Szerető Mennyei Atyánk! Töltsd el szívünket a te
szereteteddel!
Akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt
akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet
akarva ugyanarra törekedjetek. (Fil 2,2)
Ha belegondolunk, hogyan is éljük meg természetes
emberi szeretetérzésünket az életünkben, és merre is,
kire is irányulhat az ember szeretete, talán azt
mondhatjuk, a szeretet olyan, mint egy háromágú villa
vagy olyan tűz, melynek három lángnyelve van. A
helyénvalóan megélt emberi szeretet egyszerre irányul
magunkra, embertársainkra és Istenre. De vigyázzunk!
Önmagunk szeretete véletlenül sem felfuvalkodott
önimádatot jelent, hanem az Isten kegyelmét elfogadó,
bűnbocsánatában megnyugvást találó ember önmagával
kialakult jó viszonyát jelzi, mely a vétkes óember
megtagadásából és a megtért újember elfogadásából
fakad. Aki azonban tévesen értékeli önmagát, magának
tulajdonítja képességeit és tehetségét, az ellenkező
végletbe esik, és ez a szeretet már rég nem az
önmagával való helyes viszony, hanem gőgös önhittség,
nárcizmus. Hasonlóképpen el lehet tévelyedni a másik
két szeretetérzés megtévesztő kísértéseiben is: hiszen
ha valaki szeretetét kizárólag másokra árasztja, az
nem igazi emberszeretet, legfeljebb rajongás. És aki
azt hiszi, hogy szeretetével csakis Isten felé kell
fordulnia, és minden mást figyelmen kívül hagy, az
téved talán a legsötétebb tévútra: szeretete már rég
nem Isten-szeretet, hanem pusztító fanatizmus. E
háromféle, helyesen megélt szeretetérzésnek tehát
egységben, egymást kiegészítve és egymást táplálva
kell működnie, hogy az ember igaz hitből fakadó,
egészséges és teljes szeretettel törekedhessen Isten
akaratának betöltésére.
A szeretet soha el nem múlik. (1Kor 13,8a)
Szerető Urunk! Ne engedd, hogy elborítsa lelkünket a
gonosz indulat! Szentlelked hatalmával tápláld
szívünkben a te szeretetedet. A te szereteted éltet
minket, Urunk. Jöjj, szerető Atyánk, és vedd
hatalmadba szívünket, hogy másoknak is továbbadhassuk
mindazt, amit tőled kaptunk. Ámen.
Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvből való.
2010. április 1., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése