Február 20.
Távozz tőlem, Sátán! Bántásomra vagy nékem! Mert nem
gondolsz Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra!
Máté 16,23
Uram!
Mindig is kíváncsi voltam arra, mit tanult Péter ebből
az összeütközésből, amelybe egészen jellegzetes -
mondhatnám így is: ösztönös - emberi gondolkozása
juttatta. Most is ez a kérdés foglalkoztatott, és
ezért Bibliámban rálapoztam Péter írásaira. Ott
olvasom a következőt: "Szeretteim ne rémüljetek meg
attól a tűztől, amely megpróbáltatás végett támadt
köztetek Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus
szenvedéseiben, örüljetek!" Így megváltozott! Aki ezt
írja, egészen más. A szenvedéstől visszariadó és téged
megkísértő ember - magad Sátánnak nevezted - a
szenvedést örömmel vállaló tanú lett.
Uram!
Te kitörülhetetlenül írtad bele emberi történelmünkbe
az önmagáról elfeledkező szeretet példáját. Ez a
szeretet a más javáért a legsúlyosabb szenvedés
elhordozására is kész.
Ezért: amíg önzően csak magamat szeretem, messze estem
Istentől és az Ő gondolkozásától. A ma nyomorúságai
között keresztyénekre van szükség, akik ismerik a
szeretet áldozatát.
Lelki útravalónk Ordass Lajos: Útravaló c. könyvéből
való.
2011. február 20., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése