Óriási öröm, hogy megvalósíthatom álmomat, hogy a cirka 30 éve épült panelkonyhát felújíthassuk! Életemben utoljára – kéményseprő betegségem okán – személyi kölcsönre még alkalmasnak bizonyultam. A felajánlott összegnek valamivel több mint a felét fogadtam el, mert ugye azt vissza is illik fizetni, tekintettel az örökösökre is. Férjem már bankjaink szemében nem hitelképes! A konyha nagysága adott, azért egy mosogatógép nélkül már nem korszerű egy konyha, ezzel alaposan lecsökkentve az új szekrény tároló terét. A szagelszívóról lemondtam, másik nagy álmomról a villanysütőről is, marad a kormozó Indesit gáztűzhely - és “szumma szummárum” se híre se hamva a hitelemnek, egy hétig sem terhelte a folyószámlámat! Most óriási egyeztetésekben vagyunk a mesterekkel és segítésre készültségben álló családtagjaimmal! Azt vallom, hogy nincs olyan helyzet, amit összefogással, kölcsönös szeretettel, megértéssel meg ne lehetne oldani.
Ő a férjem, és nem véletlen, hogy alig készül rólunk olyan kép, ahol egymás mellett vagyunk, mert 1966-ban mondtam neki igent és az nem tegnap volt. Egy ideje úgy tudok vele egyeztetni tennivalókat, hogy én szedem a sanaxot. Hát most aztán van rá alkalmam! Pedig egy megszépülő konyha nem kellene, hogy erre ok legyen! Ő jókat szórakozik rajta, hogy én kiborulok… én meg bambulok, hogy miért mentem ismét be az utcájába! Vigyáznom kell mert 2 nap alatt kétszer is elkövettem olyant, amilyet még soha. (Tanulságul ide írom)
1. Nyugdíjas havi bérletem számát tévedésből egyik tanulóbérletre írtam! Megoldás: a bérletváltó helyen áthúzták a rontott számot, lepecsételték és aláírták a bérletet – és most művész legyen a talpán – aki a 12 jegyű diákigazolvány számot fölé fogja tudni varázsolni a megmaradt helyre! (Amit nem értek: miért húzta át az ügyintéző hölgy az én bérletemen is a jó számot, amit bizonyítékul mutatott be a férjem neki. De még úgy sem mutogattam felülbélyegzett bérletet! – Tudni illik Pécsett csak a bérlet felmutatása után lehet felszállni a buszokra az első ajtón … de ez egy más történet!)
2. Ma meg úgy készítettem forgácsfánkot, hogy kihagytam a fél sütőport! Néhányszor kértem férjemet, ne ragozza tovább amit nem kell ragozni, mert ki fog valami maradni… és igazam lett. A forgácsfánk emiatt keményebb a megszokottnál, mert nem emelte meg a sütőpor, ami nem került bele! Mivel azt lisztbe kell keverni csak úgy lehetett volna korrigálni, hogy kidobom és kezdem elölről. De már késő volt, hiszen délelőtt két szakember is egyeztetett nálunk elkészítettem így, vállalva a fent megírt következményt. (Mert nálunk 12 órakor ebéd kell! Igaz a tegnap és a ma kivétel a megszépülés előzményei miatt – de ez olyan kivétel, ami erősíti a szabályt.)
Szóval jó lesz, ha jobban figyelek magamra, és nem hagyom kiakasztani magam! Csak minden elhatározásom ellenére ez nem szokott sikerülni maradéktalanul! (Mert férjem nagyon kitartó ebben is.)
Véleményt szívesen olvasok!
Miért csak Vicces, Menő, meg Érdekes van. Ha lenne olyan is hogy Nyomorúságos szavaznék!
VálaszTörlés