Október 10, gyülekezeti kirándulás a Káli-medencébe, férjemmel, első szülött unokánkkal Krisszel… és persze a testvérekkel, akik jelentkeztek az útra…
A meteorológia kitartó ijesztegetése a szép őszi idő végével, az egy évvel ezelőttti kirándulásunk zimankójának emléke, – de a kiruccanásunk semmihez sem hasonlítható hangulatának emléke is… sem tudta elrontani a készülődésem, csak túlbiztosításra késztetett.
Hát ez is nagyon jól sikerült!
Köszönet érte a szervezőknek, lebonyolítóknak, résztvevőknek!
Útvonalunk első állomása – ha nem számítjuk a siófoki TESCO parkolót - Pécsről a Balatont keletről megkerülve Révfülöp volt, ott a Magyarországi Evangélikus Egyház Ordass Lajos Evangélikus Oktatási központjában tartottuk első “pihenőnket”, nagyon kúlturált, otthonos, szép környezetben! (Sajnos Pécsről tömegközlekedéssel elég körülményes odajutni, pedig nagyszerű programok vannak!)
Még útközben meghallgathattuk: dr.Sramó András idegenvezetése részeként a szív alakú sírkövek szép, romantikus történetét. Tény, ott állnak a szív alakú sírkövek!
Megkóstoltuk Kékkúton az itt feltörő ásványvízet – csak azt nem tudom, miért nem volt áttetszően tiszta.
Meglátogattunk templomokat, de a legnagyobb várakozással én a Szentbékkálla kőtengerét vártam. András kimerítő előadást tartott közérthetően a tudnivalókról, és mint csoportunk fődokumentálója nagy szakszerűséggel készítette fényképfelvételeit. (Gondolom ezek Az een gyulekezetem –en is láthatóak lesznek.)
Nem csalódtam! Nagy élményem lett!
Képeket erről unokám blogján láthattok – meg a teljes útról is természetesen - (http://chris-gal.blogspot.com), Hegyes-tű felé haladtunkban - ha jól emlékszem Köveskálban, szüreti felvonulás állta el az útunkat, de ezért nem haragudott senki, jót bámészkodtunk. Így az idő rohanása miatt távolból csodáltuk meg a Hegyes-tűt, nehogy lekéssük Tihanyban a kompot, mert 17 órára estebéd várt bennünket Balatonszárszón, az Evangélikus Konferencia és Missziói Otthonban. A környezet nagyon szép, gondozott, az ott dolgozók udvariasak, kedvesek, vendégszeretők. Az ebédlő a Balatonra néz, és finom volt az étel is… előtte lelkészünk Zoltán és felesége Szilvia finom borral kínálta az arra vágyókat. Nehezen köszöntünk el a Balatontól, úgy éreztük vendégként, nyaralóként ide még vissza kell térnünk!
Hazafelé a látóhatáron villámok tűntek fel, de sokáig úgy gondoltuk káprázat. Aztán Pécsre érve eső fogadott bennünket! Istennek legyen hála a csodálatos időben megélt kirándulásunkért!
Megjegyzés: Az én szám remélem, nem ferde ennyire, Krisznek sem szokása ilyen képet vágni és Józsinak is csukva szokott lenni a szája… A háttérben a Balaton a Missziói otthonból stimmel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése