Útravaló

 Február 17.

         Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden
         Igéjével.
         Lukács 4,4

    Uram!
    A kenyérre testi életünk fönntartásához szükségünk
    van. Ezt minden ember jól tudja. Sokan csak ezt
    tudják. Testi vágyaik kielégülését tartják az életnek.
    A lélek igényeit elhallgattatják.
    Mások így gondolkoznak: ha a test szükségei
    kielégültek és marad mód, marad idő, akkor kapja meg a
    lélek is, amire vágyódik. A sorrendet így tartják be.
    Ez a mondatod, amelyen ma elgondolkoztatsz engem, a
    pusztai megkísértetésben született meg ajkadon. Éhes
    voltál. Ezt a kísértő jól tudta. A kísértést
    elutasítottad. Bár neked is szükséged volt tested
    táplálására. Máskor ettél is, ittál is. Ellenfeleid
    amiatt meg is vádoltak. Nem tartottak eléggé lelki
    embernek. De itt a pusztai jelenetben magatartásodat
    elfelejthetetlen példának szántad. A helyes sorrendet
    szabtad meg.

    Uram!
    Reggelenként Isten igaz Igéjével táplálsz. Ezt
    megköszönöm. Az Ige utáni vágyat is köszönöm.
    Ébrentartásával a lelkem egészségét gondozod.
    Kegyelmeddel add meg nekem mindig, ami az első: Isten
    Igéjét. Gondviseléseddel pedig add meg nekem azt a
    kenyeret is, mellyel testi életemet táplálom, amíg e
    testben élek.


    Lelki útravalónk Ordass Lajos: Útravaló c. könyvéből
    való.