc alatt nem értem volna a Dischka utcába.
Azé' nem kéne a félálomban, félholtan, helytelenül megírt smsemet néznie a népnek! :P
VálaszTörlés