Az asztrológiáról
Charles Delhez S.J nyomán
Több asztrológia létezik: karmikus, kozmobiológiai, globális, harmonikus, kondicionáló… kínai, indiai, nyugati asztrológiák és közöttük óriási különbségek!
Elisabeth Teissier francia asztrológusnő (televíziós műsorai tették híressé) szerint „Mi az asztrológia? A bolygók születésünk pillanatában felvett megjelenési formájának tanulmányozása.”
Nem tévesztendő össze az asztronómiával, amely „egzakt tudomány, amely a csillagok természetét, tömegét, mozgását, felépítését és átalakulását tanulmányozza.”
Láthatjuk, az asztrológiának nincs köze a tudományos módszerekhez. Célkitűzése, hogy válaszoljon a tanácskérő egyéni, érzelmi szükségleteire, a jellem és a jövő érdekli.
André Barbault ezt írja: „A mérhetetlen ég tanulmányozása elvezeti az embert legnagyobb titkához, a lelkéhez.”
Az asztrológia Sumérból ered. Kaldeából (művelőit kaldeusoknak nevezték). Itt építették a hírneves zikkurátorokat, csillagok megfigyelésére alkalmas emeletes piramisokat, (Bábel tornya) mert az ég megfigyelésére ez a vidék volt a legalkalmasabb. Innen származnak az első igazi csillagászati alapok. Ezeket a népeket (is) foglalkoztatta sorsuk megismerése, ezért rangos szerepet tulajdonítottak a különböző jósoknak. Az etruszkok közvetítésével ezek a szokások eljutottak a rómaiakhoz.
Úgy gondolják, hogy a madárjósoktól (az állati belsőségek - máj - vizsgálatától, azok mutatta alakzatoktól) nem volt nehéz volt nehéz eljutni a csillagok által kirajzolt alakzatokhoz. Aztán eljutottak oda, hogy előnyben részesítsenek egy Naphoz közeli csillagövet, amelynek állatrajzolatai nyomot is hagytak a zodiák szóban. (élőlények alakzatai)
Először valószínűleg a perzsák hatására, a görög humanizmuson nevelkedett egyén megjelenésével terjedt el a személyre szabott jövendőmondás. Ez már új paramétereket tételez fel: az idő, a hely, a születés napját és óráját. Ezt nevezik horoszkópnak (görögül: megnézni az órát). Krisztus előtt találtak is egy babilóniai horoszkópot.
Görögországban Nagy Sándor hódítása után terjedt el az egyénre szabott asztrológia hite. Éppen Nagy Sándor nevelője: Arisztotelész terjesztette. (Persze meg Platón, Pitagorasz hívei…)
Az elképzelés szerint a sors, a jellem és maga az élet is a csillagoktól függnek. A bolygók az istenekhez tartoznak (Szaturnusz Kronosz csillaga, a Jupiter Zeuszé… a Marsot, Jupitert, Szaturnuszt hímnemű istenségként, a Vénuszt, a Holdat nőneműként tisztelték).
A keresztény hit erősödésével az asztrológia majdnem eltűnt. Különös módon az iszlámból indult egy újabb érdeklődési hullám. (mágikus tárgyak használata).
Fénykora a XVI. századra a reneszánsz idejére esik. Ki ne hallotta volna Nostradamus (1503-1566) csillagász s orvos nevét, aki IX. Károly francia király tanácsosa, híres műve „Centruries” (Jövendölések). Híres csillagászok – Kepler, Galilei… gyakorló asztrológusoknak tartották magukat.
Kopernikusz (1473-1543) bizonyítása következtében, hogy a bolygók kettős mozgást végeznek saját maguk és a Föld körül, az asztrológia minden hitelét elvesztette. 1650 után többé egyetlen csillagász sem értékelte, Colbert, XIV. Lajos minisztere betiltotta Franciaországban!
A 19 - 20. században azonban a hit hanyatlásával újra éledt, ma pedig már úgy jelenik meg, mint napjaink vallásosságának eleme!
Igen ám, de a születés pillanatának csillagkép kiolvasása, értelmezése nagyon összetett művelet! Két asztrológus ritkán adja ugyanazt a magyarázatot.
Valójában miben áll az égitestek hatása személyiségünkre?
André Koeckelenbergh belga csillagász szerint három speciális hatás létezik:
- a gravitáció (amely elhanyagolható)
- az elektromágneses kisugárzás – amely az időszaki mechanizmusokhoz kötődik és befolyásolhatja kedélyállapotunkat,
- a részecskék áramlása (amelyek élőlényekkel való érintkezése a fikció területére tartozik).
Leszögezte, hogy az asztrológia a hit körébe tartozik, hit és tudomány pedig két különböző dolog.
Az asztrológia számos óhajt csatol egybe: a védettség, a megértettség, hovatartozás érzését.
Számos asztrológus arra jutott, hogy lemond a jövendölésről, maradt a „születéskori” ég tanulmányozása.
„Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.” (1Móz 1,1) „Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat…” (1Móz 15,5) „Abrám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.” (1Móz 15,6)
Ha Isten egyetlen teremtője mindannak, ami létezik, akkor az égitestek (a csillagok, bolygók, Nap, Hold…) is teremtmények! Nincs alapja az istenítésüknek!
(Ebből az istenségétől megfosztottságból indul el az égitestek minden kultuszának tiltása, ami a Biblia számos szakaszában le lett írva.) Vonz a csillagos égbolt szépsége, gyönyörködünk benne mindannyian és csodáljuk e szépség megteremtőjét. A természet nem illúzió (mint a hindu gondolkodásban, hanem jel.
„Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint van a ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk, mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.” 1Kor 8,5-6. „Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az Úr útját, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény magasságából; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábukat a békesség útjára.” Lk1 76-79.
Jézus Betlehemben való születésekor mágusok jöttek Mezopotámia (Kaldea) földjéről. Látták „csillagát felkelni” (egy Teremtő akaratának alávetett jelet) és szívük minden tisztaságával eljöttek tiszteletüket tenni és meghajolni a Gyermek előtt. A Krisztusban való hit és az abból eredő új élet felszabadítja a hívőt minden emberi életet uraló erőtől: „Amikor pedig még nem ismertétek Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek lényegüket tekintve nem azok.” Gal4,8.
Az emberek azért igyekeznek megismerni horoszkópjukat, mert vágyaikra ad választ. Például megszólítja őket, könnyít a magányosság súlyán, a csillagok nyújtotta jövő sokuknak adja vissza a reményt, úgy érzik, hogy megtalálták az egységet önmaguk és a világegyetem között, kifejeződik a csodák iránti vágyódásuk. Mezopotámiából elinduló mágusokat is egy csillag késztette útra. Szót fogadva eljutottak a Betlehemben testté lett Ige imádatáig. „…más úton tértek vissza hazájukba.” Mt2 12b
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése