Felkeltem újra. Élek. Létezem. És
valószínűleg ma is le fogok feküdni. Egyetlen nap,
amely nem ismétlődik meg soha többé. Most van először
és utoljára. Olyan, mint a többi. De mégis más. Mert
nem lesz többször, nem lesz ismétlése, nem lehet
újraélnem. A mai nap csak ma van, egyedül a ma
ajándéka. Tudatában vagyok ennek?? Eseményeket hordoz
magában, talán találkozásokat is, de csendet
mindenképpen, pillantásokat, új, eddig nem megélt
dolgokat. Ugyanakkor megszokott tárgyaim körét is
hordozza, amelyek mellett naponként elmegyek
észrevétlenül. Megszokott útvonalaimon is végigvezet.
És nem látom meg azt a mindannyiukban bujkáló
várakozást, amely felém tekint: Nézz ránk! Érezd a
színeket, a hangokat, a szoba melegét, a tél kinti
frissességét, ennek a papírnak a tapintását. Lásd meg
szobádat, s fedezd fel újra! Mennyi apró részlete van,
amelyre csak ma döbbenhetsz rá! És lásd meg az
arcokat, akikkel találkozol, lásd meg végre azok
arcát, akikkel mindig együtt vagy és együtt lehetsz.
És lásd meg önmagadat! Csodálkozz rá arra, hogy élsz.
Nézd meg kívülről a dolgokat, majd nézd meg belülről.
Mi az, ami tartja őket? Ami változtatja őket? Ami
ráncokat szánt arcodra? Ami bánattal, de sokszor
örömmel is eltölt? Mi az?? Mi ez? Mind-mind ajándék.
Ajándék. Érted? A mai nap ajándéka neked, és csak
neked. Érzed, ugye? Ne lopd hát el magadtól.
Hatalmunk van arra, hogy Istennel már most a
paradicsomban legyünk, hogy boldogok legyünk vele,
akár ebben a pillanatban is, ha úgy szeretünk, ahogy
ő, ha úgy segítünk, ahogy ő, ha úgy adunk, ahogy ő, ha
úgy szolgálunk, ahogy ő. (Calcuttai Teréz anya)
Istenem, segíts úgy élnem, ahogyan neked tetszik. Add,
Uram, hogy közelebb kerüljek hozzád azáltal, hogy
ajándékaidat elfogadom, és ne engedd, hogy visszaéljek
velük, hanem inkább éljek velük dicséretedre. Ámen.
Ez nekem nagyon megtetszett, a fraternetről hoztam át ide. Jobbat úgysem tudnék kitalálni! Így aztán nem is erőlködöm
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése