Geothe

Ha úgy vesszük az embereket, amilyenek, akkor
         rosszabbá tesszük őket. Ha úgy kezeljük őket, mintha
         azok lennének, akiknek kellene lenniük, akkor segítjük
         őket azzá válni, amivé válni képesek. 

Reménységem a visszakapott SZERETET

Kedves András! 

Most akadtam M. Basilea Schlink alábbi fohászára: Ha nem tudok szeretni... Kulcs a megbékélt élethez c. füzetben. Szerintem illene a Hírlevélbe.

Fohász tiszta szeretetért

Uram!

Szeretetet kérek, ebben van hiányom,

add ezt, add ezt nékem Jézusom, Királyom!

Hisz erre hívtál el, forró szeretetre,

megkönyörülőre, a Te szeretetedre.

Add ezt énnekem!

Ajándékozd nékem, mindvégig szeretni,

azt is, aki bántott, szívemre ölelni,

mígnem a bántása köd és pára nem lesz,

s szíved melegétől, szívem fel nem enged.

Add ezt énnekem!

Ajándékozd nékem, szenvedve szeretni,

hallgass meg - taníts meg másokkal érezni.

Ebben van hiányom, szelídszívüségben,

Pedig Te ilyen vagy, s Te vagy példaképem.

Add ezt énnekem!

Ó hallgass meg engem, Uram, kérlek Téged,

add, hogy felragyogjon rajtam a Te képed;

Te vagy a Szeretet, ó járj át egészen,

megváltottál, s ezért Te vagy osztályrészem.

Ajándékozd nékem

Szeretetedet!

Üdvözlettel:

Schné Ilonka (néni)

Másolatot kapott javaslatomról Németh Zoltán igazgató lelkész.

Galgóczy Zsuzsa: Mottó

Mi az,

ami megmenthetne minket,

ha évezredek prófétáinak szava nem volt elég ahhoz,

hogy kérészéletű földi hatalmak szolgálata

és önmagunk felmagasztalása helyett

gyengeségünket bevalljuk?

Ami

megérintene bennünket,

hogy a végítélet örvénylő sötétjében forogva,

fejünk fölött csapdosó hullámok között fuldokolva

az utolsó pillanatban

egy gyermek természetességével és egyszerűségével

mégis inkább az életet válasszuk?

Mi az,

ami egy elhamarkodottan elszakított

köldökzsinór fájdalma után összeköthetne

bennünket a Teremtővel,

rajta keresztül egymással s az örökléttel?

Meghalljuk-e

a keresztfa ácsolásának egekbe kiáltó,

ütemes visszahangzásában az idő sürgetését?

                                                      

Márai Sándor írta

Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem
         lehet: szeretetet zsarolni.

Nyüzsi

Úgy szeretem ha nyüzsgünk! Kedden estétől szerda délelöttig pedig fogunk! Hála távolsági busz menetrendnek, lelvette az Orfűről Pécsre közlekedő 6 órás buszt, így a diákok nem érnek be 0. órára! Nálunk 4 fekhely van és leszünk 5-en! Elő fog kerülni a hálózsák is! Csak azt nem értem Pécsről Orfűre miért megy reggel busz 5.45; 6.15; és 7.30-kor is! Biztosan sok az utas! Befelé Pécsre pedig: 4.55; 6.40; (ez zsufi a köbön). Igaz az abaligeti elágazóhoz (több kilométerre) Abaliget felől érkezik 6.06-kor egy busz - de az nagyon messze van gyalog!
A reklamálás süket fülekre talál az illetékeseknél! De azért sem tudják elvenni a kedvünket! ÉLJEN ORFŰ!

Fórum volt a pécsi evangélikusoknál

Hozzászólásom:

11 éve kerültem kapcsolatba a gyülekezettel kisebbik unokám maga kérte keresztelője és keresztszülei által, 2 éve, amikor nyugdíjas lettem bekapcsolódtam a mindennapok munkájába, és 1 éve mint gyülekezeti munkatárs. Piliscsabán szembesültem vele, hogy országos hírnevünk van abban, hogy Pécsett nagy a széthúzás. Magam körül ezt nem érzékeltem, de figyelni kezdtem – azonban sem a heti rendszerességű klinikai szolgálatban, sem a Baldauf otthoni nem ritkább jelenléteinkben, sem a nagyszerű gyermeknapköziben, sem a gyülekezeti kirándulásokon és sorolhatnám, nem volt jelen ez a széthúzás tetten érhetően, de azt már éreztem, hogy van.

- Megtudtam, hogy nehezen meghatározható ideje tart már az ellentétek szítása és ébren tartása, annyira, hogy ez már önmagát gerjeszti.

- A közöttünk meglapuló, a békétlenkedés szításában örömüket találókat is megkérdezi Isten a Jeremiás 2,21-ben „Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint igazán valódi magot. Hogyan változtál át idegen szőlőtő vad hajtásává?”

- Ezékiel 47,11 szerint „ a tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg, ”, de a mi gyülekezetünk nem tócsa, még kevésbé pocsolya - meg kell gyógyulnia!

- A gyógyír a megbékélési istentisztelet lehet - akár vendég ige hirdetővel - ott kérjünk bocsánatot bűneinkért, kérjük a zsoltárossal, hogy Isten „újra tisztára mosson, hogy sodorjon magával Isten patakja, mely tele van vízzel,” (Zsolt 65,10) amely „a pusztán folyik keresztül, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz, élni fog benne mindenféle élőlény” (Ezékiel 47,8-)

- Ezen a megbékélési istentiszteleten kérjük Isten kegyelmét, hogy vezessen bennünket, hogy újra, teljes szívből, lélekből és erőből Istenünket szeressük, mert akkor minden más is a helyére kerül.

- Uram, Istenem! Ne legyenek álarcaim, ami csak torzít és romlásba dönt. Add, hogy észrevegyem a pillanatot, amikor engem is le akar csalni keskeny utadról a nagy ámító. Mutasd meg hatalmas kegyelmedet, egyedül csak Te szabadíthatsz meg! Tarts meg Urunk tenyeredben!

Ámen

- Köszönöm.

Hát, akinek kértem a véleményét, amikor még csak gondolkodtam rajta, azt mondta, tedd meg, de lehet, hogy sokuknál süket fülekre fog találni.

Megtettem, kiálltam, megszenvedtem a mikrofonnal – néma, feszült csendet érzékeltem. Az eredményben csak reménykedhetek. Itt valóban mindenki hajtogat valamit, de semmi kézzelfogható NINCS! Mintha az ördög  játszadozna velünk!

Itt vagyok

Igen unokámtól vettem át a képet – családban marad – és a fotózáskor is ott voltam. Szeretek Orfűn lenni, maga a béke!

Béke volt azokon az ökumenikus imaalkalmakon is, melyeken részt vettem, a római katolikusoknál Gyárvároson, amikor lelkészünk Varsányi Ferenc hirdetett igét,a Dischka utcában ma nálunk, ahol az Ige hirdetője Macher Tivadar baptista lelkész volt.

Szombaton gyülekezetünkben a béke megteremtésére teszünk kísérletet, megpróbáljuk feltárni az évek óta terjedő belső feszültség okait. Ezen igyekezetünknek tanúja lesz püspökünk is.

3-4 perces Igére alapozott hozzászólásom kész – akivel megosztottam azt mondja, ügyes, de vajon hatásos is lesz? Mi fogunk győzni a békeszerzők, vagy a békétlenkedők? Legyen meg az Úr akarata!

Nagy, örömteli hír: nagyszülők lettek ma 6 órakor Feri és Ildikó, 4 kg-val megszületett Ákos, elsőszülött lányuk Lenke első gyermeke!

Hordozza őket tenyerén a Szentháromság Egy Isten!

Gondolatok

    Felkeltem újra. Élek. Létezem. És
    valószínűleg ma is le fogok feküdni. Egyetlen nap,
    amely nem ismétlődik meg soha többé. Most van először
    és utoljára. Olyan, mint a többi. De mégis más. Mert
    nem lesz többször, nem lesz ismétlése, nem lehet
    újraélnem. A mai nap csak ma van, egyedül a ma
    ajándéka. Tudatában vagyok ennek?? Eseményeket hordoz
    magában, talán találkozásokat is, de csendet
    mindenképpen, pillantásokat, új, eddig nem megélt
    dolgokat. Ugyanakkor megszokott tárgyaim körét is
    hordozza, amelyek mellett naponként elmegyek
    észrevétlenül. Megszokott útvonalaimon is végigvezet.
    És nem látom meg azt a mindannyiukban bujkáló
    várakozást, amely felém tekint: Nézz ránk! Érezd a
    színeket, a hangokat, a szoba melegét, a tél kinti
    frissességét, ennek a papírnak a tapintását. Lásd meg
    szobádat, s fedezd fel újra! Mennyi apró részlete van,
    amelyre csak ma döbbenhetsz rá! És lásd meg az
    arcokat, akikkel találkozol, lásd meg végre azok
    arcát, akikkel mindig együtt vagy és együtt lehetsz.
    És lásd meg önmagadat! Csodálkozz rá arra, hogy élsz.
    Nézd meg kívülről a dolgokat, majd nézd meg belülről.
    Mi az, ami tartja őket? Ami változtatja őket? Ami
    ráncokat szánt arcodra? Ami bánattal, de sokszor
    örömmel is eltölt? Mi az?? Mi ez? Mind-mind ajándék.
    Ajándék. Érted? A mai nap ajándéka neked, és csak
    neked. Érzed, ugye? Ne lopd hát el magadtól.
         Hatalmunk van arra, hogy Istennel már most a
         paradicsomban legyünk, hogy boldogok legyünk vele,
         akár ebben a pillanatban is, ha úgy szeretünk, ahogy
         ő, ha úgy segítünk, ahogy ő, ha úgy adunk, ahogy ő, ha
         úgy szolgálunk, ahogy ő. (Calcuttai Teréz anya)
    Istenem, segíts úgy élnem, ahogyan neked tetszik. Add,
    Uram, hogy közelebb kerüljek hozzád azáltal, hogy
    ajándékaidat elfogadom, és ne engedd, hogy visszaéljek
    velük, hanem inkább éljek velük dicséretedre. Ámen.

Ez nekem nagyon megtetszett, a fraternetről hoztam át ide. Jobbat úgysem tudnék kitalálni! Így aztán nem is erőlködöm

.

Fájdalmas felismerés újfent!

Hát én irigy vagyok! Mi mással tudnám magyarázni a szívemben támadt érzéseket annak hallatán, amit édesanyám mesélt, miután visszatért féltestvérem családjánál eltöltött egy hét után. Örömmel mesélte, hogy nagy felújítás előtt állnak, csak a jobb időt várják. Az Önkormányzat már odaszállította a tetőcserepeket és a munkát is el fogják végezni ingyen, mielőtt rájuk szakad a tető! Ingyen, mert rászorulók, mert féltestvérem élettársa roma, meg két kiskorú meg egy munkanélküli nagykorú gyerek van, 20 évesen 8 általánossal… Meg a felnőtteknek sincs munkája évek óta(Aki meg minimál bérért dolgozik az ossza be magának… – jött a gondolatom – a keresetét, miután kifizette a rezsit…) Elég torz formájú lyukai vannak ennek a szociális hálónak – nemde? Aki dolgozik ne is egyék, aki nem dolgozik segítsük, ez lehetne az újkori közmondás!

KÖCCE!

Vízkereszt napján feltett blogomat töröltem, mert valaki kicserélte benne a képet, nevezetesen az oltárképet egy kuka mellé kidobott fenyőfára cserélte! Ügyes, de nagyon otromba! Sajnálom az elkövetőt!

Emberi gyengeségünk

Krisztus közössége nem az írott evangéliumokból, hanem
         a megélt evangéliumból született. (A. M. Carré)
    Urunk Istenünk, segíts rajtunk, mert aggodalmaskodunk.
    Félünk, hogy a körülöttünk levőket elveszíthetjük. A
    folytonos aggódás közepette szinte teljesen
    elfelejtjük, hogy nem vagyunk egyedül, elfelejtjük,
    hogy te mindenkor gondot viselsz rólunk. Engedd, hogy
    a Betlehemi Csillag fénye beragyogja minden napunkat.
    Ámen.

Igen, Ch ismét ez jutott eszembe, mert ilyen gondolatok foglalkoztatnak, melyeket a fenti módon is szeretnék letenni, leküzdeni!

Annak okán is, hogy ti az unokáim épségben és szín józanul kerültetek elő a bulikról,  (bár az elfogyasztott alkohol milyenségéről és mennyiségéről szóló beszámolótokat elszörnyedve hallgattuk), anyukám épségben visszaszállíttatott az otthonba, remélhetőleg lányomat, és a többieket sem fogja szerencséltetni újabb vírus. Még az a rejtély is megoldatlan, hogy hogyan került házuk teraszára rakéta hüvely, amikor magukban szilveszterező szülők nem járultak hozzá a pukkantásokhoz…

Ma – számomra csodálatos – filmet láttam a Spectrumon az iszlámról. Örömmel töltött el, hogy nagyjából eddig is ilyen ismeretekkel “rendelkeztem” e témában. (Útkeresésem idejében sokat olvastam Mohemedről is.) Ritka dolog, hogy találok valami megnézni valót a sok sok műsor között, és nekem is megfelelő időben ráadásul!

Aztán más ismerettel is gazdagodtam: készítettem egy úgy újabb hirdetést a Dischka utcai egyik hirdető szekrénybe, (viharvertek lettek az eddigiek), csak a nyomtatóm makacsolta meg magát! Aztán fény gyúlt:csak fekete fehér festékpatron van benne, a színes kifogyott! (A nyomtató megvásárlásától eddig bírta!) Most fenn áll a kérdés: ragaszkodom-e a színes hirdetéshez és akkor a lapos bukszám legmélyére kell nyúlnom, vagy átalakítom a nyomtatandót?! Szem előtt tartva amit még Kálvin mondott, idézem: Amíg nem lehetséges az, amit akarunk, addig azt kell akarnunk, ami lehetséges!

Nem semmi!

Édesanyámat egy hétre - miután már több mint egy éve személyesen nem találkoztak - féltestvérem és kiterjedt családja elvitte szentestétől újévig magukhoz, Szigetváron túlra. Anyukám közlekedni egyedül komoly csípő deformációja miatt csak nehezen, bottal tud járni, tömegközlekedni emiatt nem képes. Féltestvéremék meg a jegyárak miatt nem tudnak "mozogni". De a lényeg: anyukám nagyon készült!!!! Telefonon azt mondta nagyon jól is érezte magát, ami teljesen igaz is! 1 napot volt T. unokájánál - D. dédunokával - de T. élettársa családjánál lakik kisfiával. Utána ment féltestvéremhez, ahol 3 unoka várta és az élettárs. Ott 3 napot töltött, aztán Sz. húgom mosolyogva sütötte el az ismert mondást: bármilyen kedves a vendég, három napig untig elég! Anyukám 82. életévében is megőrizte humorát, ezen jót nevetett és boldogan hagyta magát elvinni újabb unokája családjához, egy újabb helyszínre féltestvérem elsőszülöttjéhez. KisSz nagyon várta és szeretettel fogadta, szolgálta ki élettársa és 11 hónapos kisfia társaságában  hazahozataláig. Sietek is telefonálni neki, hogy meséljen hogyan teltek számára az ünnepek! Most kipihenheti magát, és sokáig ki fog tartani benne az az öröm, amit most magába zárhatott régen és ritkán látott szerettei között! Csak az a szólás, valahogy nekem nem annyira vicces!