Javaslat

Kedves erre járó! Ha érdekel, hogy most merre jár Krisztián unokám, nézzétek meg a blogját: http://chris-gal.blogspot.com

Nem ér csalódás benneteket!

Rátaláltam a könyvtárban

Jeremiádok

Kérdem a Krisztus hét sebére:

miért születni szenvedésre?!

Születni és meghalni vérben!

A Krisztus hét sebére kérdem!

Kérdezlek önnön hét sebedre

Krisztus, a lángoló sebekre!

Hoztál-e írt a mély sebekre?!

Kérdezlek és felelj meg erre!

Kínoddal a kínunk nem enyhült!

Lángoddal a lángod ki nem hűlt!

Jajban nem ismerünk határt!

Miért haltál kereszthalált?!

A költő: Karinthy Gábor

Élt: 1914.12.17 – 1974.11.13-ig.

Apja Karinthy Frigyes, a népszerű író; anyja Judik Etel színésznő, aki 1918-ban a spanyolnátha-járvány áldozatául esett. Apja később feleségül vette Böhm Arankát (ebből a házasságból született Karinthy Ferenc író). A Lónyay utcai református gimnáziumba járt, nem volt jó tanuló. Néhány irodalom, költészet iránt érdeklődő barátjával (köztük Benedek Istvánnal, Devecseri Gáborral) Hangszóró néven lapot alapított, verseinek nagy része itt jelent meg – a többi verse többnyire elveszett, miként Heine-, Rilke-fordításai is elkallódtak.

Érettségi után színészettel próbálkozott, egy évig járt a Rózsahegyi-féle színiiskolába. A Szép Szóban és a Nyugatban is jelentek meg versei a 30-as évek második felében.
Apja halála (1938) után az egyébként is érzékeny, szorongásra hajlamos költőt egyre gyakrabban gyötörték hallucinációk, fóbiák, amelyeket „ördöggörcsnek” nevezett. Ezt tetézték később a nyilas uralom idején őt ért zaklatások.

1946-1948-ban a Fővárosi Könyvtárban dolgozott, 1948-1952 között félrevonultan élt Badacsonyban. Egyre gyakrabban jelentkező kényszerképzetei, fóbiái miatt idegszanatóriumba került. Néhány hónapig Budapesten, majd 1952 őszétől 1957 tavaszáig Intapusztán, ahol kamaszkori barátja, Benedek István volt a kezelőorvosa. 1957-től haláláig Budapesten élt visszavonultan.

Krisz ma délután itt, vagyis ott…

Nancy, a bearanyozott város                  
A középkorban létrejött városkában a XVII. században szaporodtak el a magánpaloták. Ugyanekkor kapta meg Stanislas királytól, a 250. Születésnapjára 2005-ben pompásan felújított teret, melyet azóta az UNESCO a világörökség részévé minősített, és amihez foghatót keveset találunk Európa-szerte: a place Stanislast. A huszadik század hajnalán itt alakult meg az art nouveau-t mozgató kis művészcsoportosulás olyan művészekkel, mint Gallé, Daum vagy Majorelle.

* Kihagyhatatlan                                                                 
- Place Stanislas (a városházával és a nagyszínházzal), place de la Carriere, place de l’Alliance, ami szintén a világörökség része immár
- Az óváros
- A nancy-i iskola múzeuma (musée de l’École de Nancy)
- Lotaringia múzeuma (musée orrain)
- Szépművészeti múzeum, benne a Daum gyűjteménnyel
- Az akvárium (Muséum-Aquarium)
- A montet-i botanikus kert vagy 20000 fajta növénnyel
- A vásárcsarnok
- A kerületi piacok és a régiségpiacok
- Az olyan finomságok, mint a bergamott-cukorka, a manduláscsók és a mirabellaszilva, a lotaringiai lepény (quiche lorraine)
- A vitorláskikötő és a viziparkok 

Nancy

                    

                                    Stanislas tér

                               
                                          Nancy címer

Kb 50 valahány kilométerrel délebbre mint Metz.

Nálunk mindig történik valami - JÓ

Teljesen váratlanul – de évek óta tartó hívás és készülődés után . Krisztián unokám ma reggel Metzbe utazott, apja gyermekkori barátjával, aki ottani lakos, és még mindig nagyon jó barát, ja és ma van a születésnapja is!

Metz (kiejtés: mɛs) város Franciaországban, Lotaringia régiójának és az itt található Moselle megyének a székhelye.

A Mosel, Lotaringia fő folyója mentén kialakult városok között ez a legjelentősebb, fontos iparvidék centrum, közlekedési csomópont, közigazgatási központ és egyetemi város.

Mint Franciaország északnyugati területének legtöbb városa, Metz is sok kézen ment keresztül, míg véglegesen az ország része lett. Gall település, majd a vidék legfontosabb római városa volt itt, az amfiteátrumot 25 000 nézőre méretezték. Római nevén, Dividorum városában már a III. században felépült az első keresztény templom, létrejött az első püspökség. A várost sokszor vették ostrom alá a barbár törzsek, a hunok kegyetlensége adta a városnak az első szentet: Livier-t, aki táborukban próbált híveket szerezni a kereszténységnek. Metz már Nagy Károly korszaka előtt frank királyi székhely volt, s bár ő a fővárost Aachenbe tette át, felesége hamvait az itt lévő apátság templomában helyezték el. A XII. században szabad városnak nyilvánították, köztársaságnak kiáltotta ki magát. A feudális úr később a város püspöke lett, hasonlóan Verdunhöz és Toulhoz. Ezt a három püspökséget foglalta el Franciaországnak II. Henrik. A német-római császár, V. károly hatalmas serege 1552-ben, két hónapnyi ostrom után kénytelen volt elvonulni a város alól. Csak az 1870-es háborúban sikerült a németeknek elfoglalniuk Metz városát, 173 000 francia katona kényszerült megadásra, a németek másfélezer ágyút, több mint negyedmillió puskát zsákmányoltak. A várost Németországhoz csatolták, s csak az első világháború után került vissza a franciákhoz. A második világháborúban ismét német kézre került, 1944 őszén szabadították fel az amerikaiak, két és fél hónapos ostrommal.

Cathédrale St-Étienne

Metz címere

Metz zászlaja

Teljes népesség
124 500 fő (2005) +/-

 Metz weboldala

Porte des Allemands

Nagyon tartalmas, építő ott tartózkodást Chris!

Istennek legyen hála bíboros úr őszinteségéért!

Dokumentumok

Christoph Schönborn bíboros szentbeszéde
a Pécsi Egyházmegye millenniumán

Elhangzott 2009. augusztus 23-án, a Pécsi Egyházmegye ezeréves fennállása alkalmából
bemutatott ünnepi szentmisén.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Kedves Testvéreim az Úrban!
„Minden hatalom nekem adatott a mennyben és a földön.” Egy hosszú, jó és rossz, virágzó és nehéz időszakokkal megtűzdelt, impozáns történelmi időszakot ünneplünk. Azonban, mindenek előtt Jézus Krisztus hűségét ünnepeljük, akit egyedül illet a tisztelet, a dicséret, a hatalom és a dicsőség.
Hálával telten ünnepeljük Őt, aki az ígéretet tette: „Legyetek biztosak: én veletek vagyok minden nap a világ végéig”. Köszönetet mondunk ezen szavak igazságáért, amely itt a történelem ezer esztendején át, a kereszténység történetében pedig kétezer éven keresztül igaznak bizonyult. Az Ő hűsége az a szikla, amelyre az Egyház épült. Az Ő irgalma és bocsánata olyan források, melyekből az Egyház élete kétezer éve időről-időre megújult.
Kedves Testvéreim! A mai napon róla szeretnék beszélni, hűségéről és szeretetéről, és arról a megbízatásról, amelyet ő maga adott nekünk; a küldetésről, amelyet ránk bízott. A Pécsi Egyházmegye hosszú és drámai történelmét nem szükséges itt elmondanom. Önök mindannyian jól ismerik ezt a történelmet. Ismert Önök előtt, hogy épp napra pontosan ezer évvel ezelőtt, 1009 augusztus 23.-án Szent István király megalapította ezt az egyházmegyét. Ismerik az egyházmegye virágzó korszakait és a szenvedés időszakait is. Nem szükséges a 140 évig tartó török uralmat bemutatnom, mint ahogy a 40 évig tartó kommunista diktatúra éveit sem, vagy a virágzó barokk időszakot, esetleg a mostani posztkommunista kor szorultságait. Mindezt Önök nálam jobban ismerik.

1. Jézus keresztelési parancsa – keresztény mivoltunk forrása
Ezer esztendővel ezelőtt a keresztény hit már másodszor érkezett az országba, az első alkalommal a kereszténység már rómaiak idejében ismert vált. De mindkét misszió Jézus keresztelési parancsának megvalósítása volt: „Menjetek el minden néphez és tegyetek minden embert tanítványommá; kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, s tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek (vö. Mt 28, 19k).
Ma nem lenne nálunk kereszténység, ha akkoriban mint ahogy ma is nem lettek volna olyan emberek, akik Jézus parancsát komolyan vették és veszik. A keresztség a kereszténység forrása! 1980-ban II. János Pál pápa első franciaországi látogatása alkalmából tette fel a meginditó kérdést: „Franciaorsszág, mit tettél keresztségeddel?” („France, qu’as-tu fat de ton Baptéme?”) Vajon nem kell-e ma nekünk is feltenni az egyházmegye millenniumának ünnepén ugyanezt a kérdést: „Magyarország, te mit tettél keresztségeddel?” Nem vádlón, nem a mindig mindent jobban tudók módján, de mégis fájdalmasan kérdezhetjük: „Európa, mit tettél keresztségeddel?” Azonban részünkről a kérdés nem kulturpesszimista magatartásból hangzik el, hanem Jézus irgalmas szeretetére tekintve; így kérdez ő ma bennünket: mit tettél te, mit tettetek ti a keresztség ajándékával? Ez az ajándék még bennetek van, ez az a rejtett forrás bennetek, amelyből az önzetlenség erői, a nagylelkűség és az áldozatkészség forrásoznak.
Krisztus teszi fel nekünk ma ezt a kérdést, nekünk mindannyiunknak, akik itt a Pécsi Székesegyház előtt összegyűltünk: „Ismeritek ti az élő vizek forrását, amely bennetek csörgedezik és nektek súgja: „Jöjjetek az Atyához” (vö. Antiochiai Szent Ignác). Ebből a forrásból éltek az országotokban közismert szentek és azok a szentek, akiket csak az Isten ismer. Ebből a forrásból merítettek erőt a XX. szd. mártírjai ahhoz, hogy hűek maradjanak Krisztushoz és egyházához, és szeressék ellenségeiket, akik kínozták, üldözték és megölték őket. A keresztség forrásából, amely a legszentebb Szentháromság szívéből ered, kapják a házasok a hűség erejét, a papok azt az örömet, hogy minden emberben Krisztust szolgálják; belőle kimeríthetetlenül árad a bűnök bocsánata, Jézus irgalma, amelyre mindannyian oly nagyon rászorulunk.
Ez az én kívánságom a mai napon a Pécsi Egyházmegye számára nagy jubileuma alkalmából: áradjanak rá újra gazdagon a Szentháromság szívéből a keresztség szent és megszentelő forrásai, az élő víz folyama, amely isteni életet ajándékoz.
2. Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős
Ez igazán szépen és vigasztalóan hangozhat. Azonban a realitás mégis egészen más, keserű és egyáltalán nem vigasztaló! Mi lett a keresztény Magyarországból? Mi lett Európából? Nemde réges-rég messze eltávolodott keresztény gyökereitől? Manapság Magyarország, mint ahogy egész Európa is, nemde a posztkommunista és posztkapitalista szekularizáció áldozta, amely egy keresztény Európa eszméjéből aligha hagy meg valamit? Nemde a legjobb úton van a kereszténység Magyarországon és Európában is a marginálitás, a mellékes jelenséggé válás felé?
Egy pillantás az első olvasmányba, a választott nép sorsára, segítséget nyújthat ma nekünk: nem azért választotta Isten az ő népét, mert az hatalmas, nagy, jó vagy erős lett volna, hanem azért, mert „szerette atyáidat” (vö. MTörv 4,37).
Nem csoda, hogy a választott nép oly gyakran menthetetlenül elveszett, gyenge és a korabeli hatalmaknak kiszolgáltatott volt. Csak az Istenbe vetett reményében volt erős, és abban a bizalomban, amelyet a közvetlenül az olvasmány előtt álló vers fejez ki: „az Úr, a te Istened könyörületes Isten, nem hagy el és nem enged elpusztulni” (vö. Deut 4,31).
Kedves Testvérek! Én azt hiszem, hogy ma az Úr a szekularizált Európában valami fontosat akar mutatni: a XX. szd.-ból meggyengülve, megalázva, kigúnyolva és elszegényedve, egyáltalán nem dicsőségesen léptünk át a XXI. szd-ba. Az 1989-es rendszerváltásból nem jöttünk ki triumfális hangulatban, nem vagyunk biztosak a győzelmünkben. Sőt éppen ellenkezőleg: az új szabadság mindennapjai fáradságosnak és terhesnek bizonyulnak. De én azt hiszem, az Úr valami újra készít fel minket: ne álmodozzatok letűnt idők nagyságairól. Isten népének alázatosnak és az am ha’arec értelemben szegénynek kell lennie, olyannak, akiket Jézus különösen szeret és akik Jézustól várnak mindent. Talán azért engedi meg az Úr, hogy minden megalázó és megszégyenítő dolog rázúduljon szeretett egyházára, mert valami újra akarja felkészíteni; készségessé akarja tenni arra a küldetésre, amelyet Ő szán neki.
3. Menjetek el a világra…
Magyarország nem lett volna keresztény országgá, nem jöhetett volna létre az a misszió, amely legszebb gyümölcsét Szent István király személyében hozta meg. Ezer esztendővel a Pécsi Egyházmegye megalapítása után újra sürgetően áll előttünk Jézus parancsa: „Menjetek el …” Keljetek újra útra! Ne féljetek! Ne féljetek a szekularizált társadalomtól: a társadalom tele van az értelem és boldogság utáni vággyal és keresi ezeket. De ne féljetek a saját gyengeségetektől sem: ez a feltétele annak, hogy alázatosan és Krisztus kereső szeretetével menjetek azokhoz, akik az evangéliumot még nem, vagy már nem ismerik.
A jubileum mindannyiunk számára legyen alkalom arra, hogy újra kivessük a hálót: Duc in altum” (Lk 5,4). Evezzetek a mélyre és vessétek ki a hálót, akkor is, ha eredménytelennek látszik. Ezer évvel ezelőtt Pécs egyházmegyévé lett. Újra és újra fenyegetetté vált és majdhogynem kipusztulva eltűnt, de ma mégis él, szabadságban, egy nyitott Európában.
Isztambullal és Essen-nel a következő évben Pécs is kulturális fővárossá válik. Négy „próbaéven” át készülhettek fel Önök erre az európai feladatara. Ez az esztendő, az egyházmegye ezeréves jubileumával, a negyedik, az utolsó év. A hangsúly ezzel a vallási örökségre kerül és annak beágyazódására a mai Európába.
Az ezeréves ünnepeltnek magát a Szentlelket kívánom, Aki „nem a szolgaság lelke” (2. olvasmány) hanem a szabadságé, a nyíltságé, a bizalomé, röviden: a Lélek, aki titeket fiakká tesz, Isten fiaivá, a feltámadt Úr tanúivá, aki azt ígérte, hogy nálunk marad „ minden nap, a világ végéig”
Amen

Európai színvonalú ünnep
Millennium A püspökség megnyitotta második évezredét

Európai színvonalú, felemelő, csodálatos – és még sok hasonló jelzővel illették a vendégek és helybéliek a Pécsi Püspökség millenniumi rendezvényeit. Igazuk volt. Az elmúlt héten jó volt pécsinek lenni.


Volt abban valami sorsszerű, hogy az 1009. augusztus 23-án alapított Pécsi Püspökség ezredik évfordulója az alapító Szent István ünnepe utáni napok egyikére esett, egy hosszú hétvége meglehetősen gazdag emlékezéssorozatának és műsorfolyamának befejezéseként. Az sem mindennapos, hogy az alapítólevelet Győrben aláíró kéz, a Szent Jobb ezer év múltán a hálaadó mise oltára mellé került Pécsen. A rendezvény szervezői megadták az ünneplés módját.
Sokan láttuk azt a felemelő és ritka pillanatot is, amikor Mayer Mihály megyés püspök a liturgia befejezése előtt – annak keretében – felkérte Bölcskei Gusztáv református és Gáncs Péter evangélikus püspököket, hogy mondjanak áldást. Öröm volt látni az ünnepen Erdő Péter bíboros, prímás, a pápai legátusok, a főcelebráns Christoph Schönborn bíboros illetve Julius Janus pápai nuncius mellett ünneplő közel félszáz püspököt, 140 papot és 30 szerzetest. Hogy ott voltak a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend, valamint a Magyarok Nagyasszonya Szent Korona Lovagrend tagjai, Mádl Ferenc és sokan mások, ismert és kevéssé ismert bel- és külhoni notabilitások.
A Szent István téren eddig soha nem látott tömeg (kb. 15 ezer ember) előtt ment az István, a király, megismételhetetlen és ritka élmény volt az Ezrek szimfóniája, s befért a székesegyházba egy „gyilkosság is” – T. S. Eliot drámájának adaptációja.
Jó volt tudni, hogy sokan névtelenek is dolgoznak a sikerért. A Millenniumi Napok alatt mindennap átlagosan 10 polgárőr, 9 biztonsági őr, és 3-4 fős rendőr járőrszolgálat vigyázta a vendégek nyugalmát, 23-án 45 polgárőr, 32 biztonsági őr, 35 cserkész és 15 rendőr , valamint félszáz önkéntes segítőkből, rendezőkből álló szolgálat működött, s a három mentőautó személyzetének mindössze nyolc esetben kellett gyors segítséget adniuk – kórházba nem vittek senkit sem.
De hát mindenről nem eshet szó. Garadnay Balázs általános helynök is ennek ismeretében mondott köszönetet. Mint azt megfogalmazta, az elmúlt napokban többen sugallták számára, hogy – az ünnepi rendezvények elmúltával – eljött a pihenés ideje. Ezt azonban szerinte a köszönetnek kell megelőznie.
– Elsődlegesen a Mindenható Istennek – fogalmazta meg Garadnay Balázs –, az idő és az örökkévalóság Urának, akitől lehetőségeinket, testi és lelki egészségünket, erőnlétünket, ötleteinket kapjuk, s annak megvalósításához a megfelelő munkatársakat, s az összefogás lendületét. Az Ő áldása kísérte hároméves előkészületünket, a mostani ünnepi napokat, és Ő áldja meg az eljövendőt: hogy ami a szívünkben van elrejtve, az a kezünk között gyümölcsöt is érleljen. Munkálkodásunknak akkor volt értelme, ha azokban a tízezrekben, akik jelen voltak egy-egy ünnepi programunkon, megfogant az Üzenet egy-egy gondolata, és beépült az életébe. Mert akkor ez az ember ezáltal új formában éli közösségét az őt körülvevő világgal. Isten áldása legyen mindenkin, aki elfogadta a meghívást, és készséges volt Istennek szolgálni, s embertársaihoz egy lépéssel közelebb kerülni. Legyen áldott minden jóságra nyitott ember, és legyen nyitott a jóságra minden ember! Ilyen nyitott, jóságos és áldott emberek indítsák az új évezredet!

Vélemények:

Varsányi Ferenc evangélikus lelkész a millenniumi szentmisén ritkán megélhető testvéri közösségben érezte magát az ünneplő katolikus papokkal, hívőkkel. Hiszen a mise nyitott volt, mindenkihez szólt, Gáncs Péter evangélikus püspök is áldást mondhatott a napra. Ráadásul megkapó volt számára, hogy Christoph Schönborn bécsi bíboros, a mise főcelebránsa mennyire őszinte, kritikus hangot ütött meg, kimondva többek között, hogy „a XX. századból meggyengülve, megalázva, kigúnyolva és elszegényedve, egyáltalán nem dicsőségesen léptünk át a XXI. századba.”
Dr. Hoppál Péter karnagy, a Református Kollégium főigazgatója szerint már a kezdetektől példaértékű volt az a pécsi ökumené, amit a húsz éve kezdődött közös imanapok csiráztattak ki, s amit a millenniumi ünnepségsorozat betetőzött. Hálás azért, hogy a számára is komoly üzeneteket hordozó szabadtéri ünnepi szentmisén otthon érezhette magát. Végül úgy véli, hogy szép gesztusként értékelhető az az összevont összkari kórusmuzsikai alkalom, amely során Dobos László, a Pius jelenlegi karnagya, Tillai Aurél professzor, evangélikus karnagy és jómaga vezényelhettek.

                                                                

Meditációk

Gyökössy Endre: Isten hangszere

Ismerek valakit, aki bármihez is kezdett, újra és újra letörte valami. A "körülmények", mondanánk. Ha erre az emberre gondolok, a "lant-fenyő" jut eszembe.

Úgy keletkezik, hogy viharok vagy gonosz emberek, karácsonyfát kereső suhancok letörik, levágják a csúcsát, kivágják a közepét. S akkor "mit csinál" a megcsonkított fenyő? Egy magas, vízszintes ágon egész sor új csúcsot nevel. Egy csúcs helyett ötöt-hatot. Olyanná válik, mint egy lant. Egy művészi, isteni kéz által szerkesztett finom hangszer. Ez az ember is minden letörő körülmény és kudarc után új "csúcsot" növeszt, és egyre szebb, gazdagabb lesz az élete.
Isten drága hangszere. Mert szereti Istent, Jézus Krisztusban. A keserves próbákat mosollyá, szolgálattá, szelídséggé, harmóniává alakítja át szüntelen. És boldog, panasztalanul boldog. Neki minden "boldogságára szolgál". Minden javára van.

2.

Gyökössy Endre: "Látásra kedveset"

Nem véletlen, hogy egyre több tanulmány, könyv jelenik meg szerte a világon, amelyek lényegében mind arról beszélnek, hogy a modern ember új népbetegségének, a neurózisnak, pszichózisnak és "hasadtságának" egyik oka, hogy kiesett a természet rendjéből és ritmusából.

Budapest

Kőből, malterből, üvegből és vasbetonból "új paradicsomot", épületrengeteget készített magának, ahol neoncsővel egybemossa az éjszakát a nappallal, amelyet egyszer, a teremtés hajnalán Isten elválasztott egymástól. Ebben a kődzsungelben teljesen elidegenedett a természettől. Úgy járt, mint az a gyermek, aki kiesett a bölcsőjéből - kapálódzik, jajgat, és nincs aki megvigasztalja. Keserves, rossz életérzésére ki talál orvosságot? Egyik gyógyszert szedi a másik után a modern ember, hogy a rendből és ritmusból kiesett életét megtámogassa. Vajon el tudja-e még olvasni bölcsője feliratát: az Úr a természetbe ágyazta bele életét, az az egyik fő baja, hogy ebből esett ki. Már nem látja meg a fát, a "látásra kedveset", a szépet, a megnyugtatót, a gyönyörködtetőt.

Néhány éve új fácskákat ültettek utcánkba: "látásra kedveset", s keservesen kellett tapasztalnunk, hogy a kis, zsenge fáknak szinte minden héten letörik egyik-másik ágát (csak úgy kedvtelésből!)...

Ha kilépünk a gyárkémények közül, simogassuk meg szemünkkel és ujjaink hegyével az aszfaltos utak mellett s a tereken zöldellő fákat; rokonaink ők. Távoli leszármazottjai egy elveszett paradicsomnak, éppen úgy, mint mi.

És mind rokona egy meggyilkolt fából ácsolt keresztnek, amelyek a meggyilkolt emberfia, az Isten Fia szenvedett értünk. Az elveszett Éden elveszett gyermekeiért.

Info

Gyökössy Endre: A szeretett Föld

Olvastam egyszer egy protestáns szektáról, akik számára előírás volt, hogy lehetőleg úgy járjanak-keljenek a szabadban, hogy mindig az égre nézzenek, és a Földre ne, mert az csak megvetésük tárgya lehet. Különös fejtartásuk miatt el is nevezték őket "gőgösök"-nek.

Azt olvassuk, hogy a Teremtő nem ilyen "gőgösen néz" a Földre - ha egyáltalán szabad ezt a nagyon is emberi kifejezést használnunk Vele szemben. Olyan komolyan veszi, hogy elnevezte a szárazat Földnek, s már tudjuk, hogy ez az elnevezés azt jelenti: enyém!
Olyan komolyan veszi, hogy gyermekei, az ember "lakószobájának" rendezi be, és jól, hiszen éppen a harmadik teremtési nap, a harmadik teremtési periódus alatt és után hangzik el csak kétszer: és látta Isten, hogy jó!
Olyan komolyan veszi, hogy Jézus Krisztusban meg is látogatja ezt a Földet - de mi gőgösek voltunk, és "nem ismertük fel meglátogatásunk idejét" (Lk19,44). Mi akkor is olyan gőgösek voltunk, hogy - az égre hivatkozva és az égre nézve - keresztre feszítettük a földi látogatót.

3.

Isten ereje minden helyen jelen van, még a legkisebb falevélben is. (Luther Márton)

4.

Részei vagyunk a Földnek, a Föld pedig a mi részünk. Az illatos virágok a nővéreink, a szarvas, a ló és a nagy sas a bátyánk. A sziklás hegygerincek, a mezők nektárja, a póni testmelege és az ember mind ugyanahhoz a családhoz tartozik. … Az élet szövetét nem az ember szőtte, ő csak ide vetődött. Bármit is tesz a szövettel, azt önmagával teszi. (Seattle Törzsfőnök, 1854)

 

Apropó:

Ünnepeljük együtt a teremtés hetét!

A napokban megjelent az Ararát munkacsoport által készített segédanyag az őszre meghirdetett "Teremtés Hete" ünnepkörhöz, A hét nap csodája címmel. Az elkészült gyűjteményt a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa adta ki, és vállalta, hogy eljuttatja tagegyházai gyülekezeteinek és intézményeinek. A füzet teljes terjedelemben letölthető itt a honlapon a Teremtés ünnepe, illetve az Ötlettár linkek alatt.

A kiadvány borítóján Tóth Zsófia, a kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Informatikai Szakközépiskola és Kollégium 10. osztályos diákjának „Színes világunk” című alkotása látható.

Időpont: szeptember utolsó és október első hete.

Megvagyunk ám!

Krisztián unokám, aki most éppen súlyos mandula gyulladással küzd, felhívta a figyelmem, hogy pókhálós a blogom.

Igaza van, hanyagoltam. Egyik érvem, hogy még mindig nem tudok a telefonomról képeket feltenni a gépre. Segítőm – éppen a szemrehányást tevő – meg hol Szegeden időzik, hol Krken, …egyszóval nem tartózkodik annyit nálunk, hogy ezt megtegye helyettem.

Az alábbi képeket tőle “ollóztam”, bizonyítván hogy létrejött augusztus első hétvégéjén a nagy Schmidt családi találkozás! A képeken csak családunk néhány tagja látható, még a létszám fele sem! Felejthetetlen volt!

 

Ennyit kostolóként!

Azóta megtaláltam magam, elmúlt hétvégén Orfűn volt bográcsparti, ahová elhoztuk 81 éves anyukámat is, aki most néhány napot nálunk tölt Pécsett.

A bográcspörkölt elkészült, én mint főszakács porciózom, Bianka Viktória unokám már a körmét rágja az éhségtől, lányom Ildikó Elisabeth szurkol. (A képet szintén “loptam” Krisztiántólde most nem a blogjáról (http://chris-gal,blogspot.com –ról hanem a facebook-járól.

Események, történések

Ha augusztus első hétvégéjén történtekről szeretnétek olvasni látogassatok el unokám blogjára, ahol erről ír, elolvasva teljesen meg is hatódtam! (Korosodom?) http://chris-gal.blogspot.com.

Más:

a fenti eseményre erősen készültünk már csütörtökön este. Így bepakoltam én is budmil női táskámat, letettem az előszoba szekrényre, szokott helyére. Éjszaka erősen fújt a szél, a lakásban nagyon meleg volt, éjfél körül gondoltam egyet és nem csak kinyitottam az ablakokat, hanem a redőnyöket is felhúztam – reggelre hűlt helye volt a táskámnak, eltűnt az előszobából!

El tudjátok képzelni????

Na, ez van, a rendőrök végtelenül együttérzők voltak, segítőkészek. Rezignáltan állapították meg: megint a pókember. Aki fejlődik, már első emelet is!

Elkövetkező napjaim programja adott!

Veszteségem, amit a látogató okozott részben pótolhatatlan!

De neki semmit nem jelent! Amit tudok róla: szereti a rágógumit, de csak a bontatlan csomagot, nem éhes, mert a hűtőt nem pakolta ki,  biztosan nehéz gyermekkora volt, hogy hijján van az emberi érzéseknek! Erkölcsi hulla! De sajnos ezzel nincs egyedül!

Hát most tovább folytatni a bejegyzésem valahogy nem tudom.

Vajon miért nem?

A keresztség vigasztalás a bűnben

(fraternetről 2009.07.23)

    Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül.
    Márk l6, l6.

    Ha valaki bűnbe esik, gondoljon nagyon erősen a
    keresztségére, melyben az Isten bocsánatra kötelezte
    magát annak, aki mindhalálig kész küzdeni a bűn ellen.
    Támaszkodjék boldog daccal Isten ez ígéretére s akkor
    újra érvénybe lép a keresztség. A szíve pedig újra
    megbékél és felvidul. Nem tulajdon cselekedetének
    elégtételében, hanem Isten irgalmasságában, melyet a
    keresztségben örök megtartásra ígéretül kapott. E
    hitben tartson ki oly szilárdan, hogy ha minden
    teremtmény és bűn nekiesnék, akkor is rajta csüngjön.
    Mert aki ettől eltántorodik, hazuggá teszi az Istent.
    a keresztséghez fűzött ígéreteiben.

Ami erőt ad nekem a világi mindennapokban

Az a jó gyermek, aki nemcsak kegyes és becsületes
    szülőktől származik, hanem, aki azokat mindenben
    követi is, - hasonlatos hozzájuk. Az ilyen gyermek
    joggal örökli s birtokolja szülei javait és minden
    címét. Mi keresztyének a keresztségben újjászületve
    Isten gyermekei lettünk s ha Atyánkat követjük, akkor
    minden java és neve is örök örökségünk. A mi Atyánk
    pedig irgalmas és jó. Krisztus mondja: "Legyetek azért
    irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas." "Tanul
    játok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű
    vagyok." Isten igaz is, tiszta, igazságos" erős,
    egyenes, bölcs . . . Ez mind az Isten neve s mind
    benne van a Miatyánk e mondatában: ". . . a te neved."
    Mert az összes erények neve mind az Isten neve. Mivel
    pedig ezekben a nevekben keresztelkedtünk és
    szenteltettünk meg s mivel e nevek most immár a mi
    neveink lettek s mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, -
    jónak, irgalmasnak, tisztának, igaznak, igazságosnak,
    egyenesnek, békeszeretőnek s még ellenségünkhöz is
    jószívűnek kell lennünk. Mert Isten neve ezt munkálja
    azokban, akik benne megkeresztelkedtek.

         Atya, Fiú és Szentlélek!
         Téged áldjon minden lélek
         éged dicső Szentháromság
         Dicsérjen az egész világ!

(Fraternet-napiige 2009.07.21)

                          

Szentek – a hitben

... hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek     között osztályrészt nyerjenek az énbennem való hit  által.
    Cselekedetek könyve 26, 7S.

    Isten úgy végezett, hogy szentek legyünk lélekben.
    Lelki ige ez, hogy lélekben, belsőképpen szentek
    vagyunk Isten előtt. Ezzel Isten azt akarja
    megmutatni, hogy csak az szentség, amit Ő végez
    bennünk.
    Így nevez bennünket szentnek a szentírás, már e földi
    életben, - ha hiszünk.
    Szentnek kell lenned; csak azt ne gondold, hogy
    magadtól, saját érdemedből vagy szent, hanem, mert
    tiéd az Isten igéje s a Krisztus igazított, szentelt
    meg s adta neked a mennyet. Erről kell hitet tenned,
    ha keresztyén akarsz lenni. Mert Krisztus nevének
    leggyalázatosabb káromlása volna, ha tagadnánk, hogy
    az Ő vére mossa el bűnünket és tesz szentté. Hinned és
    vallanod kell tehát, hogy szent vagy, de nem a saját
    kegyességeddel, hanem a Krisztus vérével, Erre a hitre
    tedd fel az életedet, mindenedet s bármi érjen,
    vállald érte.

         Ha rettent a törvény,
         És bűnöm, mint örvény
         Elboritni kész;
         Ha zúg az ítélet,
         tűn akkor sem félek,
         Szemem terád néz.
         Kinyújtod felém kezed,
         Te vagy győzhetetlen pajzsom,
         Üdvöm, bátorságom.

    Lelki útravalónk Luther: Jer, örvendjünk keresztények!
    c. könyvéb~ol való.

A kép 2008.12.07-én készült a pécsi evangélikus templomban, amikor a Pécsi Kamarakórus szolgált a zenei áhitaton.

Vagyok ám, csak…

nehéz napjaim voltak, váratlan események értek.

A június 22-ével kezdődött gyülekezeti gyermekhét nekem nagy élmény volt. A 3-14 éves korig azon reggel 8-17 óráig résztvettek is szerettek ott lenni! A szervezés és a szeretet magasfokon lobogott.

Csütörtökön “szabadnapom” volt a klinikai “szolgálat miatt, akkor pótoltam az elmaradt házimunkát. Éppen teregettem az erkélyen a nagy melegben, amikor teljesen váratlanul rosszul éreztem magam, rázott a hideg… Kóbor vírus! Kimaradt a klinika, nyomtam az ágyat, értesítettem Zoltán lelkészt, szerezzen valakit helyettem a pénteki nagy kirándulásra… (Fogalmam sincs, hogy hogy sikerült, nem kaptam hírt róla senkitől…) Pénteken reggel elvonszoltam magam a háziorvoshoz, tündér, mosolyogva kérdezte, miután közel 2 éve csak gyógyszerért jelentem meg a rendelőben – hogy miért gondoltam, hogy engem el fog kerülni MINDIG a betegség… Egy hétre komolyabb pihenést rendelt, mondván ezek a kóbor vírusok sok csúnyaságra képesek… Aztán adott időpontot, hogy megbeszéljük az esedékes szűrővizsgálatokat. (Az időpontot köszönettel lemondtam, ígérve, hogy július második felében visszatérünk rá.) Gyülekezeti gyermektáborunkban újra élhettem fiatalságom, amikor, kiscsoportom volt, minden betegséget elkaptam a gyerekektől, aztán mire nagycsoportosak lettünk, már én sem voltam annyit beteg, aztán kezdődött elölről, lehet, hogy ez jött vissza most… Spongyát rá!

Doktornőmnek szót fogadtam, így kimaradt a 2. klinikai részvételem, holnap meg ki fog maradni a 3., mert nem leszek 7 napig Pécsett. És persze így a bibliaórákon sem vagyok – soha sem hittem volna, hogy ennyire fognak hiányozni egyszer az életemben!

Közben volt egy 43. házassági évfordulónk, sajnos nem csalódtam, mást nem vártam, de azért nagyon fájt!    De gazdagabb lettem tőle tapasztalatban, önismeretben. 

“Szenvedjétek el egymást szeretetben” mondja az Ige. Gyökössy Endre írta Az Isten öreg bojtárjának vallomásai című könyvében: “…annyi marad meg belőlem, amennyi jézusi szeretet van bennem…”

                               

Hát nekem még van bőven szaporítani valóm! Isten bocsássa meg ezt a fogyatékosságomat is és segítsen tovább kegyelmével!!!

            

Magyarázkodás

Ha meglátogatod az “Az een gyuelekezetem” oldalt, betekíntést kapsz gyülekezetem (pécsi evangélikusok) mozgalmas mindennapjaiba. Június 22-étől gyermek hetet szerveztek a Dischka Győző utcában a nagyon hozzáértők 3-14 éveseknek. Egyik segítő voltam nagy örömmel, sok élménnyel gazdagodva - 3 napig. A negyediken váratlan – évek óta elő nem forduló dolog történt velem – percek alatt döntött le a lábamról egy vírusinfekció! Ágyba parancsolva, a záró kirándulásból kizárva…

Bánatomat belefolytottam a Misszió folyóirat olvasásába. Czakó Gábor írásából megosztom veletek – remélem vagytok, bár egy hozzászólás sem jelzi ezt – az alább következőket:

Egyszer a bölcs rabbi repülőgépen utazott. Az izraeli szocialista mozgalom vezetője ült mellette. Ahogy a gép fölszállt, a rabbi fia, aki néhány sorral hátrébb ült, előrejött, levette apja cipőjét és papucsot adott rá. Tudod apám, hogy mennyire meg szokott dagadni a lápoad a repólőgépen. Pár perccel később hozta a mama készítette szendvicseket.

Így ment ez egy darabig, végül az izraeli szocialisták vezetője a rabbihoz fordult, és ezt mondta: Nekem négy fiam van, mind felnőtt már. De nem emlékszem, hogy valaha is felajánlottak volna nekem bármit. Miért csinálja ezt az ön fia?

                           

A rabbi így válaszolt: Nem szabad önmagát hibáztatnia! Az ön gyermekei hűek az ön tanításához, ahogy az én fiam az enyémhez. Én azt tanítottam a fiaimnak, hogy magától Istentől származunk. Ezáltal én egy generációval közelebb vagyok a végső igazsághoz, tehát helyénvaló, hogy ennek megfelelően bánjanak velem.

                    Ön azt tanította a gyermekeinek, hogy a majomtól származnak. Tehát ön egy generációval közelebb van a majmokhoz mint ők. Tehát, úgy illő és helyénvaló, hogy ön elfogadja, ők fejlettebbek és szolgálja őket.

ÁLLAPOT, nem program!

Idézet a Híd evangélikus missziói magazin 2009.II. számából, Szeverényi János tollából:

A misszó nem program, hanem  állapot, vagyis elsősorban nem gyűlekezetépítés, evangelizáció, bibliaóra, plakátolás, szervezés, és különösen is nem erőlködés, győzködés, skalpvadász teljesítménykényszer.

Amikor valaki megtérése, újjászületése pillanatában más emberré lesz (1Sám 10,6) -

Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velök együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszesz. – megváltozik a természete, lelkülete, már misszionárius.

Ez a más állapot, az ige “magva” (Lk 8,11) -

A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde. – által megfogant új természet kihat a környezetére. Jézus – és minden teljes szívű követője – jelenlétével evangelizál, misszionál. "Mert az Isten országa közöttetek (bennetek) van.” (Lk 17,21)

Jézus békés alvása a viharba került hajón is missziós hatással bírt.

“… íme én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.” (Lk 24,29)

Szentlélek nélkül, a mennyei erő hiányában tévedés, céltévesztés bármit is tenni Jézus nevében, az ügyért, az egyházért.

      

Ahogy Dsida Jenő is írta Menni kellene házról házra című versében:

Nem így kellene hűvös, árnyas

szobából, kényelmes íróasztal

mellől szólani hozzátok, jól

tudom. Menni kellene házról

házra, városról városra, mint

egy izzadt, fáradt, fanatikus

csavargó. Csak két égő szememet,

szakadozott ruhámat, porlepett

bocskoromat hívni bizonyságul

a szeretet nagy igazsága mellé.

És rekedt hangon, félig sírva,

kiabálni minden ablak alatt:

Szakadt lelkeket foltozni, foltozni!

tört szíveket drótozni, drótozni!

Isten homályban lakozik

        

    Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.
    Királyok első könyve 8, 12.

    Csodálatos ismeret a hit! Bár teljes a homály és
    semmit sem lát, mégis lát és biztosan tudja, hogy
    Krisztust éppen ebben a sötét homályban ragadja meg.
    Ahogy egykor az Úr Isten is ködben ült a Sinai hegyen
    és a templomban, úgy megigazulásunk is nem a látható
    jócselekedetekben van, hanem a hitben, a szívnek ebben
    a titokzatos, elrejtett ismeretében, tehát a
   láthatatlan s mégis valósággal jelenlevő Krisztusba
   vetett bizodalomban. A hit pedig azért igazít meg,
    mert a legdrágábbat, Krisztust ragadja meg s bírja
    magánál, mint jelenlevőt. Hogy miként, azt kimondani
    nem lehet. Elrejtett felséges, titokzatos,
    megfoghatatlan ismeret ez. Ahol ez az odaadó bizodalom
    a szívben csakugyan megvan, ott bizonnyal Krisztus is
    jelen van a hitben, - sötét felhőben. Ez aztán az
    igazi megigazulás, melyben Isten az embert igaznak
    tartja s fogadja el. (Fraternet mai Ige magyarázátából)

          

Fil 2,5

“Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt.”

Hildegard von Binden (1098-1179, német apátnő és misztikus látnok) így értelmezte Pál fent ídézett sorát:

“ Az ember mindenki iránt legyen jóindulattal. Legyen szellő. amely segíti a nyomorultakat. Legyen harmat, amely megvigasztalja az elhagyottakat. Legyen jótékony eső. amely az ellankadtakat felerősíti és megtölti szeretettel.”

1920.június 4.

A világtörténelemben is párját ritkítja az akkor ránk mért ítélet. A trianoni “békeszerződés” egyharmadára csökkentette Magyarország területét: 282 000 m2-ről 93 000-re. Csak Romániának átadott terület nagyobb volt, mint a megmaradt csonka rész! Magyarország elvesztette minden só-, réz-,higany-,arany-, ezüst-,mangánkészletét, Fenyőerdeinek 97%-át, bükk és más lombhullató erdeinek 87%-át, tölgyeinek 68%át vették el, minden hegyi legelőjével együtt.

Remenyik Sándor: Mohács után (részlet)

“Éjszaka jön, százötven éves éj.

S ki éjben születik majd mit csináljon?

Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon,

S a sírba is reménysugárral szálljon,

Ha könnyel sózott kenyerét megette,

Mert változnak a csillagok felette.”

A Trianonra való emlékezés nem örökös sebnyalogatás, hanem a nemes fájdalom tudatában való józan számvetés.

Ma már a maradék ország küzd magáért, becsületéért, minden talpalatnyi földért, iskoláért, templomért, biztonságos és méltó emberi életért. Hisszük, hogy talán éppen ez a katartikus mélypont kovácsol össze. Hisszük, hogy mégis lesz magyar feltámadás.

1920-ban nem cselekedtek jól a győztesek, sok hibás döntést hoztak, de ezeket megoldani  csak az Európai Unió határain belül lehet. Magyarország már a tagja, a szomszédos országoknak is csaknem mindegyike. Az unió nagy hangsúlyt fektet az emberi jogokra, remélhetőleg meg fogja védeni a határon túli kisebbségeket is.

(Fentieket az Evangélikus Élet hetilap 2009. junius 14-i számából “ollóztam”)

                   

Pécsi evangélikusok otthona

 

                     
A Dischka Győző utca 4-6. szám alatt található evangélikus templom kora eklektikus stílusban Baldauf János építész tervei alapján 1875-ben épült. A műemlék jellegű, egyszerű szerkezetű úgynevezett teremtemplomhoz egy sokszögletű szentély kapcsolódik. Az épület homlokzatának kialakítása lehetővé teszi, hogy idővel tornyok is épülhessenek mellé. Az utcától finom mintázatú rácskerítéssel elválasztott kis előkertben álló templom, a mellette álló lelkészlakokkal szolid egységet alkot. A telken az épületegyüttestől beljebb a lelkészi hivatal földszintes épülete található. A templomban Madarász Viktor 1880-ban a Nádasdy-család megrendelésére festett oltárképe látható, mely a "Krisztus az olajfák hegyén" címet viseli.

Ezek száraz adatok csupán! De a fenti falak között komoly lelki munka folyik! Itt minden korosztály megtalálja a saját hite és szíve diktálta lelki épülést a két lelkész odaadó segítése, munkája eredményeként! Az ide betérők elött a kapu és a szív nyitva!

Ezzel a nyitott szívvel kopogtatunk be Franciskával a 400ágyas klinika betegszobáinak ajtajain minden csütörtökön délután, h 7. emeleti kápolnába hívjuk a lelki felüdülésre vágyó betegeket.

Ritka alkalom, hogy ha nem bátorkodik fel senki. De az ágyak mellé ha csak pár pillanatra is – de akkor is elvittük Krisztust!

Minden alkalom megismételhetetlen !

Ma pl találkoztam a névrokonommal, aki kb 40 éve él Uránvárosban, csecsemőként evangélikusnak keresztelték Sopronban. Ismerte a helyét a fenti templomnak – de be még nem lépett az udvarába sem! Átadtam neki elérhetőségem – mondtam, ha úgy érzi szeretne beszélgetni velem, hívjon, találkozhatunk! Remélem – egészsége is engedni fogja – és hamarosan szeme elé kerülhet az oltárkép is.

Amikor visszakísértem a betegágyához, megemlítette, hogy nagyon szívesen jönne bibliaórára, mert gyermekként nagyon szeretett odajárni!

Isten vezérelje vissza egyházába Ilonát!

(2008. októberében a gyülekezeti kiránduláson készítettem ezt a képet Grábócon.)

A Pianínó

              

Így Nagybetűvel! Pianínó. Belorusz gyártmány, tőkepáncélos! Nagy beruházás volt, amikor Bianka Viktória zenetagozatú tanárai meg a Zeneiskola külön meghallgatásán az igazgató Úr, a meghallgatást tartó tanárnő bíztattak erre bennünket. Hallgattunk rájuk. Bár, gyanakodhattunk is volna, hogy nem biztos hogy minden rendben lesz, de nem tettük.

Mint zenetagozatosnak 2. osztályban felvételit tartottak a zeneiskolában, hogy az elsőben elsajátított furulya mellé másik hangszeren is tanuljanak. Bianka fúvóst választott, és az első pillanatban ki is estünk, (senki nem figyelmeztett bennünket), mert a tanár első kérdése arra vonatkozott, hogy váltottak-e már a kislány első fogai. Nem? Akkor NEM felel meg az alapkövetelménynek. A vaskos irattcsomagba, amit az iskola küldött bele sem néztek...

3 éves volt amikor kiderült abszolut hallása - és attól, ha kedve volt, még az iskolai zenei tagozatra előkészítő foglalkozásokon is szívesen látták jövendő iskolájában! (Még a lába sem ért le a székről).

Mert mi naívan úgy gondoltuk: a zene öröm kell hogy maradjon egy gyereknek.

Nem maradt! Az azért folytatott küzdelmeink, hogy az maradjon - külön történet.

És a Pianínó eladó. Évekig vártunk, hátha 3 év tanulás után - amikor már 2 évvel előbbre előírt anyagot tanítottak neki, mint a valós évfolyama anyaga - VÉGE SZAKADT  a zenetanulásnak, Elfogyott a zene adta öröm!

Évekig eszünkbe sem jutott árulni a komoly, csodálatos hangú hangszert, maradt a remény a szívünkben - hátha folytatja.

Néha eléült, ami megragadta, hallás után eljátszotta...

Legalább 3 éve elhatároztuk: el kell adni! Hírdetjük is. De vevő nem jelentkezik érte! Talán ennek a Pianínónak VALAKI más "sorsot" szán? Itt, ebben a családban kell maradnia?

Szorítanak az anyagiak is! Egyre jobban!

Vevő hol vagy? Mikor találsz ránk?

Ha kívánhatnék hármat

Magamnak és mindenkinek az alábbiakat kívánnám

1. Igazság

2.Béke

3. Öröm                 

Az Isten országa igazság, békesség és Lélek által való
öröm.
Római levél 14, 17.

A kegyességhez nem elég, hogy látszatra tegyem a jót,
hanem szívem legmélyéről fakadó jókedvvel és
szeretetből kell azt cselekednem: Csak így állhatok
félelem nélkül, könnyed-vidám jólelkiismerettel és
teljes bizodalommal Isten elé, mint aki tudom, hogy
hányadán állok Ővele. Ámde éppen ez az; amit semmiféle
jócselekedet, vagy akár teremtmény meg nem adhat,
hanem egyedül Krisztus. Őbenne való hitem tesz
kedvessé Isten előtt, mert ebben veszem a Szentlelket,
aki jókedvű készséget ad minden jóra. Csak így
igazulhatok meg és sehogy másként. Mert maguk a
cselekedetek, minél tovább űzöd, annál komorabbá
tesznek.
A hit azonban minél inkább szorgalmazod és megismered,
annál jobban felvidít. Mert ahol ilyen megismerés van,
ott a Szentlélek se maradhat el. Ahova pedig a
Szentlélek belép, készségessé és örvendezővé teszi a
szívet, amely aztán önként dolgához lát s tesz
szívesen mindent, mi Istennek tetszik, vidám lélekkel
szenvedi, amit szenvedni kell.
Minél tisztább és minét mélyebb ez a megismerés, annál
nagyobb a boldog öröm is. Mert hiszen így telik be
Isten törvénye s tevődik meg minden, mit az embernek
tennie kell. Így igazulsz meg.

             

63 éves lettem

Krisztián felvarázsolta a gépemre a telómról a képeket, amiről alább már ígéretet tettem:

Hát ez van! 50 múltam!

Dúlnak bennem az érzések, Szabó Magdát olvasok, Katalin utca, AZ AJTÓ címűeket, engem nagyon megráznak! (Ez biztosan a kialakulni készülő kéményseprő betegségemből következik.)