Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.
Máté 11, 6.
Hogyne volna boldog! Hiszen e Királyban és igéjében
öröm helyett az egész világ megbotránkozik. Egyrészt,
mert nem akar Isten kegyelmére hagyatkozni, hanem a
saját cselekedeteire és érdemére: Másrészt, mert
Krisztus látszatra szegény és nyomorúságos. Meg azért
is, mert Krisztus, ahogy maga is felvette a keresztet
és meghalt azon, úgy övéitől is azt kívánja, hogy
keresztjüket felvevén, sokféle megpróbáltatásban és
szorongattatásban kövessék Őt. Ez pedig éppen nincs
ínyére a világnak.
A Krisztus igéje ezért botránykő széles e világon. Soh
sincs ez máskép az evangéliommal. Olyasmi az, amin
megütköznek, - nem a kisemberek, hanem tapasztalat
szerint éppen a legszentebbek, a legkegyesebbek, a
legbölcsebbek és leghatalmasabbak. De boldogok, akik
tudják s vallják, hogy mégiscsak Isten igéje az. Ezek
megállnak, mert vigasztaló erőt nyertek minden ilyen
botránkozás ellenében.
Maradj meg hűségeddel
Velünk, Uram Isten,
Adj erőt, hogy megálljunk
Mindvégig a hitben.
Lelki útravalónk Luther: Jer, örvendjünk keresztények!
c. könyvéb~ol való.
2009. december 22., kedd
Marana Tha! (Jel22,20)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése