Régen jártam err!

Unokám figyelmeztetett: " régen blogoltál Nagyi!" Ezen én is meglepődtem, hiszen már a 2011-es év adventi gyertyái is leégtek...
2011. Hát beosztottam az időmet, az biztos! Június 1-től igent mondtam egy szolgálatra, ami minden munkanapon 4-5 órás rendszeres elfoglaltságot jelent - szeretem végezni, de bejelentettem, hogy áprilisban mást is hagyok kibontakozni ezen a területen, én köszönöm. Szép, szeretem - de az erőm! Egy lélek tudor hittestvérem "véletlenül" felgyújtotta agyamban a a gyertyát egy mondatával, amikor arról beszéltünk - miközben az éves egyházfenntartói járulékot fizette be 2011-es évre 2011. december 30-án 16 órakor - amikor ezt állapította meg mint, SZAKEMBER " az öregedésben a az a legnehezebb, megtanulni visszavenni az eddig megszokott és megélt tempóból!" Hát ez az! MEG KELL TANULNOM LASSÍTANOM!
Nagyon készültem a karácsonyi - új évi ünneplésre lélekben is, munkálkodással is, de aztán kaptam több akkora "pofont", hogy teljesen kiütött! Hiába tudom, hogy aki adja BETEG, teljesen elkeserít, hogy mát évtizedet is meghaladó próbálkozásaim ellenére a segítség nesze semmi fogd meg jól! Illetve olyan is volt, hogy a főorvos asszony engem tanított, hogy kell a szituációkat nem mellre szívva elviselnem! Úgy látszik a BETEG gyógyíthatatlan, viszont, az állapota egyre súlyosabb! Így aztán bőgtem kiabáltam, dúltam-fúltam! Persze ez nem volt jó nekem, SŐT - de ennyire telt!
Így aztán sikerült elrontanom, amit felszerettem volna építeni annyira szépre.
Ráadásul szeretteim is megtudták, mert éppen akkor telefonált lányom, amikor bőgtem, és persze, hogy észre vette a hangomon!
Aztán a mai reggelen megfogalmazódott bennem: köszönöm Uram, hogy ismét megmutattad, hogy türelemben mennyire fejlesztésedre szorulok! Mennyire hiányzik még mindig belőlem a megbocsátás alázata!
De azért ez így nincs jól!