2010. július 3., szombat

Meggondolandó! HM!


    Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy
    megtanuljam parancsolataidat! (Zsolt 119,73)

    Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a
    szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem
    marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok
    énbennem. (Jn 15,4)

    Urunk, kérünk, taníts meg hálásnak lenni.


       Ki lenne olyan türelmes, hogy a tőle sokszor
    elpártoltat visszafogadja - és meg is vigasztalja? Ki
    lenne olyan szerető szívű és bölcs, hogy vész esetén
    figyelmeztet - s ha engedetlenek vagyunk majd, be is
    kötöz? Miért érthetetlen az ember számára az, ha olyan
    valaki cselekszik vele jót, akitől soha el sem várná?
    Az Úristen irgalmas, mélyre látó és megbocsátó. Ha nem
    csuknánk be a szemünket s nem húznánk le a rolót
    előtte, megláthatnánk mindazt, amit maga az Isten tár
    elénk. Ha nem akarnánk a magunk útján egyedül járni,
    megtapasztalhatnánk, hogy az Úr jönni akar velünk -
    segíteni, vezetni, megtartani. Ha tudnánk a saját
    okoskodásainknál és tanult eszünknél, tapasztalt
    éveinknél messzebb, túl, feljebb látni - megláthatnánk
    Isten felénk ereszkedő, biztos kezét. Mindezt nekünk,
    értünk, miattunk teszi. Az ő békességét adja.

         Tudom ugyan és be is vallom, hogy a legkisebb dologért
         sem vagyok képes méltó módon hálát adni. Kisebb vagyok
         minden nekem juttatott adománynál, s mikor
         dicsőségedet nézem, akkor nagy volta előtt szédület
         fogja el lelkemet. Minden lelki és testi adottságunk,
         s mindaz, amivel külső, vagy belső képben, természet
         szerinti vagy természet feletti módon rendelkezünk, a
         te adományod, s jótevőnek, kegyesnek és jóságosnak
         magasztalunk téged, akitől minden javainkat vettük.
         (Kempis Tamás)

    Urunk! Te vagy az, aki akkor is látsz bennünket, ha
    legszívesebben saját magunk elől is elbújnánk! Te vagy
    az, aki jobban ismersz bennünket, bármenynyire is
    szeretnénk kiváló önismerettel és ön-tudattal
    rendelkezni. Te tudod, hogy miért teremtettél, hol a
    helyünk a sok millió ember között, és terved van az
    egész világmindenséggel - benne velem is. Adj szemet
    meglátni mindazt, amit számomra készítesz és nyújtasz,
    s adj hálás szívet mindazért, ami velem történik. Add,
    hogy elhihessem: minden tőled van. Ámen.


    Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvből való.

------------------------------------------------------------

    A napi igéket a Magyarországi Evangélikus Egyház szerveréről
    küldjük. Kérdéseivel a webmaster@lutheran.hu címhez forduljon.
    Feliratkozni a fraternet-napiige-subscribe@lutheran.hu címre
    küldött e-maillel lehet.
    Leiratkozni a fraternet-napiige-unsubscribe@lutheran.hu címre
    küldött e-maillel lehet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése