Ezt én Remenyik Sándor: Az ige című versének közre adásával akarom ünnepelni:
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvér és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggasátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!
És aki költő, az legyen király,
És pap, és próféta és soha más,
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -,
S a kelyhet többé nem engedi el!
Régen írtam a blogomra, persze naponta vannak események, tenni valók is bőven, valahogy nem akaródzott ide felkerülni "egyiknek" sem.
Viszont itt a tavasz, ha lesznek hidegebb napok is, az biztos, megjön a kikelet visszavonhatatlanul! Az Ildikók nagy havat hoztak ide, a Mecsekaljára is (Hát még a hegy É-i oldalára!), de aztán Sándorok és Józsefek kitettek magukért! Álljon itt 2 fénykép ennek a tavaszi jókedvünknek illusztrálására:
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése