Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben

Jobb üdöt, mint tavaly vót

Ez új esztendőben

Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,

Jó termést és jó vásárt

Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben

Zsíros esőt, kövér hót

Ez új esztendőben

Bő aratást, szüretet

Egészséget, jókedvet

Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben

Drága jó bort, olcsó sót

Ez új esztendőben

Jó kenyeret, szalonnát

Tizenkét hónapon át

Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben

Vegye el mind a nem jót

Ez új esztendőben

Mitől félünk, mentsen meg,

Amit várunk, legyen meg

Ez új esztendőben!

Régi népi köszöntő

 

 

Ünnep belül és kívül

A 6. évtizeden túl már van az ember lányának gyakorlata abban, hogy hogyan készüljön lélekben és külső körülményekben az éppen aktuális ünnepre. Ilyenkor már előtolakodnak hívatlan emlékek a múltból és szívet melengetők is. Ebben az évben az előbbiek voltak többen, úgy hogy sok erőfeszítésembe került elhessegetni őket.

Nekem a lelki felkészülés velejárója a hitemből, felnőttként történt megtérésemből fakadóan is - amit fel is tettem a blogomra - az Igék, a versek. Ezek is az én érzéseim, ez is én vagyok!

Aggodalmaimat amit családomért, környezetemért érzek, szerintem hitem nélkül nem tudnám hordozni. Lehet, hogy a kéményseprő betegség is súlyosbítja ezen érzéseket, de valami nagyon rossz!

Ráadásul a média még élvezi is, hogy félelemben tarthatja a népet! Persze, szomorú a H1N1 járvány, együtt érzek az érintettekkel és egyébként is összeszorul a gyomrom, ha felhangzik egy sziréna... ráadásul közelünkben van a mentőállomás...

Aztán valami vírus(ok) is befészkelték magukat a családba: Krisz kezdte, lányom folytatta, majd néhány nap szünet után Biankával együtt szenved a kibírhatatlan garat fájdalommal járó változattól... Reméljük a kínzóköhögés, amivel Krisz folytatta, el fog maradni! Időközben vőnk és Krisz 2 hétre szó szerint nyakukba vették az országot előadásokat tartva e-on dolgozóknak... aztán az utolsó 3 napra lányomat is magukkal vitték - hogy ne aggódjon értük itthon... Ebben az volt a jó, hogy mi meg kinnt laktunk addig Orfűn, mert Biankának még iskola volt... Régen lapátolhattam annyi havat, mint akkor (klassz volt) és vőnk is elmondhatja, hogy olyan útviszonyok között hozta haza a családját Debrecenből a letakarítatlan autópályán, amilyen körülmények között még soha sem vezetett!!! (Ezen élményekről sok képett tett fel Krisz a facebookra, és blogján - http://chris-gal.blogspot.com is olvasható róla)

Bianka unokám a gyakorlati vezetési vizsgáját is hóviharban abszolválta (gratula!) és az ő blogján - http://bcbia.blogspot.com is vannak fennt képek a néhány napos télről)

A bevásárlást, ételek, sütemények elkészítését megtervezem, hogy minden szépen időre elkészüljön és nekem is maradjon erőm. Az Ádám és Éva délutánján a fa díszétéshez mindig előveszem a CD-ket, a sort most Mit frohem Herzen will ich singen című Kirchenmusik-al kezdtem, hogy véméndi születésű férjemet is ünnepi hangulatba próbáljam "ringatni" - nem nagy sikerrel. (Ami késik nem múlik!) A folytatás Kárászy Szilvia harangjátéka, aztán sorra a többi...

Templomba csak karácsony második napján mentünk el, a 10 órás istentiszteletre. (Elötte is készültünk, de valami ólmos fáradtság mindig felülkerekedett bennem.) Az istentiszteletet Németh Zoltán vezette, - és mindig van olyan, hogy sokszor olvasok, többször hallok egy igeszakaszt és amikor a templomban hangzik el, vagy bibliaórán - váratlanul megérint. Most is ez történt: Ézsaiás 49,16 szólt hozzám másképpen. "Íme tenyerembe véstelek be, " ! Hiszen abban a korban a rabszolgákat jelölték meg úgy, hogy a gazdájuk nevét, a rabszolga tenyerébe, vagy máshová a bőrébe "vésték". Akkor most ki a szolgája kinek? Ki szolgál kit? Az Úr engem, vagy én az Úrat?

Édesanyám, akit már felnőttként kaptam vissza ezt a karácsonyt a hozzá legközelebb álló féltestvéreméknél, illetve unokáinál tölti Tótszentgyörgyön, ahol már dédunokáknak is örvendhet. A terv az volt, hogy január elsején hozzák vissza Komlóra. Talán már egy év, vagy több is eltelt, hogy nem látta őket, nekik nehéz onnan hozzá utazni... Remélem örülnek egymásnak!

Hát akkor: az új évre mit kívánjak? Mindenkinek egészséget, nyugalmat, szeretetet, megértést! 

Karácsony 2009

A hajam enyhén égne áll az ünnephez tartozó, napok óta gondosan beosztott főzőcskézéstől már – mindig az vigasztal, ha jó étvággyal eltüntetik a család tagjaim a készítményeimet! Aztán jóízű össze-vissza beszélgetés után mire kiérek a konyhába, a mosatlanokat kedves vőm addigra eltünteti, csak a száradó tányérok, poharak jelzik hányan ültük körül az asztalt. Ez a legkevesebb – mondja.

Sajnos lányomat lassan 2 hete – átmeneti javulás után – valami vírus nyomorgatja, ettől a szemei is nagyon fényérzékenyek lettek.

Bianka is hunyorog kicsit, sajnos ő is követte édesanyja példáját, és ő is megbetegedett. Jenő nem hagyja magát!

Krisztián pedig így védekezik a a vírusok ellen! Fotótúrán bringával Orfűn! (Néhány napja még havat lapátoltam azon a vidéken!!!)

De azért Karácsony van!

Ha az időjárás viccelődik is velünk! Juszt is KARÁCSONY!

Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! (1Sám 3,9)

Hóban ébred
Majd az ünnep
Minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi
Szebbet adni,
Mint a békés nagyvilág.
Körbe nézel,
S látsz egy arcot,
Amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz,
Pár mosollyal,
Hogy a holnap más legyen.

Jut még bárkinek
A tiszta fényből egy cseppnyi láng.
Jó kedv könny helyett,
Ha másod nincs is,
Ha másod nincs is, csak add tovább.

Hóban ébred
Majd az ünnep
Minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi
Szebbet adni,
Mint a békés nagyvilág.
Körbe nézel,
S látsz egy arcot,
Amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz,
Pár mosollyal,
Hogy a holnap más legyen.
Jut még bárkinek
A tiszta fényből egy cseppnyi láng.
Jó kedv könny helyett,
Ha másod nincs is, ezt add tovább.
Hóban ébred
Majd az ünnep
Minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi
Szebbet adni,
Mint a békés nagyvilág?
Körbe nézel,
S látsz egy házat,
Mit a napfény elkerül.
Kopogj csendben,
Meleg szívvel,
Hogy már nem lesz egyedül.
Jut még bárkinek
A tiszta fényből egy cseppnyi láng.
Jó kedv könny helyett,
Ha másod nincs is, add tovább.
Van még gondolat,
Mi átadható.
S van száz pillanat,
Mi szétosztható.

Minden olvasómnak Áldott Ünnepeket kívánok!

Bianka Viktória

Krisz

és ilyen nagyszerű unokákat!

Marana Tha! (Jel22,20)

Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.
    Máté 11, 6.
    Hogyne volna boldog! Hiszen e Királyban és igéjében
    öröm helyett az egész világ megbotránkozik. Egyrészt,
    mert nem akar Isten kegyelmére hagyatkozni, hanem a
    saját cselekedeteire és érdemére: Másrészt, mert
    Krisztus látszatra szegény és nyomorúságos. Meg azért
    is, mert Krisztus, ahogy maga is felvette a keresztet
    és meghalt azon, úgy övéitől is azt kívánja, hogy
    keresztjüket felvevén, sokféle megpróbáltatásban és
    szorongattatásban kövessék Őt. Ez pedig éppen nincs
    ínyére a világnak.
    A Krisztus igéje ezért botránykő széles e világon. Soh
    sincs ez máskép az evangéliommal. Olyasmi az, amin
    megütköznek, - nem a kisemberek, hanem tapasztalat
    szerint éppen a legszentebbek, a legkegyesebbek, a
    legbölcsebbek és leghatalmasabbak. De boldogok, akik
    tudják s vallják, hogy mégiscsak Isten igéje az. Ezek
    megállnak, mert vigasztaló erőt nyertek minden ilyen
    botránkozás ellenében.
         Maradj meg hűségeddel
         Velünk, Uram Isten,
         Adj erőt, hogy megálljunk
         Mindvégig a hitben.
    Lelki útravalónk Luther: Jer, örvendjünk keresztények!
    c. könyvéb~ol való.

Pilinszky János írta - részlet

“Isten beleszületett az időbe – ezért nekünk is módunkban áll kiemelkedni az időből…”

Advent 2

Mármint a bejegyzésem a második.

Advent a lélek és szív tisztításának ideje, de jól tudja ezt a diabolosz is, így aztán dolgozik rendesen! Eddigi némaságomnak is ez volt az oka. Azonban nálam is a Hitem győz és nem a szétdobáló!

Vallásosságomat a hit tölti meg élettel. De a hit nem a sajátom. A hit nem döntés, nem érzés, nem norma, nem jutalom. Hitetlenül, kételkedve kérni Istent csak egyfajta megérzés, hogy lehetne, hogy van kihez fordulni, de ez még nem meggyőződés. Az megtért embernek a megbocsátásból születik a békessége, amely kapuja Isten országának. Hogy létezik-e ez az átjáró, azt csak azok tudják elmondani, akik megkapták Istentől a hit látásmódját. Ez ad egészséges, kiegyenesedett derekat, Isten akaratát fürkésző tekintetet.

Ef2,8 “Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.”

(EvÉlet 74. évf.49. száma alapján)

Örüljetek az Úrban szüntelenül:
újra csak azt mondom, örüljetek,
az Úr közel van!

Gaudete,
iterum dico
gaudete
quia Dominus propest!

ADVENT

Kegyelemmel jön
    Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta és
    megváltotta az ő népét.
    Lukács 1, 68.
    Az első eljövetelkor Isten félelmes sűrű-fekete
    felhőben érkezett, tűzzel, füsttel, dörgéssel és
    harsonaszóval, oly döbbenetesen, hogy Izrael fiai
    rémült félelemmel mondták Mózesnek: "Te beszélj velünk
    és mi hallgatunk; de Isten ne beszéljen velünk, hogy
    meg ne haljunk." Akkor a törvényt adta nékik Isten. A
    törvény félelmetes: nem szívesen halljuk. A törvény
    rettenet a lelkiismeretnek, úgy hogy az ember sokszor
    szinte kétségbe esik tőle.
    De volt második el jövetel is: a Krisztusé. Nem
    félelmetes, hanem szelíd. Nem döbbenetes, mint az
    ótestámentomban, hanem irgalommal teljes. Nem a
    magasban dördül meg szava, hanem emberré alázkodik. A
    Sinai-hegyen rettegni kellett tőle, karácsonykor
    örülni lehetett néki, ott mennydörgés kísérte, itt
    angyalének. Ott harsonaszóval jött, itt szánakozással.
    Ott rémület, itt vigasztalás, öröm és szeretet. Ott
    ezt halljuk: "Mindaz, ami a hegyet érinti, halállal
    lakoljon", itt pedig maga üzeni: "Mondjátok meg a Sion
    leányának: Imhol jön néked a te királyod." Lám ez a
    különbség a törvény és evangélium között. A törvény
    haragot és gyűlöletet szül, az evangéliom pedig
    kegyelmet ad. A Sinai-hegy alatt Izrael fiai hallani
    se kívánták Isten szavát, most pedig nem tudunk
    betelni vele, olyan édes az. Azért ha félelem, vagy
    fájdalom gyötör, ne a Sinai-hegyre menekülj, hogy a
    törvény cselekedeteiben keress menedéket, hanem
    fordulj az evangéliumhoz. Mert csak az evangélium szól
    így: "Bűneid meg vannak bocsátva, eredj el s többé ne
    vétkezzél!"

Vissza a való világba!

Hát újra itthon vagyok! Elrepült a három csodálatos nap Piliscsabán! Immár negyedszer! Újra kedves fogadtatás, jó szállás, udvarias kiszolgálás és rengeteg új ismeret, gyakorlat! Fantasztikus karizmatikus személyiségek, akik okosításunkról, lelkünk ápolásáról gondoskodtak:

Felettünk atyáskodó D. Szebik Imre aki nagy tervét valósítja meg velünk.

Kézdy Péter, a piliscsabaiak tisztelve szeretett lelkésze.

Szeverényi János, belőle a Szentlélek beszél! Ekkora hitet! Ekkora elhivatottságot!

Dr. Frenkl Szilvia, aki velünk foglalkozott, nagyon meglepő eredményre vezető pszichológiai gyakorlatokat végeztünk kedves irányításával – pedig 13 órakor leánya esküvője volt, arra is készült természetesen! Nem semmi esemény és nem mondta le a szolgálatot!

Dr. Korányi András – “van aki e nevet nem ismeri?” Istennek hála, mi személyesen ismerjük és gazdagodunk hatalmas tudását hallgatva! Most az ókori egyházatyák világáról beszélt nekünk.

Dr Varga Gyöngyi, őt főiskolásnak néznéd a hátizsákjával, egyszerű öltözékével és az Ószövetség tudora! Ittuk minden szavát!

Horváth-Hegyi Olivér, a szentendrei gyülekezetet feltámasztó lelkész esti elcsendesedésünket biztosította szombaton – és olyan sikerrel, hogy lélegzetvételünk sem hallatszott!

Dr. Bácskay Károly, az Újszövetség “tudományának” doktora. Az istentiszteleti prédikációja nehezen felejthető, és utána az előadása a szinoptikus (együttlátó) evangéliumokról! Ilyen karizmatikus személyiség nagy kincs az evangélikus egyházban! Azonban az idő itt is kevés volt, de folytatás reményében búcsúztunk tőlük is, egymástól is.

Viszontlátásra április 16-18!

És milyen sms érkezik úgy negyed 8 körül ma reggel?

“A dottore rendelojeben vok, megbetegedtem. Kérlek készülj a fogadásomra kerlek (maszk, ágy) Muter kéri h lécci fozz a margitra is! Szép reggelt :P”

Vissza a való világba nagyi!

Nem H1N1, de valami izé. Jobb vigyázni – mondják.

margit, a tesó, a hugi aki egyébként Bianka Viktória, margit nevet Boborján korszakából ragasztotta rá a bátty de tartósan!

Aztán annyira való világ lett, hogy miután fél ötkor tért haza a család tőlünk, már nem mentem asszonyórára, kimentettem magam az egyik részt vevővel üzenve. 30 perc alatt nem értem volna a Dischka utcába.

November 15

Ezzel, a Bianka fényképezte rózsapárral próbálom érzékeltetni a ma délutáni szigetvári élményemet.

Eljött Szilvike pici fiával a református templomba, az istentiszteletre  gyülekezők nagy szeretettel fogadták őket. 

Ők is nagyon jól érezték magukat, Kristóf Tibor 10 hónaposan úgy viselkedett, mint egy öreg gyülekezeti tag, Szilvi pedig rövidnek tartotta az alkalmat.

Szeretettel nézték az egybegyűltek, amint a baba nem zavartatva magát jóízűen elfogyasztotta cumisüvegéből az ételét, – mert amint ilyen korosztálynál még ígv van, és istentisztelet végére jött el az ideje - nem válaszolva lelkészünk kedves kérdésére, hogy sonkás szendvics-e a menű.

Kedves Szilvi, tapasztalhattad, szeretettel vár mindenki a legközelebbi alkalomra is!

November 15, vasárnap

Református egyház
Szigetvári Református Egyházközség temploma

Hogy került ez a kép ide? És mi ez az elkövetkezendő dátum a címben?

Megmagyarázom – röviden.

Nagy bennem a várakozás, mert anyai féltestvérem elsőszülöttének szívét, - már maga is anya, – ez év tavaszán, szülése után megérintette az Úr.

Úgy kezdődött, hogy szerette volna megkereszteltetni pici fiát. Aztán mivel nem sok  ismerőse volt egyházi körökben, Ildikó Elisabethet, a lányunkat kérdezte meg, hogy lenne-e keresztanyja Tibor Kristófnak. Ildikó meg beszélgetett vele, hogy de akkor hogyan lenne tovább a picivel …

…és tavasz óta húzódó alkalom lesz a fenti dátum, hogy Szilvia eljön abba a templomba, és ott nagy szeretettel fogjuk várni (Ferivel) az evangélikus lelkésszel, aki havi egy alkalommal, mindig a hónap 3. vasárnapján tart istentiszteletet az ottani gyülekezetnek. Szilvia már rendszeres olvasója az Evangélikus Élet hetilapnak is, melyet a kiadó ingyen tud elküldeni részére ebben az évben. (Ugyanis az újságra előfizető evangélikusok egy része többet fizet a példányokért az áránál és így lehetővé vált ingyen példányok postázása az arra rászorulóknak.)

Lelkészünk Szilvivel meg fogja találni a módot, hogy több alkalommal is találkozzanak, hogy elő tudja őt készíteni a keresztségre, mert benne is feltámadt az igénye annak, hogy kisfiával együtt őt is keresztelje meg az evangélikus egyház. És hogy első találkozásukkor én is legyek ott, az egyszerre merült fel lelkészünkben és Szilviben, és ekkor nekem ott a helyem!

Árad a kegyelem, Erős vár a mi Istenünk!

 

Az een gyulekezetem

Nem, nem elírás! Ez a pécsi Evangélikus Gyülekezet (sajnos a háttér és a választott betűk miatt nehezen olvasható) free webje.

Ide felkerül sok minden, ami ott, velünk történik - Dr. Sramó András jóvoltából, áldozatos munkáját követően.

Most az utolsó beszámolóra hívom fel az erre járók figyelmét. Az az aktuális. A Káli-medencébe tett kirándulásunk, aminek mi is részesei voltunk. A szereplő “kolléga” Krisz, az unokám, aki először vett részt ilyen alkalmon. De mint mondta, reméli nem utoljára. Hogy őt is megemlíti ilyen kedvesen András a címben ajánlott beszámolójában - azért külön köszönet Andrásnak!

Birsalma sajt

Nagyon szeretem, bár ezeddig még nem készítettem. Elrettentett, amit 12-14 évesen hallottam róla a Komló Fürst S. utcai iskolában, amikor ilyenkor ősszel Ica néni a magyar-ének szakos tanárnőnk fáradtan jött órára és elmondta, hogy bocsánat, de az éjszakája birsalma sajt készítéssel telt, és majd mi is megkóstolhatjuk néhány hét múlva. Ezen ígéretét mindig be is tartotta, amikor mindenkinek hozott 1-1 kis kockát celofánba csomagolva.

Lelki szemem előtt nem is tudom mi lebeghetett e munkával, robottal töltött éjszakáról! Azt biztosan tudodm, hogy megfogadtam: én aztán ilyent soha, legyen akármilyen finom.

Drága apai nagymamámat, aki felnevelt éppen eleget láttam ilyen műveletek közben! Bocsánatot kérek tőle még most is, hogy ilyenkor menekültem amerre láttam a konyhából! Drága emlékű nagymamám szótárából bölcsessége és szeretete okán hiányzott a kényszerítés, így a segítségem kimerült abban, hogy segítettem a gyümölcsöt leszedni - a fákat én metszettem meg, szakszerűen és nagy örömmel, már akkora koromban is - meg  nagy örömöt okozott, hogy ősszel a vadász hátizsákokba beletettünk 1-1 nagy dunsztos üveget és első körben szedret szedtünk bele, a fagyok után pedig hecsedlit. (Mi így neveztük a csipkebogyót.) Na azok feldolgozásából sem vettem ki a részem, amit ma már sajnálok, de akkor!!!) 

És lám, ma megfőztem életem első birsalma sajtját! Döntő lökést az adott a megtételéhez, hogy Ildikó lányunk kapott egy darabot kolléganőjétől azzal a megjegyzéssel, hogy először csinálták és egyszerű! Hozzá recept. Azért utána néztem az interneten is - nahát elképesztő változatosságot találtam. Most álljon itt, hogy én hogy készítettem - szemelött tartva unokám bíztatását: mama, bátran az ízekkel! Néhány nap, és elválik mit alkottam - most ízletesnek tűnik, így hűlőben.

1,65 kg bírsalmát mértem, miután alaposan megmosva, eltávolított magházzal héjjastól feldarabolva a mérlegbe tettem a gyümölcsöt. Nagyon kevés vízzel 35 perc alatt lett puha. Leve nélkül leturmixoltam - a levét megcukroztam, citrommal finom ital lett, - kóstolgatás után 80 dkg cukrot elégnek gondoltam bele, és ezzel kis lángon, folytonosan keverve újabb 35 percig főztem sűrítettem. (Biztos ami biztos!) A gázt elzárva belecsavartam egy fél citrom levét, hozzákevertem még 1 teáskanál fahéjat is. Előre kibéleltem celofánnal két őzgerinc formát. Belemertem a "masszámat", de még maradt, megtelt még egy tányér és három tálka. Aztán gondoltam egyet és dió darabokat nyomkodtam a forró sajtba.

Az eredményről is be fogok számolni. Addigra kiderül, hogy csúszott-e hiba a "recept"embe.

Mamám, aki nem tudott parancsokat osztogatni, csak szeretett.

És én, akinek annyira nem fűlt a fogam a házimunkához, inkább a határt jártuk Fifivel.

Október 31, a REFORMÁCIÓ ünnepe

“Aki szomjazik jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vízét ingyen.” (Lel 22,17)

Zsíros András írja:

Ha így szólna az ige “harminc százalékkal olcsóbb”, akkor jobban feltűnne? … Mert akkor büszke lehetnék, hogy milyen jó áron sikerült megszereznem? De az élet vize ingyen van! Mert azt nem szerezhetjük meg. Nem vásárolhatjuk meg ellenértékének kifizetésével. Azt csak ajándékba kapjuk. Ajándékba.  Így is kell?  El tudod fogadni?

Károlyi Amy: Requiem élőkért

 Kit nem tartóztat a földi pokol,

és nem tartóztat a földi éden,

engedjük el Isten nevében.

Nem gyógyszert akar, kórház-termet,

steril ápolást, vendég-szervet,

csak földet akar, semmi mást,

füvek közötti elmúlást.

Felhőt akar és esőcseppet,

csontot szikkasztó júliust,

szellőt, szelet, vihart akar,

minden lénynek kijáró jusst.

 

Már félig ott, ne marasszátok,

menjen, szólítják, menni kell,

a jól-ismertet, megszokottat

szent pillanatban veszti el.

(részlet)

“…Az élőknek, igen, nekünk van szükségünk arra, hogy szeretteinket, akik már nincsenek közöttünk e földi lét dimenzióiban, egészen valóságosan és konkrétan emlékezetünkbe idézzük, felkerekedjünk, meggyújtsunk egy mécsest, és erősen, erősen rájuk gondoljunk…” (Kőhéti Nóra)

“Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme.”

(Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja)

                             

“Szingli”-ségre ösztönzés?

3 áruházlánc most a Rosenthal Bianchi termékek vásárlására csábít, matricák gyűjtése, aztán termékek megvásárlási lehetősége “olcsóbban”…

És: 3-dbos tányér szett, - igaz bögrék, műzlis tálak, csésze szettek párban, de ha már gyerek(ek) is lenne(‘nek)?

Így ha 4 db-ost akarsz, gyűjts össze újabb 15 db matricát…

Vagy neked erről mi a véleményed?

Krisz, köszönöm

Elolvastam a bejegyzésed, és akkor esett le miről írsz (WLW) , megnéztem és lőn! Remélem működni fog, ezt is tanulnom kell! (Szegény fejem!)

A beszúrt kép még a nyár egyik legmelegebb augusztusi hétvégéjét idézi, amikor a család összejött Balatonmárián, megmutatva a fiataljainknak, mekkora család is vagyunk, bár ezt nekik nem nagyon volt alkalmuk tapasztalni a mi hibánkból.

A 2.képen is Bianka Viktória Mütyűrrel, az örökbe fogadott kb 7 éves törpe tacskóval, de már a házuk kertjében.

És persze Drazsé portréja sem hiányozhat!

Ezt a bejegyzést némi lelkiismeret furdalással kísérve teszem, mert nem lesz több Taizé Pécs az életemben és most is kihagytam. 14.30-kor záró közös imára kerül sor a Bazilikában. A reggeli Istentisztelet a Dischkában léleképítő volt, és akkor még úgy gondoltam elmegyünk a záró imára… De most úgy érzem maradjon a fiataloké az alkalom! (Félre értés ne essék az éltesebb korosztály sincs kizárva, – de valami kifogást kell találnom!

 Na akkor még mielőtt kritikai bejegyzések tömegét kapom, zárom a “koktélomat”. Remélem, nem ártott meg senkinek!

Minden jó valamire

Unokám újra formázta a laptopo(ma)t és most találtam rá, hogy a blogomba hogyan tudok írni másképpen, mint eddig tettem!

Ma együtt volt a család, mert összevontan ünnepeltük férjem születésnapját - Isten éltesse! - és Bianka Viktória névnapját - sok szeretettel köszöntöm őt is. A készülést - ha a bevásárlást nem számítom - tegnap kezdtem, a tortát a Magdában sütötték. Főzés közben jött a gondolat: saját szülinapomra kedves éttermünkbe fogom meghívni a családot! Persze, igazat adok Krisz unokámnak is, aki azt mondta, az ilyen vendégségben, köszöntésben benne van az erre készülő szeretete is. Ez is nagy igazság! Csak, hogy a küszöbömön ácsorog már a kéményseprő betegségem. Ez is nagy igazság! (Csak nehéz tudomásul venni!)

Sajna, képet most nem sikerült idevarázsolni - úgy látszik, ezt még gyakorolnom kell!!!

Köszönjük Hargita!

A BrassCom rézfúvós együttes a zalaszentgróti Erkel Ferenc zeneiskola rézfúvós kamaraegyütteseként jött létre. Az első fellépésünk 2004 karácsonyán volt egy iskolai hangversenyen, amire alkalomszerűen álltunk össze. Ez a szereplés viszont annyira jól sikerült, hogy úgy döntöttünk nekiállunk rendszeresen próbálni, műsort felépíteni. Azóta túl vagyunk néhány nagysikerű önálló koncerten, sok kisebb fellépésen és még a Magyar Rádióban is volt szerencsénk játszani.

         Az együttes hangszerösszetétele egyedi: a trombitákat néha szárnykürtök váltják fel, a kürtök helyett mellophont használunk, a harsonák helyett euphoniumokkal játszuk a tenorszólamokat és ezeket egészíti ki a tuba. Ezzel az összeállítással nagyon változatos hangzásvilágot tudunk összehozni. Ezt ki is használjuk; a reneszánsz kor zenéjétől a mai kortárs komolyzenéig szinte minden korszakból található a műsorunkban pár mű, de a jazz, a blues és a  különböző könnyűzenei átiratok is nagy számban vannak jelen a repertoárunkban.

         Az együttes tagjai nem professzionális zenészek, hanem zeneiskolát végzett, vagy még mindig zeneiskolába járó rézfúvósok. Ők komoly hobbynak tekintik az ilyenfajta együttzenélést és szabadidejüket nem kímélve vesznek részt az együttes munkájában.

És ma ők muzsikáltak nyolcan, Johann Attila tanár irányításával és aktív közreműködésével Bonyhád-Majos evangélikus templomában!

Elvarázsoltak bennünket! Nem különben a hangversenyt követő szeretet vendégség terülj-terülj asztalai az udvaron! Istennek legyen hála!

U.i.: fényképezni elfelejtettem!

Ismét SZUPER VOLT

Október 10, gyülekezeti kirándulás a Káli-medencébe, férjemmel, első szülött unokánkkal Krisszel… és persze a testvérekkel, akik jelentkeztek az útra…

A meteorológia kitartó ijesztegetése a szép őszi idő végével, az egy évvel ezelőttti kirándulásunk zimankójának emléke, – de a kiruccanásunk semmihez sem hasonlítható hangulatának emléke is… sem tudta elrontani a készülődésem, csak túlbiztosításra késztetett.

 

Hát ez is nagyon jól sikerült!

Köszönet érte a szervezőknek, lebonyolítóknak, résztvevőknek!

Útvonalunk első állomása – ha nem számítjuk a siófoki TESCO parkolót - Pécsről a Balatont keletről megkerülve Révfülöp volt, ott a Magyarországi Evangélikus Egyház Ordass Lajos Evangélikus Oktatási központjában tartottuk első “pihenőnket”, nagyon kúlturált, otthonos, szép környezetben! (Sajnos Pécsről tömegközlekedéssel elég körülményes odajutni, pedig nagyszerű programok vannak!)

Még útközben meghallgathattuk: dr.Sramó András  idegenvezetése részeként a szív alakú sírkövek szép, romantikus történetét. Tény, ott állnak a szív alakú sírkövek!

Megkóstoltuk Kékkúton az itt feltörő ásványvízet – csak azt nem tudom, miért nem volt áttetszően tiszta.

Meglátogattunk templomokat, de a legnagyobb várakozással én a Szentbékkálla kőtengerét vártam. András kimerítő előadást tartott közérthetően a tudnivalókról, és mint csoportunk fődokumentálója nagy szakszerűséggel készítette fényképfelvételeit.  (Gondolom ezek Az een gyulekezetem –en is láthatóak lesznek.)

Nem csalódtam! Nagy élményem lett!

Képeket erről unokám blogján láthattok – meg a teljes útról is természetesen - (http://chris-gal.blogspot.com), Hegyes-tű felé haladtunkban - ha jól emlékszem Köveskálban, szüreti felvonulás állta el az útunkat, de ezért nem haragudott senki, jót bámészkodtunk. Így az idő rohanása miatt távolból csodáltuk meg a Hegyes-tűt, nehogy lekéssük Tihanyban a kompot, mert 17 órára estebéd várt bennünket Balatonszárszón, az Evangélikus Konferencia és Missziói Otthonban. A környezet nagyon szép, gondozott, az ott dolgozók udvariasak, kedvesek, vendégszeretők. Az ebédlő a Balatonra néz, és finom volt az étel is… előtte lelkészünk Zoltán és felesége Szilvia finom borral kínálta az arra vágyókat. Nehezen köszöntünk el a Balatontól, úgy éreztük vendégként, nyaralóként ide még vissza kell térnünk!

Hazafelé a látóhatáron villámok tűntek fel, de sokáig úgy gondoltuk káprázat. Aztán Pécsre érve eső fogadott bennünket! Istennek legyen hála a csodálatos időben megélt kirándulásunkért!

Megjegyzés: Az én szám remélem, nem ferde ennyire, Krisznek sem szokása ilyen képet vágni és Józsinak is csukva szokott lenni a szája… A háttérben a Balaton a Missziói otthonból stimmel!

 

 

 

Kérdésem

Az EU-ban miért hallgatnak erről? (Tudom ám, a kérdésem “költői”, - az ország belügyének tartják!?!)

Lelkészünk és felesége jártak Erdélyben, az ő nagyon érdekes, tanulságo, szívet melengető és szorító beszámolójukon hangzott el, hogy Gyimesben mitől sokasodtak meg a medvék, és táplálékot nem találván támadják a pásztorokat, a teheneket, a nyájat…

Bukaresben lakatlan vidéknek nyílvánították Gyimest! A máshol elszaporodott és lakott területen élőket veszélyeztető macikat összefogdosták és Gyimesbe telepítették!

A pásztorok még több kutyát kénytelenek tartani maguk és rájuk bízott, legeltetett haszon állatok védelmében, amelyekkel persze nekik legkésőbb (Szent) Mihálykor el kell számolniuk! Az is előfordulhat, hogy annyi lett az állatveszteség, hogy a pásztor alig keresett valamit! …

 

A kutyák soha sem lakhatnak jól…

Az élet ott nagyon kemény, de az ember a természet része maradt Isten tenyerében.

 

     

                           

Ez a hírdetés helye:

A pécsi Evangélikus Gyülekezetben (Dischka u.) meg lehet vásárolni 2000 Ft-ért Tankó Mónus Berta csángó pásztor emlékezései című könyvet bárkinek, aki ha személyesen nem tud, de el akar látogatni a csupa szív testvéreink közé-.

A könyvet az Ipolyi Arnold Népfőiskola adta ki Újkígyóson 2007-ben.

A könyvek eladásából befolyt összeg az ott élőket segíti.

Házassági áldás 23 év házasság után

              

Áldás szeretett lányunk és vőnk házasságára az evangélikus egyház szertartása szerint a majosi műemlék templomban – ez nagyon felnőttként való megtérésem megkoronázása!

Istennek legyen hála!

És még néhány kép:

                  

      

Visszatekintés:

1999. Advent második vasárnapja: Makán Hargita segéd lelkész 8 éves Bianka Viktória unokánkat határozott kérésére megkereszteli a pécsi templomban.

2004.12.05., Advent vasárnapja: Makán Hargita – már Bonyhád-Majosi lelkész - a pogányi templomban felnőtt keresztségben részesíti Gálné Schmidt Ildikó lányunkat (Bianka édesanyját).

2009.10.04. Bonyhád-Majos: Makán Hargita lelkész szolgálati helyén házassági áldást ad Gál Jenő és Gálné Schmidt Ildikó Elisabeth 23 éve kötött házasságára.

A KEGYELEM  működik, ha befogadó szívet talál! Öt év múlva?

Reménységem van – Hargitának is – imáink be fognakteljesülni, és akkor BIZONYOSSÁGUNK IS LESZ.

Ahogy ezt a szertartás záró énekében énekete a “kicsiny csapat”-unk:

(Evangélikus énekeskönyv 328. ének)

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van, tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan. MInt titkos bánya mélyiben formálja terveit, de biztos kézzel hozza föl mi most még rejtve itt.

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág, bimbója bár ígénytelen, pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, annak választ nem ád, de hívő elött az Úr, megfejti önmagát.

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul: kegyelmet rejt, és belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő meg nem feledkezik, sorsod sötétlő árny közt Szent arca rejtezik.

Végén van a lényeg

H1N1 védőoltás

Akinek nincs televíziója, annak elmondom, hogy van egy műsor, amiben
felnőtt emberek mérik össze elsősorban lexikális tudásukat ötödik
osztályos gyerekekkel és rendre szégyenletesen alul maradnak, szinte
minden témában. Beleértve a matematikát is. Lássuk, Ön okosabb e, mint
egy ötödikes?

Ma reggel a Kossuth Rádióban hallottam, hogy bár a felnőtteken végzett
tesztek eredményei még nem ismertek, elkezdték veszprémi önkéntes
gyerekeken tesztelni a H1N1 vakcinát. Mivel a vakcina le van gyártva,
rövidesen beindul a marketing gépezet, ami el fogja adni Önnek, nekem,
minden embernek, aki ostobább, mint egy ötödikes.

A számtan példa: Amennyiben egy millió fertőzött emberből a
sertésinfluenza megöl 500 embert, hányat fog megölni 10 millióból? A
helyes válasz természetesen 5000, és ez a hivatalos WHO által publikált
arány a jelenleg ismert H1N1 változat veszélyességét illetően.

Ez ugye elméleti szám, de ennyi halálos áldozata lenne egy minden magyar
állampolgárra kiterjedő influenza járványnak. Jegyezzük meg ezt a
számot, mert még visszatérünk rá.

Mit felejtettünk el 33 év alatt?

Talán többen olvastak arról, hogy 1976-ban volt már egy sikertelen
sertésinfluenza-oltóanyag kampány, ami több száz ember idegrendszerében
okozott helyrehozhatatlan kárt, miközben sokakat megbénított. Az orvosok
még nevet is adtak a tünetnek: /Guillain-Barre szindróma/. Nem tudom,
miért nem a Mérgező-Védőoltás szindróma nevet kapta - talán túl beszédes
elnevezés lett volna.

Mindenesetre tény, hogy az orvosok nem voltak tisztában az oltóanyag
hosszabb távú hatásaival és ez emberek százainak életét tette tönkre. A
tagadás mit sem segít a dolgon. Emlékezzünk csak az autizmus és a
csecsemőkori védőoltások kapcsolatára. Azt is évtizedeken át tagadták,
mire 2003-ban az Egyesült Államok kormánya elfogadta a higanyt
tartalmazó oltások káros hatásairól szóló tanulmányokat, és azóta
folyamatosan vonják ki ezeket az oltóanyagokat a használatból. Az emberi
szervezetbe bejutó anyagok határértékeit meghatározó amerikai
kormányhivatal, az EPA (Környezetvédelmi Ügynökség) 2003-as adatai
szerint egy 2 hónapos csecsemő a megengedett higanydózis 129-szeresét
kapta az oltásokkal. Nem csak az amerikai csecsemő, hanem a magyar is,
csak az ÁNTSz nem ért rá ezzel foglalkozni, mert a vitaminok
betiltásával van elfoglalva.

És persze van egy csomó dolog, amit sem az ÁNTSz, sem a gyógyszeripar
nem szeretné, ha Ön megtudná:

1.

A védőoltás, amit rövidesen rászabadítanak a gyerekeinkre,
lóhalálában készült el. Állami és ENSz rendeletek biztosították,
hogy a gyártás előtt ne kelljen a szokásos teszteket elvégezni a
rövid és hosszabb távú mellékhatások tekintetében.

2.

A védőoltás olyan adalékanyagokat tartalmaz, amik azonnal
gyulladásos tüneteket okoznak a szervezetünkben. Ezek miatt
várhatóak a korábban is nagy arányban jelentkező idegrendszeri
elváltozások.

3.

A védőoltás akár meg is növelheti a tényleges influenzával
kapcsolatos halálozási arányt amiatt, hogy megváltoztatja
(elnyomja) a szervezetünk normális immunválaszát egy igazi
vírusra. Nincs semmi statisztikai bizonyíték arra vonatkozólag,
hogy bármi előnye származna azoknak, akik beoltatták magukat
korábban, más járványok esetén. Ezt nem méri senki.

4.

Az orvosok a mai napig nem tudják, ténylegesen mi okozta az
1976-os paralízises megbetegedéseket a védőoltást kapott emberek
között, ennek ellenére ismét be akarnak oltani mindenkit.

5.

Ha Ön vagy családtagja belehal a védőoltásba, vagy komolyan beteg
lesz tőle, a gyártó cég nem felelős ezért. A kormány teljes
mértékben átvállalja a felelősséget tőlük és fizeti őket
mennyiségi és nem minőségi alapon. A kormányok felelősségét itt
most nem minősíteném.

6.

A D-vitamin, messze hatékonyabbnak bizonyult minden influenza
védőoltásnál, de mindenki jobban jár, ha ezt Ön nem tudja meg.

7.

A gyógyszergyártó cégek, akik érdekeltek az oltóanyag gyártásban,
milliárdokat tesznek zsebre a következő hónapokban, amit az
adóhatóság megemelt adók formájában vesz ki az Ön és az én zsebemből.

8.

Amikor itt lesz a járvány és elkezdenek az emberek belehalni a
betegségbe, sokan közülük olyanok lesznek, akik kaptak az
oltásból. Az orvosok pedig ezt is meg tudják magyarázni szokásos
"gyógyszerlogikájukkal": a megmentettek száma sokkal nagyobb, mint
azoké, akiket elvesztettünk. Persze a megmentettek száma nem
ismert, az egy fikció. Mivel a krónikus betegek közül legelőször
azokat oltják be, akiknek a legsúlyosabbak a betegségtünetei, nem
is lesz nehéz megmagyarázni, hogy amúgy is meghalt volna. Krónikus
betegségnek minősülnek az idült légúti betegségek, a krónikus
szív- és érrendszeri betegségek és veleszületett vagy szerzett
immunhiány.

9.

Ha valamire, egy dologra jó lesz a következő hónapok védőoltás
kampánya: a hatóságok fel tudják mérni és be tudják azonosítani
azt a birka tömeget, amelyiket bármikor, bármilyen veszéllyel
megijesztve sorba lehet állítani védőoltásért vagy bármiért, amit
el akarnak adni nekik. A későbbi ilyen kampányokat olcsóbbá teheti
egy ilyen címlista.

10.

Az elmúlt hónapokban millió szám fertőződtek meg emberek a H1N1
vírussal és gyógyultak meg anélkül, hogy bármi kezelést kaptak
volna. A legtöbben észre sem vették, hogy influenzások voltak,
mert a H1N1 fertőzés lefolyása enyhébb a korábban megszokott
influenzákhoz képest.

11.

Az egészségügyi dolgozók mindössze 30%-a adatná be magának
vakcinát, miközben a 70%-uk nem, vagy még gondolkodik. A legtöbben
(60%) a várható mellékhatások miatt aggódik. Ez derül ki 1500
egészségügyben dolgozó angol nővér körében végzett felmérésből.

Számoljunk tovább:

Hány embert kell beoltani a vakcinával, hogy megmentsünk *EGYETLEN*
életet a sertésinfluenza következményeitől?

Figyelem! Ez a kérdés sosem fog a vezető médiákban elhangzani. Mivel a
becsületes válasz nem az, amit az emberek hallani szeretnének...

A válasz mindenesetre elég egyszerű. Amennyiben feltételezzük, hogy a
vakcina 100%-ban hatékony (ami azt jelenti, hogy megakadályozza a
halált, ami egyébként bekövetkezett volna), egy élet megmentéséhez 2000
embert kell beoltani. Ez az arány számos médiában megjelent, mint ennek
az új vírusnak a veszteségi aránya.

Mivel azonban nincs 100%-os hatékonyságú oltóanyag (messze nincs),
nézzünk egy hasonló esetet. A szezonális influenza oltóanyagok esetén
1%-os hatékonyságról beszél a tudomány. A halálos esetek 1%-ában
hatékony, amire a tudomány lelkesen tapsol, mert "minden egyes élet
értékes". Viszont ha ezt az arányt az új influenza oltóanyaga sem
szárnyalja túl, a képletünk úgy alakul, hogy 200000 embert kell beoltani
*EGYETLEN* élet megmentése érdekében.

Ha ezt beszorozzuk egy oltóanyag költségével, azt kapjuk, hogy
*EGYETLEN* élet megmentése a H1N1 vírussal szemben 200-800 millió
forintba kerül, attól függően, hogy melyik patikában szerezte be az
ember az oltóanyagot.

Az oltóanyag gyártói persze optimistábbak nálunk. Szerintük a halálos
esetek közel 10%-ában lehet hatékony a védőoltás. Ha nekik lesz igazuk,
10 embert mentett meg a 200000-ből a vakcina, miközben tudja Isten,
mennyit öl meg a vakcina maga ebből a 200000-ből.

Kinek ennyire értékes 1 élet?

Az egészségügyi politika persze nem a józan ész alapján működik. Az
politikai alapon működik. A politikusok pedig aszerint működnek, hogy
"csinálni KELL valamit". A reformok reformját is megreformálják, mert
azt várja el tőlük a választó, hogy változtassanak, mert most nem jó.
Ezért ők csinálnak valamit, mert az jobb, mint semmit sem csinálni vagy
mondani. Mellrák ellenes program rákot okozó sugárzással tesztelve,
tanulási nehézségek pszichiátriai tesztelése és kezelése drogokkal,
éppen ilyen kényszertevékenységek, amit politikai kényszercselekvések
szülnek.

200000 embert beoltani egy teszteletlen oltóanyaggal annak érdekében,
hogy megmentsünk egyetlen életet, miközben ennél jóval több fog
belehalni az oltásba magába, szintén elgondolkodtató - nem? Ha a józan
ész alapján közelítjük meg. Persze politikai és pénzügyi szempontból ez
a helyes választás. Ha nem teszünk semmit, nincs pénz és még le is
váltanak a következő választásokkor.

Lássuk: az Ön esélye 1:1 arra, hogy egy teszteletlen vakcinával oltják
be, miközben 1:200000 az esélye annak, hogy Ön lenne az a szerencsétlen,
aki belehal egy sertésinfluenza fertőzésbe. Amennyiben ezt szeretné más
megközelítésbe helyezni, ennek több nagyságrenddel kisebb az esélye,
mint annak, hogy Önt villámcsapás végzi ki az élete során (1:5000).
Forrás: NOAA <http://www.lightningsafety.noaa.gov/medical.htm>;

Matematikailag kifejezve: abban reménykedni, hogy a védőoltás védi meg a
sertésinfluenza okozta haláltól kisebb, mint annak, hogy telitalálata
lesz a lottón. És mellesleg a lottózásnak nincsenek várható
idegrendszeri károsodást okozó mellékhatásai.

A lottóra szokták mondani, hogy az egy adófajta azon emberekre kivetve
akik nem tudnak számolni. A védőoltás pedig most egy olyan adónemmé
lépett elő, amit azok az emberek fizetnek meg, akik nem értenek az
egészséges élethez.

Az influenza védőoltás nélkül is túlélhető. Rendszeres kézmosás, napi
fél óra mozgás a szabad levegőn, D-vitamin, C-vitamin és cink, szelén és
egyéb ásványi-anyagok bőséges mennyiségben, este egy hideg vizes zuhany
tökéletes védelmet biztosít. És a mellékhatásai is kellemesek. Például a
férfiak potenciája, a nők életkedve egyaránt visszatér tőle. Ez mind nem
mondható el a vakcináról.

A kvantummechanika úttörője

 

Werner Heisenberg írta:

“Egy korty tudomány ateistává tesz, de a pohár alján ott van Isten.”

A tudomány számára csak az fogadható el, ami az értelemmel megalapozható. A tudományelmélet igazolt elméletről beszél. Alappillére a logika.

Senki nem kételkedik azokban az eseményekben, amit átélt, még ha tudományosan nem is igazolható minden tapasztalatunk. Hasonlóképpen nem kételkedünk a történelemben.

Mennyivel ér kevesebbet az ókori történelem más eseményei között az, amit az apostolok tapasztaltak meg Jézussal?

A biblikus meggyőződés szerint lélek és test között létezik kölcsönhatás, jól lehet csak a test tartozik a materiális szférához, aza, a tudományosan vizsgálható jelenségekhez. Orvosok is kiemelik a hit lelket erősítő, gyógyulást segítő szerepét. Miért kellen elvetni a világ és a Szentlélek kölcsönhatását?

Mindaz, amit a tanítványok átéltek, hazugsággá válik, ha Jézus végül meghal a kereszten. Bár ők maguk sem akarták elhinni, találkozások révén kénytelenek voltak elfogadni, hogy Jézus bár meghalt, mégis él.

A feltámadás ellen felhozott érvek inkább az előítélet termékei, mintsem cáfolatok.

Amiképpen a tudomány axiómái bár jó kiindulásnak látszanak, de nem bizonyíthatók, azonképpen tekinthetjük a feltámadást is olyan axiómának, amely az apostolok élményeiből automatikusan adódik.

Jézus feltámadása a kereszténység, keresztyénség sarkpontja, mint Isten egyszeri és megismételhetetlen csodája.

Az evangéliumi hit elfogadja az Ószövetség történeteit, csodáit is, mert Jézus egyértelműen úgy tárta a tanítványok elé, mint igazat.

A tudomány, a Biblia két különböző axiómarendszert alkot. Ugyakakkor nem mentesül a teológia sem az alól a tudományos feladat alól, hogy az Igét értelmezze, ellenőrzéseknek vesse alá.

Alaposabb tanulmányozás révén rájöhetünk, hogy a tudomány serlegének alján Isten rejtőzik. Ő a világ – és így a tudomány Teremtője – a világ Megváltója, Aki kereszthalálával és feltámadásával elhozta híveinek az örökéletet.

Ezt hinni nem jelent tudománytalanságot – ezt cáfoltnak kikiáltani, viszont igen.

(Szakács Tamás Evangélikus Missziói Központ)

Most olvastam

Anselm Grün OSB:

Minden napunk út a boldogsághoz

(részletek)

Minden új nap meghívás, minden új reggelen az élet fénye és sokszínűsége vár rád.

Ha valaki mindig csak a kötelességeit teljesíti, ráadásul túl sokat követel magától, ne csodálkozzon, ha elkerüli a boldogság.

Aki élni akar, annak időre van szüksége. Idő nélkül nincs élet. Az élet a mérhető időben telik el. Aki felfedezi saját időritmusát, a hozzá illő életet fedezi fel és éli át.

Figyeld meg önmagad: hogyan és mikor növekszik benned a szorongás. Ha érzed, akkor engedd el ami zavar! Csak a jelen pillanatra koncentrálj!

A növekedéshez időre van szükség. Aki önmagával szemben türelmes, és tud várni, le fogja aratni érettsége gyümölcseit!

Életünk minden másodperce természeténél fogva boldog. Mi magunk rontjuk el a boldogságot, ha engedjük, hogy a harag, a türelmetlenség, az irigység parancsoljon nekünk.

Aki állandóan beszél, abból kiáramlik at összes belső energia.

Önmagadhoz érkezel, ha megnyugszol. A túl sok külső hatás megbetegít. Szükséged van a nyugalomra, hogy önmagad lehess!

Ha az ember átadja magát a csöndnek, meghallja, hogy lelke csendjében hangok születnek. A  szívnek kell ezekhez a hangokhoz megtalálni a dallamot, a ritmust, amelyre az ember az életét táncolja. Néha éles hangok szólalnak meg benned. A szív mégis képes ezekből dallamot alkotni, melyre táncolhatsz.

                            

Élvezd a csendet: angyali ajándék. Hallgass Istenre és Istennel. Ő a csendet szeretetével tölti bee.

Isten országa bennünk van, ha szenvedélyeink és érzelmeink, igényeink és kívánságaink már nem rángatnak többé ide-oda bennünket.

Üres szívünket a fény és öröm otthonává a szeretet változtatja.

A barátság mindig ajándék.

Légy irgalmas másokhoz és önmagadhoz!

A hála tanít meg arra, hogy éppen az, ami terveidet meghiúsította, új ajtót nyithat, új távlatot teremthet, és nem sejtett nagyszerű útra vezethet!

Aki megbékél korlátaival és irgalmasan bánik őnmagával, annak az élete sikeres, és megtapasztalja a boldogságot.

Életünk sikere vagy kudarca azoktól a forrásoktól függ, amelyekből merítünk!

Különleges művészet megtalálni az utat akkor is, amikor a szíved háborog, amikor sértett, csalódott és kétségbeesett vagy.

Ez most itt a reklám helye…

Napi igék, 2009.9.3, Csütörtök

  A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

    Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük? A mi
    Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit
    akart! (Zsolt 115,2-3)

    A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most
    azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt
    térjen meg. (ApCsel 17,30)

  A mai nap bibliai olvasmányai:

    Jak 5,13-16 -- 4Móz 14,39-45

------------------------------------------------------------

                  Lelki útravaló a mai napra

                           Csütörtök

                   Hagyjad a jó Istenre...!

    Várom az Urat.
    130. zsoltár 5.

    Némelyek parancsolni szeretnének az Istennek. Kikötik
    az időt, megszabják a módot, hogy mikor mit s hogyan
    cselekedjék az Isten. Sőt tanácsokat osztogatnak néki
    arra nézve, hogy miként óhajtják segedelmét igénybe
    venni. Ha aztán nem úgy történik, akkor oda vannak,
    vagy ha tehetik, más segítség után néznek. Az ilyenek
    nem várják Istent, hanem azt akarják, hogy Isten várja
    őket. Tartsa kötelességének szüntelenül készenlétben
    lenni, tüstént segíteni és pedig csakis úgy, ahogy ők
    előírják. Akik viszont Istent várják, azok csupán
    kegyelemért könyörögnek, de hogy Isten mikor, hogyan,
    hol s mivel segítsen, azt egészen az Ő szabad
    jótetszésére bízzák. Hogy segít, abban nem
    kételkednek, de megszorítást nem tesznek, még ha
    hosszú is a várakozás. Aki pedig mégis ezt teszi, azon
    Isten nem segít, mivel hogy az illető nem volt
    hajlandó elszívelni az Ő tanácsát s kivárni akaratát.

         Utad van számtalan sok,
         Uram, és eszközöd;
         Reánk is szent áldásod
         Bőséggel öntözöd.
         Művednek akadálya
         Szünete nincs soha;
         Úgy tész, amint kívánja
         Gyermekeid java.

    Lelki útravalónk Luther: Jer, örvendjünk keresztények!
    c. könyvéb~ol való.

------------------------------------------------------------

    A napi igéket a Magyarországi Evangélikus Egyház szerveréről
    küldjük. Kérdéseivel a webmaster@lutheran.hu címhez forduljon.
    Feliratkozni a fraternet-napiige-subscribe@lutheran.hu címre
    küldött e-maillel lehet.
    Leiratkozni a fraternet-napiige-unsubscribe@lutheran.hu címre
    küldött e-maillel lehet.

Javaslat

Kedves erre járó! Ha érdekel, hogy most merre jár Krisztián unokám, nézzétek meg a blogját: http://chris-gal.blogspot.com

Nem ér csalódás benneteket!