"Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt. Zsolt 130,6: Vajon - életünk és személyiségünk külső, felületi mázát lehántva - mi lakozik lelkünk mélyén, vágyaink gyökerénél? Bármire vágyunk vagy törekszünk is e földi létben, még ha elérjük vagy kielégítjük is, mindig valami új és újabb hiányérzet fog fellépni szívünkben. Végső soron az Isten iránti, az igazi teljesség iránti elementáris sóvárgásunk a gyökere mindennek.
Ha Ő maradéktalanul betölt majd minket, akkor már nem vágyunk semmire, hisz benne a teljesség is a miénk lesz.
Addig pedig lelkünk várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt!"
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése