Csodálatos a tél Orfűn – szeretteink lakóhelyén! Fehérség, lágyság, csend, béke… Gyönyörű, feltöltő hétvégét mindannyitoknak!
2010. február 13., szombat
Téli örömök - nélkülem
2010. február 12., péntek
Dzsenovévának
Sokáig emlékezni fogok (fogunk)rád, te kedves 15 éves kislány, messze Ózdon is túlról, itt Pécsett, ahányszor csak bekopogtatunk a 403-as kórterem ajtaján. Édesanyáddal mindig feljöttetek a kápolnába is, amíg ilyenkor édesapád sétált egyet a parkban. Nagy gerincműtétre érkeztetek, és nagy Jézus hittel a szívetekben. Családod – ahogy édesapád csendes beszélgetésben elmondta - gyűjtött a műtétre, az itt tartózkodás költségeire, édesanyád maradhatott veled a melletted lévő ágyon, de édesapád albérletre kényszerült. Igaz, először úgy terveztétek, hogy ő hazautazik – de nem tudott itt hagyni benneteket. Testvéreidet jó kezekben tudta, főnöke megértő volt… A pénz nagyon fogyóban, mert ilyen hosszú itt tartózkodásra nem számítottak, és akkor aggódott, hogy hogyan tudtok haza utazni… Biztattam, ott a kórházi folyosón ülve: az is meg fog oldódni biztosan. Én pedig téged, a mindig bátor kislányt sírva, zokogva találtalak az ágyadban, 11-én csütörtökön - hétfőn, 8-án meg volt a műtét - hogy “mikor jön már a fűzős bácsi, mert nagyon fáj a gipsz ágy” és “ugye ide jön hozzám Feri bácsi?” (Feri bácsi az evangélikus lelkész) Anyukád szeméből is kicsordult a könny, apukád ki is ment a kórteremből, én meg ügyetlenül próbáltalak nyugtatni, vigasztalni, jönni fog a fűzős bácsi, ne félj! Nem számított egy percig sem ismeretségünk első pillanatától sem, hogy sötétebb a bőröd színe, hogy melyik gyülekezetbe jártok édesanyáddal. Éva néninek sem, aki szinte naponta meglátogatott téged is, meg két másik messziről jött sorstársadat is, Éva néni nem csak a “hivatalos időben” simogatott meg benneteket, segített önzetlenül nektek a messziről reménnyel érkezetteknek. Így talán picit könnyebb volt az idegen nagy városban nektek.
Az Úr is úgy rendezte, hogy beteg nem jött fel a kápolnába, mondtam Feri (bácsinak) menjünk először hozzád, mert nagyon elkeseredtél. És: Egy vidám, boldog, ujjongó Dzsenovéva fogadott bennünket!!! 35 perccel, a zokogás után ujjongtál, hogy itt volt a fűzős bácsi, nézzük meg milyen szép az új fűződ és már fel is ültél, csak kicsit szédülsz – és apukád is velünk imádkozott akkor, ott az ágyad mellett! Te fekve, csukott szemmel, boldogan! És akkor édesapád szívét is megérintette az Úr. Fájt is, meg örültünk is, sokáig nem fogunk találkozni, mert te hónapokra hazamész!
És amikor meglátogattuk a 419-esben Annamarit, a szintén messziről érkezett sorstársadat, aki szintén túl volt a gerinc műtéten, vele is, érte is imádkoztunk a boldog-aggódó édesanyjával, csütörtökön már ő sem lesz a klinikán – te édesanyádba és édesapádba karolva sétáltál a folyósón, szemben velünk! Lelkészünk még egyszer odament hozzátok és amíg csak láttál bennünket boldogan integettél!
Dzsenovéva, Annamari, Bence és ti többiek akik ilyen fiatalon megtapasztaltátok mi a szenvedés, milyen a kiszolgáltatottság érzése – AZ ÚR VIGYÁZZON RÁTOK! Köszönöm azt a nagy erőt amit tőletek kaptam! Szeretlek benneteket!
Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó.
Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik.
Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni, annak, hogy élsz, mert élsz: gazdag lehetsz.
Wass Albert
2010. február 5., péntek
BÖJT VAGY FARSANG?
A hetvened, hatvanad és ötvened vasárnap eredetét az 5. században találjuk. Amikor a vandál csapatok 430-ban ostromgyűrűt vontak Róma köré, az akkori pápa azonnal böjtöt hírdetett. Még három hét volt hátra a húsvét ünnepére felkészítő negyvennapos böjtig, melynek latin neve Quadragesima, azaz negyvened. A három héttel ezt megelőző vasárnapnak így a Septuagesima – hetvened –, majd a következőnek a Sexagesima – hatvanad, az azutáninak pedig a Quinquagesima – ötvened – nevet adták. A keresztények mindhárom vasárnap bűnbánati körmenetben járták be Róma templomait. Böjt 1. vasárnapjától naponta tartottak a város valamelyik templomától induló bűnbánati körmenetet. Húsvétra a vandálok feladták az ostromot, és elvonultak. (Rómát csak 455-ben dúlták föl.)
A pápa el is rendelte, hogy húsvétot megelőző bűnbánati idő azontúl minden esztendőben hetvened vasárnappal kezdődjék!
Mivel a keresztényég már államvallás volt – ez a parancs mindenkinek kötelező lett!
A pogányoknak ez már sok volt! Hetvened vasárnaptól hamvazószerdáig naponta rendeztek táncmulatságot, kultikus orgiák keretében, és az esküvőket is ekkorra időzítették!
Az egyház háromhetes bűnbánati felhívására a farsang lett a pogány világ válasza.
A középkorban kitűnt, hogy a kereszténnyé lett európai népek is sokallják a három héttel megtoldott böjti időt. A hetvened vasárnaptól hamvazószerdáig tartó időszak, így egyre inkább a farsangi bálok szezonja lett.
A II. vatikáni zsinat eltörölte a hetvened, hatvanad, ötvened vasárnapokat.
Az evangélikus egyház ekkor a liturgikus színt a böjtben jellemző liláról zöldre módosította, de fenntartotta a vasárnapok elnevezését és bűnbánati jellegét.
Az egyháztörténet humora, hogy ma már csak a mi egyházunk liturgikus naptárában van meg az a három vasárnap, amit Róma vandál ostrom alóli felszabadulásának emlékére vezetett be az akkori pápa.
(Az Evangélikus Élet 2003. 7. száma alapján.)
2010. február 4., csütörtök
A klinikán
Minden csütörtökön a PTE 400 ágyas klinikáján bekopogtatunk a 7 emeletes épület minden egyes betegszobájába, hogy jelenlétünkkel, beszélgetéseinkkel, az ökomenikus kápolnába invitálással segítsük gyógyulásukat. Mai napon is így történt. Azzal a különbséggel, hogy ma egyedül jártam végig a kórtermeket, munkatársnőim más elfoglaltsága miatt. Az az igazság, hogy szorongással készülök a szolgálatomra, és bibliai Igéket rejtő magam válogatta, nyomtatta, vagdalta cédulákkal. Mert nem tudom, hogy belépve a szobákba milyen helyzettel találkozom! Le kell szögeznem - az orvosok, nővérek kedvesen fogadnak, persze mi is úgy viselkedünk, hogy nem akadálíozzuk a munkájukat. Itt is működik az alapszabály: amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten! Barátságos beszélgetéseket tudok kialakítani - eddig így volt - mindenkivel. Persze érdekes szituációk vannak - de a Lélek velem marad - és megmarad a barátság! Volt olyan néni, aki önkéntelenül hátra lépett, amikor meghallotta, hogy az evangélikus egyház tagja hívja a kápolnába! Én tudtam, egy idős szomszég nénitől, hogy őket fiatal lány korukban arra tanították, hogy még a fejüket is fordítsák el, ha elmennek egy pápista templom előtt! A betegből ez a beidegződés jött elő! Sikerült őt néhány kedves szóval megnyugtatnom, hogy Jézus Krisztusunk azonos! Nincs olyan alkalom, hogy magam is ne csodálkoznék el Isten végtelen gazdagságán, humorán. Ma is találkoztam olyan ágyban fekvő beteggel, aki azt bizonygatta, hogy őt elhagyta Isten! Aztán beszélgettünk, Igéket tartottam elé - és azt húzta, amitől sírva fakadt: 5Móz 13,4 volt a lapocskáján, amit kihúzott "Próbára tesz benneteket Istenetek, az Úr, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e." Egy másik kórteremben meg kiderült, hogy beteg is komlói, mondtam én is az voltam, sőt Pécs-Budafán születtem, mire kiderült, hogy Czukor néni kert szomszédja volt Budafán azoknak a Fóréknak akiktől csecsemő koromban hozták nekem a tehén tejet, mert édesanyám betegsége miatt nem szoptathatott... megmutatta szép fia fényképét is, akit nem régen vesztett el...
A beszélgetéstől gazdagodott az egész kórterem, derűs percek feledtették velük egy picit a mostani helyzetüket...
16 órakor még lelkészünk is meglepődött, hogy 6 beteggel vártuk őt...
2010. február 3., szerda
Nehéz, de – mondják – nehezebb is lehetne…
Óriási öröm, hogy megvalósíthatom álmomat, hogy a cirka 30 éve épült panelkonyhát felújíthassuk! Életemben utoljára – kéményseprő betegségem okán – személyi kölcsönre még alkalmasnak bizonyultam. A felajánlott összegnek valamivel több mint a felét fogadtam el, mert ugye azt vissza is illik fizetni, tekintettel az örökösökre is. Férjem már bankjaink szemében nem hitelképes! A konyha nagysága adott, azért egy mosogatógép nélkül már nem korszerű egy konyha, ezzel alaposan lecsökkentve az új szekrény tároló terét. A szagelszívóról lemondtam, másik nagy álmomról a villanysütőről is, marad a kormozó Indesit gáztűzhely - és “szumma szummárum” se híre se hamva a hitelemnek, egy hétig sem terhelte a folyószámlámat! Most óriási egyeztetésekben vagyunk a mesterekkel és segítésre készültségben álló családtagjaimmal! Azt vallom, hogy nincs olyan helyzet, amit összefogással, kölcsönös szeretettel, megértéssel meg ne lehetne oldani.
Ő a férjem, és nem véletlen, hogy alig készül rólunk olyan kép, ahol egymás mellett vagyunk, mert 1966-ban mondtam neki igent és az nem tegnap volt. Egy ideje úgy tudok vele egyeztetni tennivalókat, hogy én szedem a sanaxot. Hát most aztán van rá alkalmam! Pedig egy megszépülő konyha nem kellene, hogy erre ok legyen! Ő jókat szórakozik rajta, hogy én kiborulok… én meg bambulok, hogy miért mentem ismét be az utcájába! Vigyáznom kell mert 2 nap alatt kétszer is elkövettem olyant, amilyet még soha. (Tanulságul ide írom)
1. Nyugdíjas havi bérletem számát tévedésből egyik tanulóbérletre írtam! Megoldás: a bérletváltó helyen áthúzták a rontott számot, lepecsételték és aláírták a bérletet – és most művész legyen a talpán – aki a 12 jegyű diákigazolvány számot fölé fogja tudni varázsolni a megmaradt helyre! (Amit nem értek: miért húzta át az ügyintéző hölgy az én bérletemen is a jó számot, amit bizonyítékul mutatott be a férjem neki. De még úgy sem mutogattam felülbélyegzett bérletet! – Tudni illik Pécsett csak a bérlet felmutatása után lehet felszállni a buszokra az első ajtón … de ez egy más történet!)
2. Ma meg úgy készítettem forgácsfánkot, hogy kihagytam a fél sütőport! Néhányszor kértem férjemet, ne ragozza tovább amit nem kell ragozni, mert ki fog valami maradni… és igazam lett. A forgácsfánk emiatt keményebb a megszokottnál, mert nem emelte meg a sütőpor, ami nem került bele! Mivel azt lisztbe kell keverni csak úgy lehetett volna korrigálni, hogy kidobom és kezdem elölről. De már késő volt, hiszen délelőtt két szakember is egyeztetett nálunk elkészítettem így, vállalva a fent megírt következményt. (Mert nálunk 12 órakor ebéd kell! Igaz a tegnap és a ma kivétel a megszépülés előzményei miatt – de ez olyan kivétel, ami erősíti a szabályt.)
Szóval jó lesz, ha jobban figyelek magamra, és nem hagyom kiakasztani magam! Csak minden elhatározásom ellenére ez nem szokott sikerülni maradéktalanul! (Mert férjem nagyon kitartó ebben is.)
Véleményt szívesen olvasok!
2010. január 31., vasárnap
Geothe
Ha úgy vesszük az embereket, amilyenek, akkor
rosszabbá tesszük őket. Ha úgy kezeljük őket, mintha
azok lennének, akiknek kellene lenniük, akkor segítjük
őket azzá válni, amivé válni képesek.
rosszabbá tesszük őket. Ha úgy kezeljük őket, mintha
azok lennének, akiknek kellene lenniük, akkor segítjük
őket azzá válni, amivé válni képesek.
2010. január 30., szombat
Reménységem a visszakapott SZERETET
Kedves András!
Most akadtam M. Basilea Schlink alábbi fohászára: Ha nem tudok szeretni... Kulcs a megbékélt élethez c. füzetben. Szerintem illene a Hírlevélbe.
Fohász tiszta szeretetért
Uram!
Szeretetet kérek, ebben van hiányom,
add ezt, add ezt nékem Jézusom, Királyom!
Hisz erre hívtál el, forró szeretetre,
megkönyörülőre, a Te szeretetedre.
Add ezt énnekem!
Ajándékozd nékem, mindvégig szeretni,
azt is, aki bántott, szívemre ölelni,
mígnem a bántása köd és pára nem lesz,
s szíved melegétől, szívem fel nem enged.
Add ezt énnekem!
Ajándékozd nékem, szenvedve szeretni,
hallgass meg - taníts meg másokkal érezni.
Ebben van hiányom, szelídszívüségben,
Pedig Te ilyen vagy, s Te vagy példaképem.
Add ezt énnekem!
Ó hallgass meg engem, Uram, kérlek Téged,
add, hogy felragyogjon rajtam a Te képed;
Te vagy a Szeretet, ó járj át egészen,
megváltottál, s ezért Te vagy osztályrészem.
Ajándékozd nékem
Szeretetedet!
Üdvözlettel:
Schné Ilonka (néni)
Másolatot kapott javaslatomról Németh Zoltán igazgató lelkész.
2010. január 29., péntek
Galgóczy Zsuzsa: Mottó
Mi az,
ami megmenthetne minket,
ha évezredek prófétáinak szava nem volt elég ahhoz,
hogy kérészéletű földi hatalmak szolgálata
és önmagunk felmagasztalása helyett
gyengeségünket bevalljuk?
Ami
megérintene bennünket,
hogy a végítélet örvénylő sötétjében forogva,
fejünk fölött csapdosó hullámok között fuldokolva
az utolsó pillanatban
egy gyermek természetességével és egyszerűségével
mégis inkább az életet válasszuk?
Mi az,
ami egy elhamarkodottan elszakított
köldökzsinór fájdalma után összeköthetne
bennünket a Teremtővel,
rajta keresztül egymással s az örökléttel?
Meghalljuk-e
a keresztfa ácsolásának egekbe kiáltó,
ütemes visszahangzásában az idő sürgetését?
2010. január 28., csütörtök
2010. január 25., hétfő
Nyüzsi
Úgy szeretem ha nyüzsgünk! Kedden estétől szerda délelöttig pedig fogunk! Hála távolsági busz menetrendnek, lelvette az Orfűről Pécsre közlekedő 6 órás buszt, így a diákok nem érnek be 0. órára! Nálunk 4 fekhely van és leszünk 5-en! Elő fog kerülni a hálózsák is! Csak azt nem értem Pécsről Orfűre miért megy reggel busz 5.45; 6.15; és 7.30-kor is! Biztosan sok az utas! Befelé Pécsre pedig: 4.55; 6.40; (ez zsufi a köbön). Igaz az abaligeti elágazóhoz (több kilométerre) Abaliget felől érkezik 6.06-kor egy busz - de az nagyon messze van gyalog!
A reklamálás süket fülekre talál az illetékeseknél! De azért sem tudják elvenni a kedvünket! ÉLJEN ORFŰ!
A reklamálás süket fülekre talál az illetékeseknél! De azért sem tudják elvenni a kedvünket! ÉLJEN ORFŰ!
2010. január 23., szombat
Fórum volt a pécsi evangélikusoknál
Hozzászólásom:
11 éve kerültem kapcsolatba a gyülekezettel kisebbik unokám maga kérte keresztelője és keresztszülei által, 2 éve, amikor nyugdíjas lettem bekapcsolódtam a mindennapok munkájába, és 1 éve mint gyülekezeti munkatárs. Piliscsabán szembesültem vele, hogy országos hírnevünk van abban, hogy Pécsett nagy a széthúzás. Magam körül ezt nem érzékeltem, de figyelni kezdtem – azonban sem a heti rendszerességű klinikai szolgálatban, sem a Baldauf otthoni nem ritkább jelenléteinkben, sem a nagyszerű gyermeknapköziben, sem a gyülekezeti kirándulásokon és sorolhatnám, nem volt jelen ez a széthúzás tetten érhetően, de azt már éreztem, hogy van.
- Megtudtam, hogy nehezen meghatározható ideje tart már az ellentétek szítása és ébren tartása, annyira, hogy ez már önmagát gerjeszti.
- A közöttünk meglapuló, a békétlenkedés szításában örömüket találókat is megkérdezi Isten a Jeremiás 2,21-ben „Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint igazán valódi magot. Hogyan változtál át idegen szőlőtő vad hajtásává?”
- Ezékiel 47,11 szerint „ a tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg, ”, de a mi gyülekezetünk nem tócsa, még kevésbé pocsolya - meg kell gyógyulnia!
- A gyógyír a megbékélési istentisztelet lehet - akár vendég ige hirdetővel - ott kérjünk bocsánatot bűneinkért, kérjük a zsoltárossal, hogy Isten „újra tisztára mosson, hogy sodorjon magával Isten patakja, mely tele van vízzel,” (Zsolt 65,10) amely „a pusztán folyik keresztül, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz, élni fog benne mindenféle élőlény” (Ezékiel 47,8-)
- Ezen a megbékélési istentiszteleten kérjük Isten kegyelmét, hogy vezessen bennünket, hogy újra, teljes szívből, lélekből és erőből Istenünket szeressük, mert akkor minden más is a helyére kerül.
- Uram, Istenem! Ne legyenek álarcaim, ami csak torzít és romlásba dönt. Add, hogy észrevegyem a pillanatot, amikor engem is le akar csalni keskeny utadról a nagy ámító. Mutasd meg hatalmas kegyelmedet, egyedül csak Te szabadíthatsz meg! Tarts meg Urunk tenyeredben!
Ámen
- Köszönöm.
Hát, akinek kértem a véleményét, amikor még csak gondolkodtam rajta, azt mondta, tedd meg, de lehet, hogy sokuknál süket fülekre fog találni.
Megtettem, kiálltam, megszenvedtem a mikrofonnal – néma, feszült csendet érzékeltem. Az eredményben csak reménykedhetek. Itt valóban mindenki hajtogat valamit, de semmi kézzelfogható NINCS! Mintha az ördög játszadozna velünk!
2010. január 22., péntek
Itt vagyok
Igen unokámtól vettem át a képet – családban marad – és a fotózáskor is ott voltam. Szeretek Orfűn lenni, maga a béke!
Béke volt azokon az ökumenikus imaalkalmakon is, melyeken részt vettem, a római katolikusoknál Gyárvároson, amikor lelkészünk Varsányi Ferenc hirdetett igét,a Dischka utcában ma nálunk, ahol az Ige hirdetője Macher Tivadar baptista lelkész volt.
Szombaton gyülekezetünkben a béke megteremtésére teszünk kísérletet, megpróbáljuk feltárni az évek óta terjedő belső feszültség okait. Ezen igyekezetünknek tanúja lesz püspökünk is.
3-4 perces Igére alapozott hozzászólásom kész – akivel megosztottam azt mondja, ügyes, de vajon hatásos is lesz? Mi fogunk győzni a békeszerzők, vagy a békétlenkedők? Legyen meg az Úr akarata!
Nagy, örömteli hír: nagyszülők lettek ma 6 órakor Feri és Ildikó, 4 kg-val megszületett Ákos, elsőszülött lányuk Lenke első gyermeke!
Hordozza őket tenyerén a Szentháromság Egy Isten!
2010. január 16., szombat
Gondolatok
Felkeltem újra. Élek. Létezem. És
valószínűleg ma is le fogok feküdni. Egyetlen nap,
amely nem ismétlődik meg soha többé. Most van először
és utoljára. Olyan, mint a többi. De mégis más. Mert
nem lesz többször, nem lesz ismétlése, nem lehet
újraélnem. A mai nap csak ma van, egyedül a ma
ajándéka. Tudatában vagyok ennek?? Eseményeket hordoz
magában, talán találkozásokat is, de csendet
mindenképpen, pillantásokat, új, eddig nem megélt
dolgokat. Ugyanakkor megszokott tárgyaim körét is
hordozza, amelyek mellett naponként elmegyek
észrevétlenül. Megszokott útvonalaimon is végigvezet.
És nem látom meg azt a mindannyiukban bujkáló
várakozást, amely felém tekint: Nézz ránk! Érezd a
színeket, a hangokat, a szoba melegét, a tél kinti
frissességét, ennek a papírnak a tapintását. Lásd meg
szobádat, s fedezd fel újra! Mennyi apró részlete van,
amelyre csak ma döbbenhetsz rá! És lásd meg az
arcokat, akikkel találkozol, lásd meg végre azok
arcát, akikkel mindig együtt vagy és együtt lehetsz.
És lásd meg önmagadat! Csodálkozz rá arra, hogy élsz.
Nézd meg kívülről a dolgokat, majd nézd meg belülről.
Mi az, ami tartja őket? Ami változtatja őket? Ami
ráncokat szánt arcodra? Ami bánattal, de sokszor
örömmel is eltölt? Mi az?? Mi ez? Mind-mind ajándék.
Ajándék. Érted? A mai nap ajándéka neked, és csak
neked. Érzed, ugye? Ne lopd hát el magadtól.
Hatalmunk van arra, hogy Istennel már most a
paradicsomban legyünk, hogy boldogok legyünk vele,
akár ebben a pillanatban is, ha úgy szeretünk, ahogy
ő, ha úgy segítünk, ahogy ő, ha úgy adunk, ahogy ő, ha
úgy szolgálunk, ahogy ő. (Calcuttai Teréz anya)
Istenem, segíts úgy élnem, ahogyan neked tetszik. Add,
Uram, hogy közelebb kerüljek hozzád azáltal, hogy
ajándékaidat elfogadom, és ne engedd, hogy visszaéljek
velük, hanem inkább éljek velük dicséretedre. Ámen.
Ez nekem nagyon megtetszett, a fraternetről hoztam át ide. Jobbat úgysem tudnék kitalálni! Így aztán nem is erőlködöm
.
2010. január 13., szerda
Fájdalmas felismerés újfent!
Hát én irigy vagyok! Mi mással tudnám magyarázni a szívemben támadt érzéseket annak hallatán, amit édesanyám mesélt, miután visszatért féltestvérem családjánál eltöltött egy hét után. Örömmel mesélte, hogy nagy felújítás előtt állnak, csak a jobb időt várják. Az Önkormányzat már odaszállította a tetőcserepeket és a munkát is el fogják végezni ingyen, mielőtt rájuk szakad a tető! Ingyen, mert rászorulók, mert féltestvérem élettársa roma, meg két kiskorú meg egy munkanélküli nagykorú gyerek van, 20 évesen 8 általánossal… Meg a felnőtteknek sincs munkája évek óta(Aki meg minimál bérért dolgozik az ossza be magának… – jött a gondolatom – a keresetét, miután kifizette a rezsit…) Elég torz formájú lyukai vannak ennek a szociális hálónak – nemde? Aki dolgozik ne is egyék, aki nem dolgozik segítsük, ez lehetne az újkori közmondás!
2010. január 7., csütörtök
KÖCCE!
Vízkereszt napján feltett blogomat töröltem, mert valaki kicserélte benne a képet, nevezetesen az oltárképet egy kuka mellé kidobott fenyőfára cserélte! Ügyes, de nagyon otromba! Sajnálom az elkövetőt!
2010. január 3., vasárnap
Emberi gyengeségünk
Krisztus közössége nem az írott evangéliumokból, hanem
a megélt evangéliumból született. (A. M. Carré)
Urunk Istenünk, segíts rajtunk, mert aggodalmaskodunk.
Félünk, hogy a körülöttünk levőket elveszíthetjük. A
folytonos aggódás közepette szinte teljesen
elfelejtjük, hogy nem vagyunk egyedül, elfelejtjük,
hogy te mindenkor gondot viselsz rólunk. Engedd, hogy
a Betlehemi Csillag fénye beragyogja minden napunkat.
Ámen.
Igen, Ch ismét ez jutott eszembe, mert ilyen gondolatok foglalkoztatnak, melyeket a fenti módon is szeretnék letenni, leküzdeni!
Annak okán is, hogy ti az unokáim épségben és szín józanul kerültetek elő a bulikról, (bár az elfogyasztott alkohol milyenségéről és mennyiségéről szóló beszámolótokat elszörnyedve hallgattuk), anyukám épségben visszaszállíttatott az otthonba, remélhetőleg lányomat, és a többieket sem fogja szerencséltetni újabb vírus. Még az a rejtély is megoldatlan, hogy hogyan került házuk teraszára rakéta hüvely, amikor magukban szilveszterező szülők nem járultak hozzá a pukkantásokhoz…
Ma – számomra csodálatos – filmet láttam a Spectrumon az iszlámról. Örömmel töltött el, hogy nagyjából eddig is ilyen ismeretekkel “rendelkeztem” e témában. (Útkeresésem idejében sokat olvastam Mohemedről is.) Ritka dolog, hogy találok valami megnézni valót a sok sok műsor között, és nekem is megfelelő időben ráadásul!
Aztán más ismerettel is gazdagodtam: készítettem egy úgy újabb hirdetést a Dischka utcai egyik hirdető szekrénybe, (viharvertek lettek az eddigiek), csak a nyomtatóm makacsolta meg magát! Aztán fény gyúlt:csak fekete fehér festékpatron van benne, a színes kifogyott! (A nyomtató megvásárlásától eddig bírta!) Most fenn áll a kérdés: ragaszkodom-e a színes hirdetéshez és akkor a lapos bukszám legmélyére kell nyúlnom, vagy átalakítom a nyomtatandót?! Szem előtt tartva amit még Kálvin mondott, idézem: Amíg nem lehetséges az, amit akarunk, addig azt kell akarnunk, ami lehetséges!
2010. január 1., péntek
Nem semmi!
Édesanyámat egy hétre - miután már több mint egy éve személyesen nem találkoztak - féltestvérem és kiterjedt családja elvitte szentestétől újévig magukhoz, Szigetváron túlra. Anyukám közlekedni egyedül komoly csípő deformációja miatt csak nehezen, bottal tud járni, tömegközlekedni emiatt nem képes. Féltestvéremék meg a jegyárak miatt nem tudnak "mozogni". De a lényeg: anyukám nagyon készült!!!! Telefonon azt mondta nagyon jól is érezte magát, ami teljesen igaz is! 1 napot volt T. unokájánál - D. dédunokával - de T. élettársa családjánál lakik kisfiával. Utána ment féltestvéremhez, ahol 3 unoka várta és az élettárs. Ott 3 napot töltött, aztán Sz. húgom mosolyogva sütötte el az ismert mondást: bármilyen kedves a vendég, három napig untig elég! Anyukám 82. életévében is megőrizte humorát, ezen jót nevetett és boldogan hagyta magát elvinni újabb unokája családjához, egy újabb helyszínre féltestvérem elsőszülöttjéhez. KisSz nagyon várta és szeretettel fogadta, szolgálta ki élettársa és 11 hónapos kisfia társaságában hazahozataláig. Sietek is telefonálni neki, hogy meséljen hogyan teltek számára az ünnepek! Most kipihenheti magát, és sokáig ki fog tartani benne az az öröm, amit most magába zárhatott régen és ritkán látott szerettei között! Csak az a szólás, valahogy nekem nem annyira vicces!
2009. december 30., szerda
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben
Jobb üdöt, mint tavaly vót
Ez új esztendőben
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
Jó termést és jó vásárt
Ez új esztendőben!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben
Zsíros esőt, kövér hót
Ez új esztendőben
Bő aratást, szüretet
Egészséget, jókedvet
Ez új esztendőben!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben
Drága jó bort, olcsó sót
Ez új esztendőben
Jó kenyeret, szalonnát
Tizenkét hónapon át
Ez új esztendőben!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben
Vegye el mind a nem jót
Ez új esztendőben
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg
Ez új esztendőben!
Régi népi köszöntő
2009. december 28., hétfő
Ünnep belül és kívül
A 6. évtizeden túl már van az ember lányának gyakorlata abban, hogy hogyan készüljön lélekben és külső körülményekben az éppen aktuális ünnepre. Ilyenkor már előtolakodnak hívatlan emlékek a múltból és szívet melengetők is. Ebben az évben az előbbiek voltak többen, úgy hogy sok erőfeszítésembe került elhessegetni őket.
Nekem a lelki felkészülés velejárója a hitemből, felnőttként történt megtérésemből fakadóan is - amit fel is tettem a blogomra - az Igék, a versek. Ezek is az én érzéseim, ez is én vagyok!
Aggodalmaimat amit családomért, környezetemért érzek, szerintem hitem nélkül nem tudnám hordozni. Lehet, hogy a kéményseprő betegség is súlyosbítja ezen érzéseket, de valami nagyon rossz!
Ráadásul a média még élvezi is, hogy félelemben tarthatja a népet! Persze, szomorú a H1N1 járvány, együtt érzek az érintettekkel és egyébként is összeszorul a gyomrom, ha felhangzik egy sziréna... ráadásul közelünkben van a mentőállomás...
Aztán valami vírus(ok) is befészkelték magukat a családba: Krisz kezdte, lányom folytatta, majd néhány nap szünet után Biankával együtt szenved a kibírhatatlan garat fájdalommal járó változattól... Reméljük a kínzóköhögés, amivel Krisz folytatta, el fog maradni! Időközben vőnk és Krisz 2 hétre szó szerint nyakukba vették az országot előadásokat tartva e-on dolgozóknak... aztán az utolsó 3 napra lányomat is magukkal vitték - hogy ne aggódjon értük itthon... Ebben az volt a jó, hogy mi meg kinnt laktunk addig Orfűn, mert Biankának még iskola volt... Régen lapátolhattam annyi havat, mint akkor (klassz volt) és vőnk is elmondhatja, hogy olyan útviszonyok között hozta haza a családját Debrecenből a letakarítatlan autópályán, amilyen körülmények között még soha sem vezetett!!! (Ezen élményekről sok képett tett fel Krisz a facebookra, és blogján - http://chris-gal.blogspot.com is olvasható róla)
Bianka unokám a gyakorlati vezetési vizsgáját is hóviharban abszolválta (gratula!) és az ő blogján - http://bcbia.blogspot.com is vannak fennt képek a néhány napos télről)
A bevásárlást, ételek, sütemények elkészítését megtervezem, hogy minden szépen időre elkészüljön és nekem is maradjon erőm. Az Ádám és Éva délutánján a fa díszétéshez mindig előveszem a CD-ket, a sort most Mit frohem Herzen will ich singen című Kirchenmusik-al kezdtem, hogy véméndi születésű férjemet is ünnepi hangulatba próbáljam "ringatni" - nem nagy sikerrel. (Ami késik nem múlik!) A folytatás Kárászy Szilvia harangjátéka, aztán sorra a többi...
Templomba csak karácsony második napján mentünk el, a 10 órás istentiszteletre. (Elötte is készültünk, de valami ólmos fáradtság mindig felülkerekedett bennem.) Az istentiszteletet Németh Zoltán vezette, - és mindig van olyan, hogy sokszor olvasok, többször hallok egy igeszakaszt és amikor a templomban hangzik el, vagy bibliaórán - váratlanul megérint. Most is ez történt: Ézsaiás 49,16 szólt hozzám másképpen. "Íme tenyerembe véstelek be, " ! Hiszen abban a korban a rabszolgákat jelölték meg úgy, hogy a gazdájuk nevét, a rabszolga tenyerébe, vagy máshová a bőrébe "vésték". Akkor most ki a szolgája kinek? Ki szolgál kit? Az Úr engem, vagy én az Úrat?
Édesanyám, akit már felnőttként kaptam vissza ezt a karácsonyt a hozzá legközelebb álló féltestvéreméknél, illetve unokáinál tölti Tótszentgyörgyön, ahol már dédunokáknak is örvendhet. A terv az volt, hogy január elsején hozzák vissza Komlóra. Talán már egy év, vagy több is eltelt, hogy nem látta őket, nekik nehéz onnan hozzá utazni... Remélem örülnek egymásnak!
Hát akkor: az új évre mit kívánjak? Mindenkinek egészséget, nyugalmat, szeretetet, megértést!
2009. december 25., péntek
Karácsony 2009
A hajam enyhén égne áll az ünnephez tartozó, napok óta gondosan beosztott főzőcskézéstől már – mindig az vigasztal, ha jó étvággyal eltüntetik a család tagjaim a készítményeimet! Aztán jóízű össze-vissza beszélgetés után mire kiérek a konyhába, a mosatlanokat kedves vőm addigra eltünteti, csak a száradó tányérok, poharak jelzik hányan ültük körül az asztalt. Ez a legkevesebb – mondja.
Sajnos lányomat lassan 2 hete – átmeneti javulás után – valami vírus nyomorgatja, ettől a szemei is nagyon fényérzékenyek lettek.
Bianka is hunyorog kicsit, sajnos ő is követte édesanyja példáját, és ő is megbetegedett. Jenő nem hagyja magát!
Krisztián pedig így védekezik a a vírusok ellen! Fotótúrán bringával Orfűn! (Néhány napja még havat lapátoltam azon a vidéken!!!)
De azért Karácsony van!
Ha az időjárás viccelődik is velünk! Juszt is KARÁCSONY!
2009. december 24., csütörtök
Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! (1Sám 3,9)
Hóban ébred
Majd az ünnep
Minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi
Szebbet adni,
Mint a békés nagyvilág.
Körbe nézel,
S látsz egy arcot,
Amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz,
Pár mosollyal,
Hogy a holnap más legyen.
Jut még bárkinek
A tiszta fényből egy cseppnyi láng.
Jó kedv könny helyett,
Ha másod nincs is,
Ha másod nincs is, csak add tovább.
Majd az ünnep
Minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi
Szebbet adni,
Mint a békés nagyvilág.
Körbe nézel,
S látsz egy arcot,
Amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz,
Pár mosollyal,
Hogy a holnap más legyen.
Jut még bárkinek
A tiszta fényből egy cseppnyi láng.
Jó kedv könny helyett,
Ha másod nincs is, ezt add tovább.
Hóban ébred
Majd az ünnep
Minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi
Szebbet adni,
Mint a békés nagyvilág?
Körbe nézel,
S látsz egy házat,
Mit a napfény elkerül.
Kopogj csendben,
Meleg szívvel,
Hogy már nem lesz egyedül.
Jut még bárkinek
A tiszta fényből egy cseppnyi láng.
Jó kedv könny helyett,
Ha másod nincs is, add tovább.
Van még gondolat,
Mi átadható.
S van száz pillanat,
Mi szétosztható.
2009. december 22., kedd
Marana Tha! (Jel22,20)
Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.
Máté 11, 6.
Hogyne volna boldog! Hiszen e Királyban és igéjében
öröm helyett az egész világ megbotránkozik. Egyrészt,
mert nem akar Isten kegyelmére hagyatkozni, hanem a
saját cselekedeteire és érdemére: Másrészt, mert
Krisztus látszatra szegény és nyomorúságos. Meg azért
is, mert Krisztus, ahogy maga is felvette a keresztet
és meghalt azon, úgy övéitől is azt kívánja, hogy
keresztjüket felvevén, sokféle megpróbáltatásban és
szorongattatásban kövessék Őt. Ez pedig éppen nincs
ínyére a világnak.
A Krisztus igéje ezért botránykő széles e világon. Soh
sincs ez máskép az evangéliommal. Olyasmi az, amin
megütköznek, - nem a kisemberek, hanem tapasztalat
szerint éppen a legszentebbek, a legkegyesebbek, a
legbölcsebbek és leghatalmasabbak. De boldogok, akik
tudják s vallják, hogy mégiscsak Isten igéje az. Ezek
megállnak, mert vigasztaló erőt nyertek minden ilyen
botránkozás ellenében.
Maradj meg hűségeddel
Velünk, Uram Isten,
Adj erőt, hogy megálljunk
Mindvégig a hitben.
Lelki útravalónk Luther: Jer, örvendjünk keresztények!
c. könyvéb~ol való.
2009. december 21., hétfő
Pilinszky János írta - részlet
“Isten beleszületett az időbe – ezért nekünk is módunkban áll kiemelkedni az időből…”
2009. december 10., csütörtök
Advent 2
Mármint a bejegyzésem a második.
Advent a lélek és szív tisztításának ideje, de jól tudja ezt a diabolosz is, így aztán dolgozik rendesen! Eddigi némaságomnak is ez volt az oka. Azonban nálam is a Hitem győz és nem a szétdobáló!
Vallásosságomat a hit tölti meg élettel. De a hit nem a sajátom. A hit nem döntés, nem érzés, nem norma, nem jutalom. Hitetlenül, kételkedve kérni Istent csak egyfajta megérzés, hogy lehetne, hogy van kihez fordulni, de ez még nem meggyőződés. Az megtért embernek a megbocsátásból születik a békessége, amely kapuja Isten országának. Hogy létezik-e ez az átjáró, azt csak azok tudják elmondani, akik megkapták Istentől a hit látásmódját. Ez ad egészséges, kiegyenesedett derekat, Isten akaratát fürkésző tekintetet.
Ef2,8 “Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.”
(EvÉlet 74. évf.49. száma alapján)
Örüljetek az Úrban szüntelenül:
újra csak azt mondom, örüljetek,
az Úr közel van!
Gaudete,
iterum dico
gaudete
quia Dominus propest!
2009. december 2., szerda
ADVENT
Kegyelemmel jön
Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta és
megváltotta az ő népét.
Lukács 1, 68.
Az első eljövetelkor Isten félelmes sűrű-fekete
felhőben érkezett, tűzzel, füsttel, dörgéssel és
harsonaszóval, oly döbbenetesen, hogy Izrael fiai
rémült félelemmel mondták Mózesnek: "Te beszélj velünk
és mi hallgatunk; de Isten ne beszéljen velünk, hogy
meg ne haljunk." Akkor a törvényt adta nékik Isten. A
törvény félelmetes: nem szívesen halljuk. A törvény
rettenet a lelkiismeretnek, úgy hogy az ember sokszor
szinte kétségbe esik tőle.
De volt második el jövetel is: a Krisztusé. Nem
félelmetes, hanem szelíd. Nem döbbenetes, mint az
ótestámentomban, hanem irgalommal teljes. Nem a
magasban dördül meg szava, hanem emberré alázkodik. A
Sinai-hegyen rettegni kellett tőle, karácsonykor
örülni lehetett néki, ott mennydörgés kísérte, itt
angyalének. Ott harsonaszóval jött, itt szánakozással.
Ott rémület, itt vigasztalás, öröm és szeretet. Ott
ezt halljuk: "Mindaz, ami a hegyet érinti, halállal
lakoljon", itt pedig maga üzeni: "Mondjátok meg a Sion
leányának: Imhol jön néked a te királyod." Lám ez a
különbség a törvény és evangélium között. A törvény
haragot és gyűlöletet szül, az evangéliom pedig
kegyelmet ad. A Sinai-hegy alatt Izrael fiai hallani
se kívánták Isten szavát, most pedig nem tudunk
betelni vele, olyan édes az. Azért ha félelem, vagy
fájdalom gyötör, ne a Sinai-hegyre menekülj, hogy a
törvény cselekedeteiben keress menedéket, hanem
fordulj az evangéliumhoz. Mert csak az evangélium szól
így: "Bűneid meg vannak bocsátva, eredj el s többé ne
vétkezzél!"
2009. november 23., hétfő
Vissza a való világba!
Hát újra itthon vagyok! Elrepült a három csodálatos nap Piliscsabán! Immár negyedszer! Újra kedves fogadtatás, jó szállás, udvarias kiszolgálás és rengeteg új ismeret, gyakorlat! Fantasztikus karizmatikus személyiségek, akik okosításunkról, lelkünk ápolásáról gondoskodtak:
Felettünk atyáskodó D. Szebik Imre aki nagy tervét valósítja meg velünk.
Kézdy Péter, a piliscsabaiak tisztelve szeretett lelkésze.
Szeverényi János, belőle a Szentlélek beszél! Ekkora hitet! Ekkora elhivatottságot!
Dr. Frenkl Szilvia, aki velünk foglalkozott, nagyon meglepő eredményre vezető pszichológiai gyakorlatokat végeztünk kedves irányításával – pedig 13 órakor leánya esküvője volt, arra is készült természetesen! Nem semmi esemény és nem mondta le a szolgálatot!
Dr. Korányi András – “van aki e nevet nem ismeri?” Istennek hála, mi személyesen ismerjük és gazdagodunk hatalmas tudását hallgatva! Most az ókori egyházatyák világáról beszélt nekünk.
Dr Varga Gyöngyi, őt főiskolásnak néznéd a hátizsákjával, egyszerű öltözékével és az Ószövetség tudora! Ittuk minden szavát!
Horváth-Hegyi Olivér, a szentendrei gyülekezetet feltámasztó lelkész esti elcsendesedésünket biztosította szombaton – és olyan sikerrel, hogy lélegzetvételünk sem hallatszott!
Dr. Bácskay Károly, az Újszövetség “tudományának” doktora. Az istentiszteleti prédikációja nehezen felejthető, és utána az előadása a szinoptikus (együttlátó) evangéliumokról! Ilyen karizmatikus személyiség nagy kincs az evangélikus egyházban! Azonban az idő itt is kevés volt, de folytatás reményében búcsúztunk tőlük is, egymástól is.
Viszontlátásra április 16-18!
És milyen sms érkezik úgy negyed 8 körül ma reggel?
“A dottore rendelojeben vok, megbetegedtem. Kérlek készülj a fogadásomra kerlek (maszk, ágy) Muter kéri h lécci fozz a margitra is! Szép reggelt :P”
Vissza a való világba nagyi!
Nem H1N1, de valami izé. Jobb vigyázni – mondják.
margit, a tesó, a hugi aki egyébként Bianka Viktória, margit nevet Boborján korszakából ragasztotta rá a bátty de tartósan!
Aztán annyira való világ lett, hogy miután fél ötkor tért haza a család tőlünk, már nem mentem asszonyórára, kimentettem magam az egyik részt vevővel üzenve. 30 perc alatt nem értem volna a Dischka utcába.
2009. november 15., vasárnap
November 15
Ezzel, a Bianka fényképezte rózsapárral próbálom érzékeltetni a ma délutáni szigetvári élményemet.
Eljött Szilvike pici fiával a református templomba, az istentiszteletre gyülekezők nagy szeretettel fogadták őket.
Ők is nagyon jól érezték magukat, Kristóf Tibor 10 hónaposan úgy viselkedett, mint egy öreg gyülekezeti tag, Szilvi pedig rövidnek tartotta az alkalmat.
Szeretettel nézték az egybegyűltek, amint a baba nem zavartatva magát jóízűen elfogyasztotta cumisüvegéből az ételét, – mert amint ilyen korosztálynál még ígv van, és istentisztelet végére jött el az ideje - nem válaszolva lelkészünk kedves kérdésére, hogy sonkás szendvics-e a menű.
Kedves Szilvi, tapasztalhattad, szeretettel vár mindenki a legközelebbi alkalomra is!
2009. november 8., vasárnap
November 15, vasárnap
Református egyház
Szigetvári Református Egyházközség temploma
Hogy került ez a kép ide? És mi ez az elkövetkezendő dátum a címben?
Megmagyarázom – röviden.
Nagy bennem a várakozás, mert anyai féltestvérem elsőszülöttének szívét, - már maga is anya, – ez év tavaszán, szülése után megérintette az Úr.
Úgy kezdődött, hogy szerette volna megkereszteltetni pici fiát. Aztán mivel nem sok ismerőse volt egyházi körökben, Ildikó Elisabethet, a lányunkat kérdezte meg, hogy lenne-e keresztanyja Tibor Kristófnak. Ildikó meg beszélgetett vele, hogy de akkor hogyan lenne tovább a picivel …
…és tavasz óta húzódó alkalom lesz a fenti dátum, hogy Szilvia eljön abba a templomba, és ott nagy szeretettel fogjuk várni (Ferivel) az evangélikus lelkésszel, aki havi egy alkalommal, mindig a hónap 3. vasárnapján tart istentiszteletet az ottani gyülekezetnek. Szilvia már rendszeres olvasója az Evangélikus Élet hetilapnak is, melyet a kiadó ingyen tud elküldeni részére ebben az évben. (Ugyanis az újságra előfizető evangélikusok egy része többet fizet a példányokért az áránál és így lehetővé vált ingyen példányok postázása az arra rászorulóknak.)
Lelkészünk Szilvivel meg fogja találni a módot, hogy több alkalommal is találkozzanak, hogy elő tudja őt készíteni a keresztségre, mert benne is feltámadt az igénye annak, hogy kisfiával együtt őt is keresztelje meg az evangélikus egyház. És hogy első találkozásukkor én is legyek ott, az egyszerre merült fel lelkészünkben és Szilviben, és ekkor nekem ott a helyem!
Árad a kegyelem, Erős vár a mi Istenünk!
2009. november 7., szombat
Az een gyulekezetem
Nem, nem elírás! Ez a pécsi Evangélikus Gyülekezet (sajnos a háttér és a választott betűk miatt nehezen olvasható) free webje.
Ide felkerül sok minden, ami ott, velünk történik - Dr. Sramó András jóvoltából, áldozatos munkáját követően.
Most az utolsó beszámolóra hívom fel az erre járók figyelmét. Az az aktuális. A Káli-medencébe tett kirándulásunk, aminek mi is részesei voltunk. A szereplő “kolléga” Krisz, az unokám, aki először vett részt ilyen alkalmon. De mint mondta, reméli nem utoljára. Hogy őt is megemlíti ilyen kedvesen András a címben ajánlott beszámolójában - azért külön köszönet Andrásnak!
2009. november 6., péntek
Birsalma sajt
Nagyon szeretem, bár ezeddig még nem készítettem. Elrettentett, amit 12-14 évesen hallottam róla a Komló Fürst S. utcai iskolában, amikor ilyenkor ősszel Ica néni a magyar-ének szakos tanárnőnk fáradtan jött órára és elmondta, hogy bocsánat, de az éjszakája birsalma sajt készítéssel telt, és majd mi is megkóstolhatjuk néhány hét múlva. Ezen ígéretét mindig be is tartotta, amikor mindenkinek hozott 1-1 kis kockát celofánba csomagolva.
Lelki szemem előtt nem is tudom mi lebeghetett e munkával, robottal töltött éjszakáról! Azt biztosan tudodm, hogy megfogadtam: én aztán ilyent soha, legyen akármilyen finom.
Drága apai nagymamámat, aki felnevelt éppen eleget láttam ilyen műveletek közben! Bocsánatot kérek tőle még most is, hogy ilyenkor menekültem amerre láttam a konyhából! Drága emlékű nagymamám szótárából bölcsessége és szeretete okán hiányzott a kényszerítés, így a segítségem kimerült abban, hogy segítettem a gyümölcsöt leszedni - a fákat én metszettem meg, szakszerűen és nagy örömmel, már akkora koromban is - meg nagy örömöt okozott, hogy ősszel a vadász hátizsákokba beletettünk 1-1 nagy dunsztos üveget és első körben szedret szedtünk bele, a fagyok után pedig hecsedlit. (Mi így neveztük a csipkebogyót.) Na azok feldolgozásából sem vettem ki a részem, amit ma már sajnálok, de akkor!!!)
És lám, ma megfőztem életem első birsalma sajtját! Döntő lökést az adott a megtételéhez, hogy Ildikó lányunk kapott egy darabot kolléganőjétől azzal a megjegyzéssel, hogy először csinálták és egyszerű! Hozzá recept. Azért utána néztem az interneten is - nahát elképesztő változatosságot találtam. Most álljon itt, hogy én hogy készítettem - szemelött tartva unokám bíztatását: mama, bátran az ízekkel! Néhány nap, és elválik mit alkottam - most ízletesnek tűnik, így hűlőben.
1,65 kg bírsalmát mértem, miután alaposan megmosva, eltávolított magházzal héjjastól feldarabolva a mérlegbe tettem a gyümölcsöt. Nagyon kevés vízzel 35 perc alatt lett puha. Leve nélkül leturmixoltam - a levét megcukroztam, citrommal finom ital lett, - kóstolgatás után 80 dkg cukrot elégnek gondoltam bele, és ezzel kis lángon, folytonosan keverve újabb 35 percig főztem sűrítettem. (Biztos ami biztos!) A gázt elzárva belecsavartam egy fél citrom levét, hozzákevertem még 1 teáskanál fahéjat is. Előre kibéleltem celofánnal két őzgerinc formát. Belemertem a "masszámat", de még maradt, megtelt még egy tányér és három tálka. Aztán gondoltam egyet és dió darabokat nyomkodtam a forró sajtba.
Az eredményről is be fogok számolni. Addigra kiderül, hogy csúszott-e hiba a "recept"embe.
Mamám, aki nem tudott parancsokat osztogatni, csak szeretett.
És én, akinek annyira nem fűlt a fogam a házimunkához, inkább a határt jártuk Fifivel.
2009. október 31., szombat
Október 31, a REFORMÁCIÓ ünnepe
“Aki szomjazik jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vízét ingyen.” (Lel 22,17)
Zsíros András írja:
Ha így szólna az ige “harminc százalékkal olcsóbb”, akkor jobban feltűnne? … Mert akkor büszke lehetnék, hogy milyen jó áron sikerült megszereznem? De az élet vize ingyen van! Mert azt nem szerezhetjük meg. Nem vásárolhatjuk meg ellenértékének kifizetésével. Azt csak ajándékba kapjuk. Ajándékba. Így is kell? El tudod fogadni?
2009. október 30., péntek
Károlyi Amy: Requiem élőkért
Kit nem tartóztat a földi pokol,
és nem tartóztat a földi éden,
engedjük el Isten nevében.
Nem gyógyszert akar, kórház-termet,
steril ápolást, vendég-szervet,
csak földet akar, semmi mást,
füvek közötti elmúlást.
Felhőt akar és esőcseppet,
csontot szikkasztó júliust,
szellőt, szelet, vihart akar,
minden lénynek kijáró jusst.
Már félig ott, ne marasszátok,
menjen, szólítják, menni kell,
a jól-ismertet, megszokottat
szent pillanatban veszti el.
(részlet)
“…Az élőknek, igen, nekünk van szükségünk arra, hogy szeretteinket, akik már nincsenek közöttünk e földi lét dimenzióiban, egészen valóságosan és konkrétan emlékezetünkbe idézzük, felkerekedjünk, meggyújtsunk egy mécsest, és erősen, erősen rájuk gondoljunk…” (Kőhéti Nóra)
“Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme.”
(Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja)
“Szingli”-ségre ösztönzés?
3 áruházlánc most a Rosenthal Bianchi termékek vásárlására csábít, matricák gyűjtése, aztán termékek megvásárlási lehetősége “olcsóbban”…
És: 3-dbos tányér szett, - igaz bögrék, műzlis tálak, csésze szettek párban, de ha már gyerek(ek) is lenne(‘nek)?
Így ha 4 db-ost akarsz, gyűjts össze újabb 15 db matricát…
Vagy neked erről mi a véleményed?
2009. október 29., csütörtök
Krisz, köszönöm
Elolvastam a bejegyzésed, és akkor esett le miről írsz (WLW) , megnéztem és lőn! Remélem működni fog, ezt is tanulnom kell! (Szegény fejem!)
A beszúrt kép még a nyár egyik legmelegebb augusztusi hétvégéjét idézi, amikor a család összejött Balatonmárián, megmutatva a fiataljainknak, mekkora család is vagyunk, bár ezt nekik nem nagyon volt alkalmuk tapasztalni a mi hibánkból.
A 2.képen is Bianka Viktória Mütyűrrel, az örökbe fogadott kb 7 éves törpe tacskóval, de már a házuk kertjében.
És persze Drazsé portréja sem hiányozhat!
Ezt a bejegyzést némi lelkiismeret furdalással kísérve teszem, mert nem lesz több Taizé Pécs az életemben és most is kihagytam. 14.30-kor záró közös imára kerül sor a Bazilikában. A reggeli Istentisztelet a Dischkában léleképítő volt, és akkor még úgy gondoltam elmegyünk a záró imára… De most úgy érzem maradjon a fiataloké az alkalom! (Félre értés ne essék az éltesebb korosztály sincs kizárva, – de valami kifogást kell találnom!
Na akkor még mielőtt kritikai bejegyzések tömegét kapom, zárom a “koktélomat”. Remélem, nem ártott meg senkinek!
2009. október 24., szombat
Minden jó valamire
Unokám újra formázta a laptopo(ma)t és most találtam rá, hogy a blogomba hogyan tudok írni másképpen, mint eddig tettem!
Ma együtt volt a család, mert összevontan ünnepeltük férjem születésnapját - Isten éltesse! - és Bianka Viktória névnapját - sok szeretettel köszöntöm őt is. A készülést - ha a bevásárlást nem számítom - tegnap kezdtem, a tortát a Magdában sütötték. Főzés közben jött a gondolat: saját szülinapomra kedves éttermünkbe fogom meghívni a családot! Persze, igazat adok Krisz unokámnak is, aki azt mondta, az ilyen vendégségben, köszöntésben benne van az erre készülő szeretete is. Ez is nagy igazság! Csak, hogy a küszöbömön ácsorog már a kéményseprő betegségem. Ez is nagy igazság! (Csak nehéz tudomásul venni!)
Sajna, képet most nem sikerült idevarázsolni - úgy látszik, ezt még gyakorolnom kell!!!
2009. október 18., vasárnap
Köszönjük Hargita!
A BrassCom rézfúvós együttes a zalaszentgróti Erkel Ferenc zeneiskola rézfúvós kamaraegyütteseként jött létre. Az első fellépésünk 2004 karácsonyán volt egy iskolai hangversenyen, amire alkalomszerűen álltunk össze. Ez a szereplés viszont annyira jól sikerült, hogy úgy döntöttünk nekiállunk rendszeresen próbálni, műsort felépíteni. Azóta túl vagyunk néhány nagysikerű önálló koncerten, sok kisebb fellépésen és még a Magyar Rádióban is volt szerencsénk játszani.
Az együttes hangszerösszetétele egyedi: a trombitákat néha szárnykürtök váltják fel, a kürtök helyett mellophont használunk, a harsonák helyett euphoniumokkal játszuk a tenorszólamokat és ezeket egészíti ki a tuba. Ezzel az összeállítással nagyon változatos hangzásvilágot tudunk összehozni. Ezt ki is használjuk; a reneszánsz kor zenéjétől a mai kortárs komolyzenéig szinte minden korszakból található a műsorunkban pár mű, de a jazz, a blues és a különböző könnyűzenei átiratok is nagy számban vannak jelen a repertoárunkban.
Az együttes tagjai nem professzionális zenészek, hanem zeneiskolát végzett, vagy még mindig zeneiskolába járó rézfúvósok. Ők komoly hobbynak tekintik az ilyenfajta együttzenélést és szabadidejüket nem kímélve vesznek részt az együttes munkájában.
És ma ők muzsikáltak nyolcan, Johann Attila tanár irányításával és aktív közreműködésével Bonyhád-Majos evangélikus templomában!
Elvarázsoltak bennünket! Nem különben a hangversenyt követő szeretet vendégség terülj-terülj asztalai az udvaron! Istennek legyen hála!
U.i.: fényképezni elfelejtettem!
2009. október 11., vasárnap
Ismét SZUPER VOLT
Október 10, gyülekezeti kirándulás a Káli-medencébe, férjemmel, első szülött unokánkkal Krisszel… és persze a testvérekkel, akik jelentkeztek az útra…
A meteorológia kitartó ijesztegetése a szép őszi idő végével, az egy évvel ezelőttti kirándulásunk zimankójának emléke, – de a kiruccanásunk semmihez sem hasonlítható hangulatának emléke is… sem tudta elrontani a készülődésem, csak túlbiztosításra késztetett.
Hát ez is nagyon jól sikerült!
Köszönet érte a szervezőknek, lebonyolítóknak, résztvevőknek!
Útvonalunk első állomása – ha nem számítjuk a siófoki TESCO parkolót - Pécsről a Balatont keletről megkerülve Révfülöp volt, ott a Magyarországi Evangélikus Egyház Ordass Lajos Evangélikus Oktatási központjában tartottuk első “pihenőnket”, nagyon kúlturált, otthonos, szép környezetben! (Sajnos Pécsről tömegközlekedéssel elég körülményes odajutni, pedig nagyszerű programok vannak!)
Még útközben meghallgathattuk: dr.Sramó András idegenvezetése részeként a szív alakú sírkövek szép, romantikus történetét. Tény, ott állnak a szív alakú sírkövek!
Megkóstoltuk Kékkúton az itt feltörő ásványvízet – csak azt nem tudom, miért nem volt áttetszően tiszta.
Meglátogattunk templomokat, de a legnagyobb várakozással én a Szentbékkálla kőtengerét vártam. András kimerítő előadást tartott közérthetően a tudnivalókról, és mint csoportunk fődokumentálója nagy szakszerűséggel készítette fényképfelvételeit. (Gondolom ezek Az een gyulekezetem –en is láthatóak lesznek.)
Nem csalódtam! Nagy élményem lett!
Képeket erről unokám blogján láthattok – meg a teljes útról is természetesen - (http://chris-gal.blogspot.com), Hegyes-tű felé haladtunkban - ha jól emlékszem Köveskálban, szüreti felvonulás állta el az útunkat, de ezért nem haragudott senki, jót bámészkodtunk. Így az idő rohanása miatt távolból csodáltuk meg a Hegyes-tűt, nehogy lekéssük Tihanyban a kompot, mert 17 órára estebéd várt bennünket Balatonszárszón, az Evangélikus Konferencia és Missziói Otthonban. A környezet nagyon szép, gondozott, az ott dolgozók udvariasak, kedvesek, vendégszeretők. Az ebédlő a Balatonra néz, és finom volt az étel is… előtte lelkészünk Zoltán és felesége Szilvia finom borral kínálta az arra vágyókat. Nehezen köszöntünk el a Balatontól, úgy éreztük vendégként, nyaralóként ide még vissza kell térnünk!
Hazafelé a látóhatáron villámok tűntek fel, de sokáig úgy gondoltuk káprázat. Aztán Pécsre érve eső fogadott bennünket! Istennek legyen hála a csodálatos időben megélt kirándulásunkért!
Megjegyzés: Az én szám remélem, nem ferde ennyire, Krisznek sem szokása ilyen képet vágni és Józsinak is csukva szokott lenni a szája… A háttérben a Balaton a Missziói otthonból stimmel!
2009. október 6., kedd
Kérdésem
Az EU-ban miért hallgatnak erről? (Tudom ám, a kérdésem “költői”, - az ország belügyének tartják!?!)
Lelkészünk és felesége jártak Erdélyben, az ő nagyon érdekes, tanulságo, szívet melengető és szorító beszámolójukon hangzott el, hogy Gyimesben mitől sokasodtak meg a medvék, és táplálékot nem találván támadják a pásztorokat, a teheneket, a nyájat…
Bukaresben lakatlan vidéknek nyílvánították Gyimest! A máshol elszaporodott és lakott területen élőket veszélyeztető macikat összefogdosták és Gyimesbe telepítették!
A pásztorok még több kutyát kénytelenek tartani maguk és rájuk bízott, legeltetett haszon állatok védelmében, amelyekkel persze nekik legkésőbb (Szent) Mihálykor el kell számolniuk! Az is előfordulhat, hogy annyi lett az állatveszteség, hogy a pásztor alig keresett valamit! …
A kutyák soha sem lakhatnak jól…
Az élet ott nagyon kemény, de az ember a természet része maradt Isten tenyerében.
Ez a hírdetés helye:
A pécsi Evangélikus Gyülekezetben (Dischka u.) meg lehet vásárolni 2000 Ft-ért Tankó Mónus Berta csángó pásztor emlékezései című könyvet bárkinek, aki ha személyesen nem tud, de el akar látogatni a csupa szív testvéreink közé-.
A könyvet az Ipolyi Arnold Népfőiskola adta ki Újkígyóson 2007-ben.
A könyvek eladásából befolyt összeg az ott élőket segíti.
2009. október 5., hétfő
Házassági áldás 23 év házasság után
Áldás szeretett lányunk és vőnk házasságára az evangélikus egyház szertartása szerint a majosi műemlék templomban – ez nagyon felnőttként való megtérésem megkoronázása!
Istennek legyen hála!
És még néhány kép:
1999. Advent második vasárnapja: Makán Hargita segéd lelkész 8 éves Bianka Viktória unokánkat határozott kérésére megkereszteli a pécsi templomban.
2004.12.05., Advent vasárnapja: Makán Hargita – már Bonyhád-Majosi lelkész - a pogányi templomban felnőtt keresztségben részesíti Gálné Schmidt Ildikó lányunkat (Bianka édesanyját).
2009.10.04. Bonyhád-Majos: Makán Hargita lelkész szolgálati helyén házassági áldást ad Gál Jenő és Gálné Schmidt Ildikó Elisabeth 23 éve kötött házasságára.
A KEGYELEM működik, ha befogadó szívet talál! Öt év múlva?
Reménységem van – Hargitának is – imáink be fognakteljesülni, és akkor BIZONYOSSÁGUNK IS LESZ.
Ahogy ezt a szertartás záró énekében énekete a “kicsiny csapat”-unk:
(Evangélikus énekeskönyv 328. ének)
Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van, tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan. MInt titkos bánya mélyiben formálja terveit, de biztos kézzel hozza föl mi most még rejtve itt.
Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág, bimbója bár ígénytelen, pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, annak választ nem ád, de hívő elött az Úr, megfejti önmagát.
Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul: kegyelmet rejt, és belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő meg nem feledkezik, sorsod sötétlő árny közt Szent arca rejtezik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
