2009. december 22., kedd

Marana Tha! (Jel22,20)

Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.
    Máté 11, 6.
    Hogyne volna boldog! Hiszen e Királyban és igéjében
    öröm helyett az egész világ megbotránkozik. Egyrészt,
    mert nem akar Isten kegyelmére hagyatkozni, hanem a
    saját cselekedeteire és érdemére: Másrészt, mert
    Krisztus látszatra szegény és nyomorúságos. Meg azért
    is, mert Krisztus, ahogy maga is felvette a keresztet
    és meghalt azon, úgy övéitől is azt kívánja, hogy
    keresztjüket felvevén, sokféle megpróbáltatásban és
    szorongattatásban kövessék Őt. Ez pedig éppen nincs
    ínyére a világnak.
    A Krisztus igéje ezért botránykő széles e világon. Soh
    sincs ez máskép az evangéliommal. Olyasmi az, amin
    megütköznek, - nem a kisemberek, hanem tapasztalat
    szerint éppen a legszentebbek, a legkegyesebbek, a
    legbölcsebbek és leghatalmasabbak. De boldogok, akik
    tudják s vallják, hogy mégiscsak Isten igéje az. Ezek
    megállnak, mert vigasztaló erőt nyertek minden ilyen
    botránkozás ellenében.
         Maradj meg hűségeddel
         Velünk, Uram Isten,
         Adj erőt, hogy megálljunk
         Mindvégig a hitben.
    Lelki útravalónk Luther: Jer, örvendjünk keresztények!
    c. könyvéb~ol való.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése