"Lenn a földön egészen egyszerű, sőt együgyű dolgok esnek, de fenn az égben mégis nagy becsük van azoknak. Csak egy szegény asszonyt látunk, a názáreti Máriát. Rá se hederít senki, hiszen a város legjelentéktelenebb alakja. Senki sem tud a nagy csodáról, amelyet hordoz. Csendesen hallgat maga is. Mindenkinél kisebbnek érzi magát. Úgy indul útnak urával, Józseffel, hogy se szolgájuk, se cselédjük. Maguk az úr is, meg a szolga is, az úrnő is meg a cselédlány is. Házukat sincs kire hagyniok. Ahogy Betlehembe érnek is, lám milyen kivetettek! Mindenünnen takarodniok kell, míg végül az istállóba szorulnak közös szállásra, közös asztalra és közös szalmára a barmokkal. Ugyanakkor hány gonosz ült fennhéjázva fényes szállodában, tisztelt uraságként!
Senki se sejtette, mit művel Isten az istállóban. A nagy paloták pompás termeit elkerüli. Ehetik-ihatik ott a duhaj jókedv: az igazi vigasság és kincs rejtve marad előtte.
Micsoda gyászos éjszaka volt akkor Betlehemben, hogy ekkora fényt sem vett észre! Isten megmutatta, hogy semmibe veszi a világot. De a világ is kimutatta, hogy semmibe veszi az Istent!"
(Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! /Szabó József fordítása/)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése