Kőháti Dorottya tollából a Híd magazin 2010. IV. számából, részletek:
"... Goethe Faustja... arra a szellemre hasonlítasz, akit megértesz... A Krisztus-szellem...Minden és mindenkiben ottt van - csak meg kellene őt látni...nem feltétlenül a szigorúan vett vallás keretei között...Faust...Jób könyvének parafrázisa...az ügy végkimenetele az Úr számára is döntő fontosságú...Mefisztó...Célja, hogy kárhozatra juttassa Faustot...a korszellem...Ugyan hová cseppentünk, és mi a feladatunk a világban?...az ember köteles hinni önmagában és abban, hogy őt valamivel - küldetéssel - bízták meg... módom van rá, hogy megértsem, meghalljam,...ha nagyon igyekszem. Módom van arra is, hogy elutasítsam, de akkor jelentéktelenné válok....Olyan pályára mentünk, amelynek során egy önpusztító csapdát eszeltünk ki önmagunknak... Mefisztó a korszellem, aki mindent szétszed, mint egy gonosz óriás, megérti, milyen, de össze nem rakja. Be akarja bizonyítani,... "Akármit tesztek, vesznetek kell." ... akit Istennek nevezek, állandóan érezteti a jelenlétét. Egy sztearinvékonyságú "anyag" választ csak el az Istentől. ... A hit több mint a templomba járás - a szó szoros értelmében lejátszódó eseményekben kel megjelennie, vagy egyáltalán nem jelenik meg. ... Mint a tékozló fiú, még mondhatjuk, hogy bocsánat, megbántuk, most itt vagyunk, s Atyánk, nézzük meg, mire megyünk ketten. ...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése