A hetvened, hatvanad és ötvened vasárnap eredetét az 5. században találjuk. Amikor a vandál csapatok 430-ban ostromgyűrűt vontak Róma köré, az akkori pápa azonnal böjtöt hírdetett. Még három hét volt hátra a húsvét ünnepére felkészítő negyvennapos böjtig, melynek latin neve Quadragesima, azaz negyvened. A három héttel ezt megelőző vasárnapnak így a Septuagesima – hetvened –, majd a következőnek a Sexagesima – hatvanad, az azutáninak pedig a Quinquagesima – ötvened – nevet adták. A keresztények mindhárom vasárnap bűnbánati körmenetben járták be Róma templomait. Böjt 1. vasárnapjától naponta tartottak a város valamelyik templomától induló bűnbánati körmenetet. Húsvétra a vandálok feladták az ostromot, és elvonultak. (Rómát csak 455-ben dúlták föl.)
A pápa el is rendelte, hogy húsvétot megelőző bűnbánati idő azontúl minden esztendőben hetvened vasárnappal kezdődjék!
Mivel a keresztényég már államvallás volt – ez a parancs mindenkinek kötelező lett!
A pogányoknak ez már sok volt! Hetvened vasárnaptól hamvazószerdáig naponta rendeztek táncmulatságot, kultikus orgiák keretében, és az esküvőket is ekkorra időzítették!
Az egyház háromhetes bűnbánati felhívására a farsang lett a pogány világ válasza.
A középkorban kitűnt, hogy a kereszténnyé lett európai népek is sokallják a három héttel megtoldott böjti időt. A hetvened vasárnaptól hamvazószerdáig tartó időszak, így egyre inkább a farsangi bálok szezonja lett.
A II. vatikáni zsinat eltörölte a hetvened, hatvanad, ötvened vasárnapokat.
Az evangélikus egyház ekkor a liturgikus színt a böjtben jellemző liláról zöldre módosította, de fenntartotta a vasárnapok elnevezését és bűnbánati jellegét.
Az egyháztörténet humora, hogy ma már csak a mi egyházunk liturgikus naptárában van meg az a három vasárnap, amit Róma vandál ostrom alóli felszabadulásának emlékére vezetett be az akkori pápa.
(Az Evangélikus Élet 2003. 7. száma alapján.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése