“Aki szomjazik jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vízét ingyen.” (Lel 22,17)
Zsíros András írja:
Ha így szólna az ige “harminc százalékkal olcsóbb”, akkor jobban feltűnne? … Mert akkor büszke lehetnék, hogy milyen jó áron sikerült megszereznem? De az élet vize ingyen van! Mert azt nem szerezhetjük meg. Nem vásárolhatjuk meg ellenértékének kifizetésével. Azt csak ajándékba kapjuk. Ajándékba. Így is kell? El tudod fogadni?
Kit nem tartóztat a földi pokol,
és nem tartóztat a földi éden,
engedjük el Isten nevében.
Nem gyógyszert akar, kórház-termet,
steril ápolást, vendég-szervet,
csak földet akar, semmi mást,
füvek közötti elmúlást.
Felhőt akar és esőcseppet,
csontot szikkasztó júliust,
szellőt, szelet, vihart akar,
minden lénynek kijáró jusst.
Már félig ott, ne marasszátok,
menjen, szólítják, menni kell,
a jól-ismertet, megszokottat
szent pillanatban veszti el.
(részlet)
“…Az élőknek, igen, nekünk van szükségünk arra, hogy szeretteinket, akik már nincsenek közöttünk e földi lét dimenzióiban, egészen valóságosan és konkrétan emlékezetünkbe idézzük, felkerekedjünk, meggyújtsunk egy mécsest, és erősen, erősen rájuk gondoljunk…” (Kőhéti Nóra)
“Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme.”
(Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja)
3 áruházlánc most a Rosenthal Bianchi termékek vásárlására csábít, matricák gyűjtése, aztán termékek megvásárlási lehetősége “olcsóbban”…
És: 3-dbos tányér szett, - igaz bögrék, műzlis tálak, csésze szettek párban, de ha már gyerek(ek) is lenne(‘nek)?
Így ha 4 db-ost akarsz, gyűjts össze újabb 15 db matricát…
Vagy neked erről mi a véleményed?
Elolvastam a bejegyzésed, és akkor esett le miről írsz (WLW) , megnéztem és lőn! Remélem működni fog, ezt is tanulnom kell! (Szegény fejem!)
A beszúrt kép még a nyár egyik legmelegebb augusztusi hétvégéjét idézi, amikor a család összejött Balatonmárián, megmutatva a fiataljainknak, mekkora család is vagyunk, bár ezt nekik nem nagyon volt alkalmuk tapasztalni a mi hibánkból.
A 2.képen is Bianka Viktória Mütyűrrel, az örökbe fogadott kb 7 éves törpe tacskóval, de már a házuk kertjében.
És persze Drazsé portréja sem hiányozhat!
Ezt a bejegyzést némi lelkiismeret furdalással kísérve teszem, mert nem lesz több Taizé Pécs az életemben és most is kihagytam. 14.30-kor záró közös imára kerül sor a Bazilikában. A reggeli Istentisztelet a Dischkában léleképítő volt, és akkor még úgy gondoltam elmegyünk a záró imára… De most úgy érzem maradjon a fiataloké az alkalom! (Félre értés ne essék az éltesebb korosztály sincs kizárva, – de valami kifogást kell találnom!
Na akkor még mielőtt kritikai bejegyzések tömegét kapom, zárom a “koktélomat”. Remélem, nem ártott meg senkinek!
A BrassCom rézfúvós együttes a zalaszentgróti Erkel Ferenc zeneiskola rézfúvós kamaraegyütteseként jött létre. Az első fellépésünk 2004 karácsonyán volt egy iskolai hangversenyen, amire alkalomszerűen álltunk össze. Ez a szereplés viszont annyira jól sikerült, hogy úgy döntöttünk nekiállunk rendszeresen próbálni, műsort felépíteni. Azóta túl vagyunk néhány nagysikerű önálló koncerten, sok kisebb fellépésen és még a Magyar Rádióban is volt szerencsénk játszani.
Az együttes hangszerösszetétele egyedi: a trombitákat néha szárnykürtök váltják fel, a kürtök helyett mellophont használunk, a harsonák helyett euphoniumokkal játszuk a tenorszólamokat és ezeket egészíti ki a tuba. Ezzel az összeállítással nagyon változatos hangzásvilágot tudunk összehozni. Ezt ki is használjuk; a reneszánsz kor zenéjétől a mai kortárs komolyzenéig szinte minden korszakból található a műsorunkban pár mű, de a jazz, a blues és a különböző könnyűzenei átiratok is nagy számban vannak jelen a repertoárunkban.
Az együttes tagjai nem professzionális zenészek, hanem zeneiskolát végzett, vagy még mindig zeneiskolába járó rézfúvósok. Ők komoly hobbynak tekintik az ilyenfajta együttzenélést és szabadidejüket nem kímélve vesznek részt az együttes munkájában.
És ma ők muzsikáltak nyolcan, Johann Attila tanár irányításával és aktív közreműködésével Bonyhád-Majos evangélikus templomában!
Elvarázsoltak bennünket! Nem különben a hangversenyt követő szeretet vendégség terülj-terülj asztalai az udvaron! Istennek legyen hála!
U.i.: fényképezni elfelejtettem!
Október 10, gyülekezeti kirándulás a Káli-medencébe, férjemmel, első szülött unokánkkal Krisszel… és persze a testvérekkel, akik jelentkeztek az útra…
A meteorológia kitartó ijesztegetése a szép őszi idő végével, az egy évvel ezelőttti kirándulásunk zimankójának emléke, – de a kiruccanásunk semmihez sem hasonlítható hangulatának emléke is… sem tudta elrontani a készülődésem, csak túlbiztosításra késztetett.
Hát ez is nagyon jól sikerült!
Köszönet érte a szervezőknek, lebonyolítóknak, résztvevőknek!
Útvonalunk első állomása – ha nem számítjuk a siófoki TESCO parkolót - Pécsről a Balatont keletről megkerülve Révfülöp volt, ott a Magyarországi Evangélikus Egyház Ordass Lajos Evangélikus Oktatási központjában tartottuk első “pihenőnket”, nagyon kúlturált, otthonos, szép környezetben! (Sajnos Pécsről tömegközlekedéssel elég körülményes odajutni, pedig nagyszerű programok vannak!)
Még útközben meghallgathattuk: dr.Sramó András idegenvezetése részeként a szív alakú sírkövek szép, romantikus történetét. Tény, ott állnak a szív alakú sírkövek!
Megkóstoltuk Kékkúton az itt feltörő ásványvízet – csak azt nem tudom, miért nem volt áttetszően tiszta.
Meglátogattunk templomokat, de a legnagyobb várakozással én a Szentbékkálla kőtengerét vártam. András kimerítő előadást tartott közérthetően a tudnivalókról, és mint csoportunk fődokumentálója nagy szakszerűséggel készítette fényképfelvételeit. (Gondolom ezek Az een gyulekezetem –en is láthatóak lesznek.)
Nem csalódtam! Nagy élményem lett!
Képeket erről unokám blogján láthattok – meg a teljes útról is természetesen - (http://chris-gal.blogspot.com), Hegyes-tű felé haladtunkban - ha jól emlékszem Köveskálban, szüreti felvonulás állta el az útunkat, de ezért nem haragudott senki, jót bámészkodtunk. Így az idő rohanása miatt távolból csodáltuk meg a Hegyes-tűt, nehogy lekéssük Tihanyban a kompot, mert 17 órára estebéd várt bennünket Balatonszárszón, az Evangélikus Konferencia és Missziói Otthonban. A környezet nagyon szép, gondozott, az ott dolgozók udvariasak, kedvesek, vendégszeretők. Az ebédlő a Balatonra néz, és finom volt az étel is… előtte lelkészünk Zoltán és felesége Szilvia finom borral kínálta az arra vágyókat. Nehezen köszöntünk el a Balatontól, úgy éreztük vendégként, nyaralóként ide még vissza kell térnünk!
Hazafelé a látóhatáron villámok tűntek fel, de sokáig úgy gondoltuk káprázat. Aztán Pécsre érve eső fogadott bennünket! Istennek legyen hála a csodálatos időben megélt kirándulásunkért!
Az EU-ban miért hallgatnak erről? (Tudom ám, a kérdésem “költői”, - az ország belügyének tartják!?!)
Lelkészünk és felesége jártak Erdélyben, az ő nagyon érdekes, tanulságo, szívet melengető és szorító beszámolójukon hangzott el, hogy Gyimesben mitől sokasodtak meg a medvék, és táplálékot nem találván támadják a pásztorokat, a teheneket, a nyájat…
Bukaresben lakatlan vidéknek nyílvánították Gyimest! A máshol elszaporodott és lakott területen élőket veszélyeztető macikat összefogdosták és Gyimesbe telepítették!
A pásztorok még több kutyát kénytelenek tartani maguk és rájuk bízott, legeltetett haszon állatok védelmében, amelyekkel persze nekik legkésőbb (Szent) Mihálykor el kell számolniuk! Az is előfordulhat, hogy annyi lett az állatveszteség, hogy a pásztor alig keresett valamit! …
A kutyák soha sem lakhatnak jól…
Az élet ott nagyon kemény, de az ember a természet része maradt Isten tenyerében.
Ez a hírdetés helye:
A pécsi Evangélikus Gyülekezetben (Dischka u.) meg lehet vásárolni 2000 Ft-ért Tankó Mónus Berta csángó pásztor emlékezései című könyvet bárkinek, aki ha személyesen nem tud, de el akar látogatni a csupa szív testvéreink közé-.
A könyvet az Ipolyi Arnold Népfőiskola adta ki Újkígyóson 2007-ben.
A könyvek eladásából befolyt összeg az ott élőket segíti.
Áldás szeretett lányunk és vőnk házasságára az evangélikus egyház szertartása szerint a majosi műemlék templomban – ez nagyon felnőttként való megtérésem megkoronázása!
Istennek legyen hála!
És még néhány kép:
Visszatekintés:
1999. Advent második vasárnapja: Makán Hargita segéd lelkész 8 éves Bianka Viktória unokánkat határozott kérésére megkereszteli a pécsi templomban.
2004.12.05., Advent vasárnapja: Makán Hargita – már Bonyhád-Majosi lelkész - a pogányi templomban felnőtt keresztségben részesíti Gálné Schmidt Ildikó lányunkat (Bianka édesanyját).
2009.10.04. Bonyhád-Majos: Makán Hargita lelkész szolgálati helyén házassági áldást ad Gál Jenő és Gálné Schmidt Ildikó Elisabeth 23 éve kötött házasságára.
A KEGYELEM működik, ha befogadó szívet talál! Öt év múlva?
Reménységem van – Hargitának is – imáink be fognakteljesülni, és akkor BIZONYOSSÁGUNK IS LESZ.
Ahogy ezt a szertartás záró énekében énekete a “kicsiny csapat”-unk:
(Evangélikus énekeskönyv 328. ének)
Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van, tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan. MInt titkos bánya mélyiben formálja terveit, de biztos kézzel hozza föl mi most még rejtve itt.
Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág, bimbója bár ígénytelen, pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, annak választ nem ád, de hívő elött az Úr, megfejti önmagát.
Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul: kegyelmet rejt, és belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő meg nem feledkezik, sorsod sötétlő árny közt Szent arca rejtezik.
