Fórum volt a pécsi evangélikusoknál

Hozzászólásom:

11 éve kerültem kapcsolatba a gyülekezettel kisebbik unokám maga kérte keresztelője és keresztszülei által, 2 éve, amikor nyugdíjas lettem bekapcsolódtam a mindennapok munkájába, és 1 éve mint gyülekezeti munkatárs. Piliscsabán szembesültem vele, hogy országos hírnevünk van abban, hogy Pécsett nagy a széthúzás. Magam körül ezt nem érzékeltem, de figyelni kezdtem – azonban sem a heti rendszerességű klinikai szolgálatban, sem a Baldauf otthoni nem ritkább jelenléteinkben, sem a nagyszerű gyermeknapköziben, sem a gyülekezeti kirándulásokon és sorolhatnám, nem volt jelen ez a széthúzás tetten érhetően, de azt már éreztem, hogy van.

- Megtudtam, hogy nehezen meghatározható ideje tart már az ellentétek szítása és ébren tartása, annyira, hogy ez már önmagát gerjeszti.

- A közöttünk meglapuló, a békétlenkedés szításában örömüket találókat is megkérdezi Isten a Jeremiás 2,21-ben „Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint igazán valódi magot. Hogyan változtál át idegen szőlőtő vad hajtásává?”

- Ezékiel 47,11 szerint „ a tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg, ”, de a mi gyülekezetünk nem tócsa, még kevésbé pocsolya - meg kell gyógyulnia!

- A gyógyír a megbékélési istentisztelet lehet - akár vendég ige hirdetővel - ott kérjünk bocsánatot bűneinkért, kérjük a zsoltárossal, hogy Isten „újra tisztára mosson, hogy sodorjon magával Isten patakja, mely tele van vízzel,” (Zsolt 65,10) amely „a pusztán folyik keresztül, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz, élni fog benne mindenféle élőlény” (Ezékiel 47,8-)

- Ezen a megbékélési istentiszteleten kérjük Isten kegyelmét, hogy vezessen bennünket, hogy újra, teljes szívből, lélekből és erőből Istenünket szeressük, mert akkor minden más is a helyére kerül.

- Uram, Istenem! Ne legyenek álarcaim, ami csak torzít és romlásba dönt. Add, hogy észrevegyem a pillanatot, amikor engem is le akar csalni keskeny utadról a nagy ámító. Mutasd meg hatalmas kegyelmedet, egyedül csak Te szabadíthatsz meg! Tarts meg Urunk tenyeredben!

Ámen

- Köszönöm.

Hát, akinek kértem a véleményét, amikor még csak gondolkodtam rajta, azt mondta, tedd meg, de lehet, hogy sokuknál süket fülekre fog találni.

Megtettem, kiálltam, megszenvedtem a mikrofonnal – néma, feszült csendet érzékeltem. Az eredményben csak reménykedhetek. Itt valóban mindenki hajtogat valamit, de semmi kézzelfogható NINCS! Mintha az ördög  játszadozna velünk!