Nem semmi!

Édesanyámat egy hétre - miután már több mint egy éve személyesen nem találkoztak - féltestvérem és kiterjedt családja elvitte szentestétől újévig magukhoz, Szigetváron túlra. Anyukám közlekedni egyedül komoly csípő deformációja miatt csak nehezen, bottal tud járni, tömegközlekedni emiatt nem képes. Féltestvéremék meg a jegyárak miatt nem tudnak "mozogni". De a lényeg: anyukám nagyon készült!!!! Telefonon azt mondta nagyon jól is érezte magát, ami teljesen igaz is! 1 napot volt T. unokájánál - D. dédunokával - de T. élettársa családjánál lakik kisfiával. Utána ment féltestvéremhez, ahol 3 unoka várta és az élettárs. Ott 3 napot töltött, aztán Sz. húgom mosolyogva sütötte el az ismert mondást: bármilyen kedves a vendég, három napig untig elég! Anyukám 82. életévében is megőrizte humorát, ezen jót nevetett és boldogan hagyta magát elvinni újabb unokája családjához, egy újabb helyszínre féltestvérem elsőszülöttjéhez. KisSz nagyon várta és szeretettel fogadta, szolgálta ki élettársa és 11 hónapos kisfia társaságában  hazahozataláig. Sietek is telefonálni neki, hogy meséljen hogyan teltek számára az ünnepek! Most kipihenheti magát, és sokáig ki fog tartani benne az az öröm, amit most magába zárhatott régen és ritkán látott szerettei között! Csak az a szólás, valahogy nekem nem annyira vicces!