Már többször megfogadtam magamnak, hogy ilyent nem osztok meg veletek, mert ezt nem szereti mindenki. Ez a mai azonban annyira megragadott, hogy nem tehetem meg, hogy nem adom közre. (Persze mivel alig érkezik valami megjegyzés, vissza jelzés azokra amiket ide teszek, néha az az érzésem nem is olvassa el senki!)
Mit Isten ad énnekem, mind jó az nékem!
Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett ezüstöt, fa
helyett rezet hozatok, és kő helyett vasat. Békét
adok, hogy irányítson, és igazságot, hogy az
parancsoljon. (Ézs 60,17)
Mindig mást ad. Arra, amit én akartam tenni vele, nem
lesz jó. A rezet eresznek akartam, aranyból csak nem
csinálom. Vasból ácskapcsot, ezüst arra nem jó. Fából
akartam kifaragni a kedvesem arcát. A réz
megmunkálásához nem értek. Követ akartam a
sziklakertembe, vas ott nem fog jól mutatni.
Miért teszi ezt? Miért akarja, hogy mást csináljak?
Mindig mást, mint amire szerintem szükségem van.
Isten így folytatja: békét adok, hogy irányítson,
igazságot, hogy az parancsoljon. Ezért lenne tehát?
Hogy rájöjjek? Másra is lehet szükségem, mint amit én
kitaláltam, és amit Isten ad a kezembe, az nem arra
való, amit én terveztem vele tenni.
Önismeret és alázat Isten előtt. Megtanít rá, néha
lágy szóval, néha pedig azzal, hogy valami egészen
mást ad, mint amit kértem, akartam, hogy a fontos nem
én vagyok. A célom csak akkor ér valamit, ha meg
akartam érteni Isten szándékát az életemben. Akkor a
béke nem válik bombává a kezemben, hanem irányítani
lesz képes és az igazság nem fájdalmas újdonság lesz,
amivel még soha nem kellett szembesülnöm, hanem
parancsoló, útmutató erő.
Ha belátod, hogy nem vagy olyan bölcs, mint tegnap
vélted magadról, akkor ma már bölcsebb vagy. (Anthony
de Mello)
Add, Uram, hogy le tudjak mondani vasról és fáról
azért, hogy meg tudd nekem mutatni, mire jó az arany
és ezüst. Ámen.
Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvből való.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése