Tanács

Mennyei Atyám! Kérlek, adj halló fület, hogy
    meghalljam hívásodat!

         Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem
         őket, ők pedig követnek engem.  (Jn 10,27)

    Az újszülött csecsemő már a magzati állapotban
    megtanulja felismerni szüleinek a hangját. Az apró
    gyermek már attól is meg tud nyugodni, hogy ha
    meghallja az anyja hangját. Biztonságot ad neki, hogy
    olyan valaki van a közelében, akiről tudja, hogy
    szereti. Nem kell látnia a szüleit, elég ha csak a
    hangjukat hallja. Egy gyermekfeltételek nélkül tud
    bízni. Ez a fajta feltétlen bizalom, ahogyan
    növekszünk, kisebb-nagyobb mértékben megkopik. Gyakran
    az értelem, az emberi logika háttérbe szorítja a
    bizalmat. A logika következtetések láncolatára épül,
    ami bár lehet téves, de ennek ellenére a
    megalapozottság, az ésszerű döntés látszatát kelti. A
    bizalom viszont egészen más, ehhez két személy szoros
    kapcsolata szükséges. A bizalom mindig egy lépés az
    ismeretlenbe; a másik személyre való ráhagyatkozás.
    Nem csupán a saját elképzelésem szerint haladok előre,
    hanem hagyom magamat vezetni. Bizalom nélkül csak
    magányosak maradhatunk.
    Jöjj, és kövess engem! - hangzik Jézus hívása
    mindannyiunk felé. Az őszinte, gyermeki bizalomra van
    szükségünk, hogy Jézus hívásának engedelmeskedni
    tudjunk és az ő hangjára figyeljünk, bízva a "Jó
    pásztor" gondoskodó szeretetében. Kövessük őt, aki
    lelkünket fölüdíti, és igaz ösvényen vezet bennünket.

         Mikor kétségben vagyok afelől, hogy beszélnem kell-e
         vagy hallgatnom, harcolnom vagy csendben meghajolnom,
         akkor, kérlek, add, hogy figyeljek jeladásodra. (N. L.
         Zinzendorf)