Búcsúzunk Kisbalázs Györgytől
Emlékezünk, emlékezzünk!
2010. április 10.-én a megcsörrenő telefon szomorú hírt közvetített: életének 81.évében eltávozott Kisbalázs György a baranyai gyermekvédelem markáns alakja.
2010. április 10.-én a megcsörrenő telefon szomorú hírt közvetített: életének 81.évében eltávozott Kisbalázs György a baranyai gyermekvédelem markáns alakja.
1973. szeptember 1-től dolgozott az akkori GYIVI-ben.
Először az átmeneti otthonban, ahol újfajta tevékenységekkel kötötte le a gyermekeket. Innen már nem csak a Télapót de a Mikulást is várták a gyerekek. Karácsonykor az addig nem divatos szent énekeket énekeltek az együtt ünneplők. Húsvét előtt tanított írókázni, gicézni, így már hímes tojást adhattak a lányok a locsolóknak.
Népszokásokról, néphagyományokról beszélt, tanította a kézművességet, fúrást-faragást.
Szakfelügyelőként a megye gyermek- és diákotthonait járta. Összefogta ezen intézmények dolgozóit. Egy nagycsaládnak tűnő közösséget szervezett a gyermekekért dolgozó pedagógusokból. Beszélt a tanítás öröméről, az egyszerű emberek barátságáról, az alkotás kínjairól, örömeiről, a természetről, fákról, virágokról, az emberségről.
Kirándulásokat szervezett itthon és külföldön megismertetve a helyek történelmi és irodalmi értékeit. Verseket, irodalmi műveket idézett.
Kórust szervezett a kollégákból, megajándékozva őket a közös éneklés örömével.
Munkás éveinek utolsó időszakát a hivatásos pártfogók vezetőjeként töltötte. Jó, a fiatalokért tevékenykedő közösséget hozott létre. Munkájukat az Ügyészségen és Bíróságon is elismerték.
Számára a GYIVIben, a Szakszolgálatban, a Gyermekvédelmi Központban eltöltött idő nem munka volt, SZOLGÁLAT, HARMINC éven át.
Emlékedet megőrizzük!
Nyugodj békében!
Először az átmeneti otthonban, ahol újfajta tevékenységekkel kötötte le a gyermekeket. Innen már nem csak a Télapót de a Mikulást is várták a gyerekek. Karácsonykor az addig nem divatos szent énekeket énekeltek az együtt ünneplők. Húsvét előtt tanított írókázni, gicézni, így már hímes tojást adhattak a lányok a locsolóknak.
Népszokásokról, néphagyományokról beszélt, tanította a kézművességet, fúrást-faragást.
Szakfelügyelőként a megye gyermek- és diákotthonait járta. Összefogta ezen intézmények dolgozóit. Egy nagycsaládnak tűnő közösséget szervezett a gyermekekért dolgozó pedagógusokból. Beszélt a tanítás öröméről, az egyszerű emberek barátságáról, az alkotás kínjairól, örömeiről, a természetről, fákról, virágokról, az emberségről.
Kirándulásokat szervezett itthon és külföldön megismertetve a helyek történelmi és irodalmi értékeit. Verseket, irodalmi műveket idézett.
Kórust szervezett a kollégákból, megajándékozva őket a közös éneklés örömével.
Munkás éveinek utolsó időszakát a hivatásos pártfogók vezetőjeként töltötte. Jó, a fiatalokért tevékenykedő közösséget hozott létre. Munkájukat az Ügyészségen és Bíróságon is elismerték.
Számára a GYIVIben, a Szakszolgálatban, a Gyermekvédelmi Központban eltöltött idő nem munka volt, SZOLGÁLAT, HARMINC éven át.
Emlékedet megőrizzük!
Nyugodj békében!
Ott voltunk utolsó utadon Kedves Gyuri "bácsi"! Ismét munkatársunk temetésén jöttünk össze mi rég,i és a mai gyermekvédelmisek! A gyász súlya alatt örültünk egymásnak, összetatozásunkat kifejezte az 1-1 hosszú szálú fehér rózsa, amit sután szorongattunk a kezünkben. Elkísértünk szeretteiddel, rokonaiddal, szomszédaiddal, osztálytásaid megmaradtjaival, tanítványaiddal, olvasóiddal, barátaiddal, Isten szavával. Sokan voltunk - nagyon fogsz hiányozni! Egy szeretetet sugárzó emberrel kevesebben lettünk itt a földön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése