Minden csütörtökön a PTE 400 ágyas klinikáján bekopogtatunk a 7 emeletes épület minden egyes betegszobájába, hogy jelenlétünkkel, beszélgetéseinkkel, az ökomenikus kápolnába invitálással segítsük gyógyulásukat. Mai napon is így történt. Azzal a különbséggel, hogy ma egyedül jártam végig a kórtermeket, munkatársnőim más elfoglaltsága miatt. Az az igazság, hogy szorongással készülök a szolgálatomra, és bibliai Igéket rejtő magam válogatta, nyomtatta, vagdalta cédulákkal. Mert nem tudom, hogy belépve a szobákba milyen helyzettel találkozom! Le kell szögeznem - az orvosok, nővérek kedvesen fogadnak, persze mi is úgy viselkedünk, hogy nem akadálíozzuk a munkájukat. Itt is működik az alapszabály: amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten! Barátságos beszélgetéseket tudok kialakítani - eddig így volt - mindenkivel. Persze érdekes szituációk vannak - de a Lélek velem marad - és megmarad a barátság! Volt olyan néni, aki önkéntelenül hátra lépett, amikor meghallotta, hogy az evangélikus egyház tagja hívja a kápolnába! Én tudtam, egy idős szomszég nénitől, hogy őket fiatal lány korukban arra tanították, hogy még a fejüket is fordítsák el, ha elmennek egy pápista templom előtt! A betegből ez a beidegződés jött elő! Sikerült őt néhány kedves szóval megnyugtatnom, hogy Jézus Krisztusunk azonos! Nincs olyan alkalom, hogy magam is ne csodálkoznék el Isten végtelen gazdagságán, humorán. Ma is találkoztam olyan ágyban fekvő beteggel, aki azt bizonygatta, hogy őt elhagyta Isten! Aztán beszélgettünk, Igéket tartottam elé - és azt húzta, amitől sírva fakadt: 5Móz 13,4 volt a lapocskáján, amit kihúzott "Próbára tesz benneteket Istenetek, az Úr, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e." Egy másik kórteremben meg kiderült, hogy beteg is komlói, mondtam én is az voltam, sőt Pécs-Budafán születtem, mire kiderült, hogy Czukor néni kert szomszédja volt Budafán azoknak a Fóréknak akiktől csecsemő koromban hozták nekem a tehén tejet, mert édesanyám betegsége miatt nem szoptathatott... megmutatta szép fia fényképét is, akit nem régen vesztett el...
A beszélgetéstől gazdagodott az egész kórterem, derűs percek feledtették velük egy picit a mostani helyzetüket...
16 órakor még lelkészünk is meglepődött, hogy 6 beteggel vártuk őt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése