Milyen napok!

Nem azért nem írtam sokáig személyes dolgokról, mert nem lett volna mit, csak nem tudtam, hogyan fogalmazzak, annyi minden történik napról napra! Tegnap lakásunk utolsó zugát is felújítottuk, vőnk és Krisztián unokánk rendbe tették a kisszobát. Nagyon jó lett! Nem volt "gáz" életem párja és köztem annyira, ott voltak villámhárítónak a felújítást végző családtagok. (Teljesen mások lettünk, majdnem mindent ellenkező módon látunk és élünk meg - h ilyen létezik a valóságban, nem hittem volna!) Aztán Krisztián a munka befejeztével maradt is, mert kezdődött az egyetem - és Orfűről így egyszerübb... reggel mindjárt fel is szállt egy rossz buszra, így aztán el is késett, mert előző tanév óta átrendezték a a betűvel jelölt karokat... én felgyújtottam magam a konyhában, hihetetlen! "Hála" az Indesit gáz tűzhelyemnek, amelyen elöl van a nagy láng, én meg felnyújtozkodtam a szekrénybe száraztésztáért, rajtam bő, agyonnyúlott póló, jé mi a meleg és lángolt a pólóm! Pillanat alatt eloltottam, semmi bajom nem lett, csak rém büdös lett... Szinte határidő napló szerint élek, unokáim mikor jönnek ebédelni, aztán könyvtár, gyülekezet, Orfű, jó, h pörög... SMS 22.15-kor: mama várnál holnap ....kor a ....busz állomáson, h elmennénk együtt.... csak maradjon még így nagyon sokáig!