Mindennapjaim

Magam sem hiszem el, hogy mi minden fér bele egy napba!
Március 26-án pénteken  be nem tervezett időben, ésszerűen C. unokám átrendezte a kisszobánkat, - használhatóvá az én segédletemmel, életem párja folytonos szövegelése kíséretében. (Fogadalmam végleges: soha többet, még egy görbe szöget se, ha a közelemben lesz...) /Erről C. is írt a blogjában!/ Persze ki kellett az egész 54 m2 takarítani utána... Szombaton a szokásos délelőtti háziasszonykodás után férjem, C. és lányunk, vőnk Véméndre vették az írányt rokonlátogatni, temető látogatni, 11 kg-os sonka elhozatala okán, én pedig Orfűre - hogy kimentsem garázsbeli téli rabságukból a kaktuszokat. Reggel, délelőtt esett az eső derekasan, de aztán ragyogóan kisütött a nap, hogy amikor elhelyeztem az utolsó cserepet is, jelezze a fekete fellegekbe burkolózó Kalap hegy, hogy siessen tető alá akinek kedves a száraz bőre! Meg is eredtek az ég csatornái - hogy amikorra Pécsre indul a buszom el is álljon az eső! Otthon elhűltem a hatalmas sonka láttán - feldarabolása is rám várt. Vasárnap gyönyörű voolt! Istentisztelet 8-kor az evangélikus kápolnában, majd fél 10-kor német nyelvű mise a Belvárosi templomban, ahol a véméndi kórus és kvartett szolgált gyönyörűen. Gyors kölcsönös örömködés a kedves véméndi rokonokkal és barátokkal, majd sonka darabolás a lányom hozta nagy késsel, fűrésszel, előző nap megfőzött ebéd elfogysztása után férjem kórházi látogatásra ment, én pedig a 6-os út mellé álltam. Semmi perverz gondolat! Ott vett fel lelkészünk, hogy Szigetvárra vigyen. Még tartott az út, nem győztem gyönyörködni a csodálatos felhő és szín variációkban, melyekkel a tavaszi égbolt köszöntött bennünket! Istentisztelet ugyanis az azon a  környéken élőknek csak havi egy alkalommal van. És most Úrvacsora osztás is volt, tekintettel a húsvéti ünnepekre. Igen ám, de óra állítás is! Amit a magyar média nem igen rágott szájába a felnőtt magyaroknak! És kétharmada a megjelenni szokottaknak nem állított órát! Így aztán családias létszámban zajlott le az Istentisztelet, az Úrvacsora vétel. Majd sűrű mobil csörgések  következtek, melyeknek a búcsú mondata egységes volt: "Pécsett lehet Úrvacsorát venni az Istentiszteleteken!" Amíg otthonokba is elvitte Feri a szentségeket, Margó és én a szociális otthonban kerestünk fel - vigasztalást és ünnepi jókívánságokat vive - testvéreket. Hétfőn újra Orfűre vettem az irányt, ebédet főzni a családnak - de elsősorban nagy cserepekbe ültetni a dáliákat! Ezt az egyik szomszédtól lestem el 1 éve. Csuda ötlet! Ősszel csak cserepestől be kell menekíteni a fagy elől - aztán tavasszal ki. Kedd: 7 óra elött: Spar és húsbolt, 8-kor: posta - zöldséges - gyógyszertár - OTP, 9-től DIGI, 10-től könyvtár, majd haza, sonkafőzés... aztán B. unoka és hálóvendégsége is... Ma: tízórai az iskolai csendesnapra tartónak, és a SPARban sikerült úgy bevásárolnaom, hogy szatyrot is kellett vennem, hogy haza cipekedjek, miután az éjszakai nagy zuhi is elállt, mert 3 tömött szatyor mellett az esernyőnek úgy sem jutott volna kezem, sonka porciózás, ebédfőzés, - miközben kihangosított telefon beszélgetést folytattam gyülekezeti ügyben - mert hozzák az anyukámat vendégségbe néhány napra és...
Ugye már nem csodálkozik senki, hogy egyszerűbb, ha más formában teszem fel és osztom meg veletek a gondolataimat?
Most néhány napig nem írok, örömködök anyumnak, akit még megtartott nekünk a Teremtő!
Mindenkinek Áldott Húsvéti Ünnepeket!