Dsida Jenőtől - kiegészítve

  Csodákat próbáltam: arannyal, ezüsttel, hívtam a
         népeket, jöjjetek énhozzám! Hiába, hiába, az arany nem
         kellett, az ezüst nem kellett, nem jöttek énhozzám...
         S egyszer csak maguktól gyűlnek az emberek, együgyű
         szavamtól sírásra fakadnak, ránéznem alig kell s a tűz
         is felszökken, - az Úr áll mögöttem. (Dsida Jenő)


 Csoda. Vannak ma még csodák?

    Nem csak a Biblia korában voltak. Vannak még csodák.
    Csoda, hogy újra és újra örömöt okozhatunk egymásnak,
    csoda a beton közepén nyíló virág, csoda a szembejövő
    ember mosolya, és csoda a reggeli első napsugár.
    Megszámlálhatatlanul. Isten annyi csodát tesz, hogy
    nincsen ember, aki megszámolhatná. Higgyünk Isten
    csodáiban. Annyi csodás dolgot művel velünk, hogy
    sokszor azt sem tudjuk, csoda volt. "Szerencsém volt."
    Ennyivel szoktuk lezárni a dolgot. Ennek fényében
    gondoljuk végig a mai napunkat.