Személyes

Régen írtam személyes bejegyzést, de amit ma a konyhaablakból palacsinta sütés közben láttam! Hogy ilyen van! Kiakadtam. Lehet, h más nem fog?
Hangoskodásra néztem ki a nyitott, pici parkra néző ablakomból. Közhasznú munkások érkeztek, 2 férfi 1 nő.2 talicska, egyikben a cuccaik, másik még üres. A 30 körüli nő vállán kubikos csákány. (Panaszkodott is rendesen és hangosan, hogy ez milyen nehéz neki ez a munka, hogy mennyire kiszúrt vele aki, erre osztotta be.) A még üres talicskát tolta egy "kigyúrt szekrény", alig túl a huszonötön. A másik férfi 40-50 közötti. "Leparkoltak". Az idősebb és a nő a csákánnyal elkezdték módszeresen átvizsgálni a terepet. A férfi a kezébe gyűjtötte a fűben fellelhető különböző méretű köveket, amelyik mélyebben volt, azt a nő piszkálta ki a méretes szerszámával! A kigyúrt állt, és hallgatta a talicskájában landoló kövek zaját. Arra jöttem rá, hogy ezek a fűnyíró masináknak tisztítják a terepet! Amelyek majd érkeznek valamikor, hogy ne tegyenek kárt a "késeikben"! (Látnom kellett, hogy alaposan kiképezték őket a feladatra, mert aztán véletlenül sem vettek volna fel egy zacskót, vagy bármi nemű szemetet. Szépen elmentek mellette, azok nem kőből vannak. Azt összeszedni majd érkezik - remélem  - egy másik csapat.) Aztán nagy hanggal elvonultak, egy másik parkocskába. A zajongásra az adott okot, hogy a kőszállító nehezen mozdult meg, éppen rágyújtott egy következő cigarettára - az előzőt nagy ívben, elegánsan pöckölte a fűbe - talicskájában úgy kb 8 db kővel!

Ez aztán a közhasznú munka! Jaj nekünk!