2011. április 11., hétfő

2011. március 31., csütörtök

Személyes

Régen írtam személyes bejegyzést, de amit ma a konyhaablakból palacsinta sütés közben láttam! Hogy ilyen van! Kiakadtam. Lehet, h más nem fog?
Hangoskodásra néztem ki a nyitott, pici parkra néző ablakomból. Közhasznú munkások érkeztek, 2 férfi 1 nő.2 talicska, egyikben a cuccaik, másik még üres. A 30 körüli nő vállán kubikos csákány. (Panaszkodott is rendesen és hangosan, hogy ez milyen nehéz neki ez a munka, hogy mennyire kiszúrt vele aki, erre osztotta be.) A még üres talicskát tolta egy "kigyúrt szekrény", alig túl a huszonötön. A másik férfi 40-50 közötti. "Leparkoltak". Az idősebb és a nő a csákánnyal elkezdték módszeresen átvizsgálni a terepet. A férfi a kezébe gyűjtötte a fűben fellelhető különböző méretű köveket, amelyik mélyebben volt, azt a nő piszkálta ki a méretes szerszámával! A kigyúrt állt, és hallgatta a talicskájában landoló kövek zaját. Arra jöttem rá, hogy ezek a fűnyíró masináknak tisztítják a terepet! Amelyek majd érkeznek valamikor, hogy ne tegyenek kárt a "késeikben"! (Látnom kellett, hogy alaposan kiképezték őket a feladatra, mert aztán véletlenül sem vettek volna fel egy zacskót, vagy bármi nemű szemetet. Szépen elmentek mellette, azok nem kőből vannak. Azt összeszedni majd érkezik - remélem  - egy másik csapat.) Aztán nagy hanggal elvonultak, egy másik parkocskába. A zajongásra az adott okot, hogy a kőszállító nehezen mozdult meg, éppen rágyújtott egy következő cigarettára - az előzőt nagy ívben, elegánsan pöckölte a fűbe - talicskájában úgy kb 8 db kővel!

Ez aztán a közhasznú munka! Jaj nekünk!

2011. február 20., vasárnap

Magyarok Világhimnusza

Egészségetekre!

Február 20.

         Távozz tőlem, Sátán! Bántásomra vagy nékem! Mert nem
         gondolsz Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra!
         Máté 16,23

    Uram!
    Mindig is kíváncsi voltam arra, mit tanult Péter ebből
    az összeütközésből, amelybe egészen jellegzetes -
    mondhatnám így is: ösztönös - emberi gondolkozása
    juttatta. Most is ez a kérdés foglalkoztatott, és
    ezért Bibliámban rálapoztam Péter írásaira. Ott
    olvasom a következőt: "Szeretteim ne rémüljetek meg
    attól a tűztől, amely megpróbáltatás végett támadt
    köztetek Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus
    szenvedéseiben, örüljetek!" Így megváltozott! Aki ezt
    írja, egészen más. A szenvedéstől visszariadó és téged
    megkísértő ember - magad Sátánnak nevezted - a
    szenvedést örömmel vállaló tanú lett.

    Uram!
    Te kitörülhetetlenül írtad bele emberi történelmünkbe
    az önmagáról elfeledkező szeretet példáját. Ez a
    szeretet a más javáért a legsúlyosabb szenvedés
    elhordozására is kész.
    Ezért: amíg önzően csak magamat szeretem, messze estem
    Istentől és az Ő gondolkozásától. A ma nyomorúságai
    között keresztyénekre van szükség, akik ismerik a
    szeretet áldozatát.


    Lelki útravalónk Ordass Lajos: Útravaló c. könyvéből
    való.

2011. február 18., péntek

Február 18.

  Február 18.

         Megmondatott: "Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!"
         Lukács 4,12

    Uram!
    A pusztai kísértés alkalmával az Ördög nem ferdítette
    el Isten ígéretének szó szerinti szövegét. Hitelesen
    idézett. Nem volt még a világon senki, aki olyan
    rendíthetetlen bizalommal épített Isten ígéretére,
    mint Te. Mégis teljes határozottsággal elutasítottad
    az Ördög rábeszélését. Mert Isten ígéretét
    megszólaltató szava kísértés volt.

    Uram!
    Ennek okát láttasd meg velem tisztán.
    Ha az egész Bibliámat nagyítóüveggel vizsgálom is
    végig, nincs benne egyetlen olyan ígéretem Istentől,
    mely védelmét biztosítja számomra arra az esetre, ha
    önfejűen választott utamon bajba jutok. Még kevésbé,
    ha ellenségének a zsoldjába állok. Ellenkezőleg:
    lépten-nyomon figyelmeztet az engedetlenség igen
    súlyos következményeire.
    De, ha Őt szolgálva kerül az életem szédítő szakadék
    szélére - nemcsak templomtorony mélységű szakadék
    szélére, hanem az élet és halál között tátongó
    mérhetetlen szakadék szélére is -, akkor nem kell
    rettegnem, mert bizonyosan kiadja parancsát az
    angyalainak, és azok készen hordoznak engem is.
    Így taníts Igédet megértenem.


    Lelki útravalónk Ordass Lajos: Útravaló c. könyvéből
    való.

2011. február 17., csütörtök

Útravaló

 Február 17.

         Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden
         Igéjével.
         Lukács 4,4

    Uram!
    A kenyérre testi életünk fönntartásához szükségünk
    van. Ezt minden ember jól tudja. Sokan csak ezt
    tudják. Testi vágyaik kielégülését tartják az életnek.
    A lélek igényeit elhallgattatják.
    Mások így gondolkoznak: ha a test szükségei
    kielégültek és marad mód, marad idő, akkor kapja meg a
    lélek is, amire vágyódik. A sorrendet így tartják be.
    Ez a mondatod, amelyen ma elgondolkoztatsz engem, a
    pusztai megkísértetésben született meg ajkadon. Éhes
    voltál. Ezt a kísértő jól tudta. A kísértést
    elutasítottad. Bár neked is szükséged volt tested
    táplálására. Máskor ettél is, ittál is. Ellenfeleid
    amiatt meg is vádoltak. Nem tartottak eléggé lelki
    embernek. De itt a pusztai jelenetben magatartásodat
    elfelejthetetlen példának szántad. A helyes sorrendet
    szabtad meg.

    Uram!
    Reggelenként Isten igaz Igéjével táplálsz. Ezt
    megköszönöm. Az Ige utáni vágyat is köszönöm.
    Ébrentartásával a lelkem egészségét gondozod.
    Kegyelmeddel add meg nekem mindig, ami az első: Isten
    Igéjét. Gondviseléseddel pedig add meg nekem azt a
    kenyeret is, mellyel testi életemet táplálom, amíg e
    testben élek.


    Lelki útravalónk Ordass Lajos: Útravaló c. könyvéből
    való.

2011. február 15., kedd

Igaz nagyon!

 Lelki útravaló a mai napra


    Február 15.

         Aki nékem szolgál, engem kövessen. És ahol én vagyok,
         ott lesz az én szolgám is.
         János 12,26

    Uram!
    Az ilyen félreérthetetlen követelésed mutatja,
    mennyire igazságtalan a vád, mintha Te csalóka
    álomképekkel toboroztál volna magadnak híveket. Olyan
    világos a helyzetkép: Te vagy az Úr, én pedig - a
    szolgád. Sohasem fordítva.
    Tiéd a hatalom. Téged szolgálni és követni kell.
    Csillogó szellemi képességekkel, nagy testi erővel-e,
    vagy szerényen fölszerelve - az mellékes. A fő:
    elhatározott komolysággal teljesen oda kell adnunk
    magunkat szolgálatodra. Az elhatározatlanokat már a
    kezdő lépésnél elküldöd magadtól. Hiszen ingadozásuk
    miatt úgyis elkallódnak.

    Uram!
    Félek: ma nem azt a kort éljük, amelyben sok
    elhatározott szolgád volna. Keresztyénségünk egyik
    föltűnő jele ma ez: tárgyal Istennel és tárgyal a
    világ fejedelmével. Nehéz rólunk megállapítani - (vagy
    talán nagyon is könnyű rólunk megállapítani) -, mit is
    hiszünk és mit is akarunk, ha ugyan egyáltalában
    hiszünk és akarunk valamit.
    Teljes odaadást követelsz. Olyan ez, mintha a
    szolgaság igájába fognál. Pedig ez az egyetlen
    orvosság sok bajunk ellen. Céltudatossá így lesz a
    lelkünk, a szívünk pedig nyugodt

    Lelki útravalónk Ordass Lajos: Útravaló c. könyvéből
    való.