2009. szeptember 2., szerda

Rátaláltam a könyvtárban

Jeremiádok

Kérdem a Krisztus hét sebére:

miért születni szenvedésre?!

Születni és meghalni vérben!

A Krisztus hét sebére kérdem!

Kérdezlek önnön hét sebedre

Krisztus, a lángoló sebekre!

Hoztál-e írt a mély sebekre?!

Kérdezlek és felelj meg erre!

Kínoddal a kínunk nem enyhült!

Lángoddal a lángod ki nem hűlt!

Jajban nem ismerünk határt!

Miért haltál kereszthalált?!

A költő: Karinthy Gábor

Élt: 1914.12.17 – 1974.11.13-ig.

Apja Karinthy Frigyes, a népszerű író; anyja Judik Etel színésznő, aki 1918-ban a spanyolnátha-járvány áldozatául esett. Apja később feleségül vette Böhm Arankát (ebből a házasságból született Karinthy Ferenc író). A Lónyay utcai református gimnáziumba járt, nem volt jó tanuló. Néhány irodalom, költészet iránt érdeklődő barátjával (köztük Benedek Istvánnal, Devecseri Gáborral) Hangszóró néven lapot alapított, verseinek nagy része itt jelent meg – a többi verse többnyire elveszett, miként Heine-, Rilke-fordításai is elkallódtak.

Érettségi után színészettel próbálkozott, egy évig járt a Rózsahegyi-féle színiiskolába. A Szép Szóban és a Nyugatban is jelentek meg versei a 30-as évek második felében.
Apja halála (1938) után az egyébként is érzékeny, szorongásra hajlamos költőt egyre gyakrabban gyötörték hallucinációk, fóbiák, amelyeket „ördöggörcsnek” nevezett. Ezt tetézték később a nyilas uralom idején őt ért zaklatások.

1946-1948-ban a Fővárosi Könyvtárban dolgozott, 1948-1952 között félrevonultan élt Badacsonyban. Egyre gyakrabban jelentkező kényszerképzetei, fóbiái miatt idegszanatóriumba került. Néhány hónapig Budapesten, majd 1952 őszétől 1957 tavaszáig Intapusztán, ahol kamaszkori barátja, Benedek István volt a kezelőorvosa. 1957-től haláláig Budapesten élt visszavonultan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése