Luther írta 1516-ban Dressel ágostonrendi priornak:
"Nem tudod-e drága atyám, hogy Isten azért olyan csodálatos drága népe előtt, mivel ő a maga békességét adta a békétlenség közé, azaz a sok-sok kísértés közé. Nemcsak annak van azért békessége, akit senki sem zavar - ez a világ békessége -, hanem annak, akit minden és mindenki háborgat, s aki mindezt örömmel és nyugodtan elviseli. Mert a kereszt nem kereszt többé abban a pillanatban, amikor te vidáman azt tudod mondani: áldott kereszt, az összes fák között nincs olyan mint te... ezt a békességet nem tudod helyesebben keresni, mintha a szomorúságot olyan örömmel vállalod, mintha szent ereklye lenne és a békességet nem a te véleményed és eszed szerint igyekszel kiválasztani."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése