Nagyon felemelő és ugyan akkor nagyon szomorú is volt, hogy a nagycsütötörtöki úrvacsorás istentiszteletet megelőző áhitaton és az istentiszteleten együtt szolgált a két lelkészünk! Együtt osztották az Úrvocsorát, egymás mellett állva köszöntek el a templomból távozó hívektől! Ők tették meg az első lépést a gyülekezet összebékítésére! Az ő megbékélésükért mondott kitartó imáinkat meghallgatta Isten! Istennek legyen hála!
Szomorú, hogy egyikük a következő nagycsütörtökön már nem Pécsett fog szolgálni! Nagyon sokunknak nagyon fáj a közelgő távozása - de szeretjük, tiszteljük, sokat köszönhetünk neki, és ezért el kell engednünk. Nagyon fog hiányozni! De a gyülekezetnek tovább kell élnie, és hatnia!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése